Tükör és Irodalom

2020.már.08.
Írta: ennaa Szólj hozzá!

Nőnapi köszöntő ⇒ 6 inspiráló és elgondolkodtató idézet női szerzőktől

nonap1.jpg

Nők, akik inspirálják egymást. Nők, akik inspirálnak másokat. Nők, akik elmélkednek az élet nagy kérdésein, miközben maradandót alkotnak. Nők, akik tanulnak a hibáikból, és teszik mindezt úgy, hogy egyre erősebbé válnak. Nők, akik nem ismernek lehetetlent. Ebben a bejegyzésben számomra nagyon kedves női szerzők műveit rendeztem egy irodalmi csokorba, és kiválasztottam egy-egy elgondolkodtató idézetet a kötetekből. Lássuk a listát!

1. Szabó Magda: Az ajtó

„(…) ha csak tehettem, folyton hazaszaladgáltam az elhagyott városba, kerestem az eltűntet, a visszahozhatatlant, a házak árnyékát, amely valaha arcomra borult, elvesztett egykori otthonomat, és persze nem találtam semmit, mert hol kanyargott már az a folyó, amelynek cseppjei között az én életem cserepei sodródtak.”

2. Szécsi Noémi: Egyformák vagytok

„Fucking Away, ezzel a címmel versenyeztettem volna külföldi fesztiválokon a rövid animációk szekciójában, magyar címen el sem gondolkodtam, de ez nyilván furmányosabb lenne, szójátékosabb, amilyenek a magyar címek lenni szoktak, hiszen a magyar elme nem érheti be valami olyan laposan tényszerűvel, hogy »Szétcseszem az életem«.”

3. Szvoren Edina: Verseim

„Ha valaki az ember mellett nevetni kezd, mondtam neki, lehetetlenség levakarni az arcról ezt a fogakkal szabdalt hasítékot – és a legtöbben a sírással is hasonlóképpen állnak, csak éppen az arcon olyankor minden bezárul.”

4. Tóth Krisztina: Akvárium

„Edu tekintete átsiklott rajtuk: az élete egy korábbi szakaszában meglehetősen sok lesoványodott emberrel találkozott. Neki az se tűnt régmúltnak, mint ahogy a jelen se tűnt jelennek, hanem mindig, minden egyszerre történt, átláthatatlanul, izzó és idegen fényben, ám az érzelmek hosszúra nyúló árnyéka nélkül, amely a puszta tapasztalatot emlékké lényegíti.”

5. Alice Walker: Bíborszín

„És épp amikor rájövök, hogy elégedetten élhetek Shug nélkül is, (…) Shug levelet ír, hogy jön haza.
Na. Hát élet ez vagy sem?
Oly nyugott vagyok.
Ha jön, boldog leszek. Ha nem, elégedett.
És rájövök, hogy ez volt a lecke amit mekkellett tanulnom.”

6. Sheila Heti: Változások könyve

„Mivel az élet ritkán van összhangban az elvárásainkkal, minek elvárni bármit is? Nem lenne jobb nem tervezni előre? De ez is őrültségnek tűnik, mert a tervezés és a vágyakozás néha működik. Vagy még ha nem is működik, valameddig eljutunk a segítségükkel. Vagy legalábbis úgy tűnik, ha nem vágyakoznánk és tervezgetnénk, egy helyben toporognánk.”

Eötvös Natália

Fotó: Saját

Ha nem elég a könyves kontentből: megoldás ITT és ITT #csekkolniér   

Ebben a kötetben a találkozik a Tinder-függő, a "kommentművész" és a mém-csillag ⇒ Dombóvári István: Netperces novellák

di.jpg

„Sokszor csak úgy magam elé nézek
Sokszor csak úgy magad elé nézel
Sokszor csak úgy maga elé néz


Sokszor csak úgy magunk elé nézünk - - -"

Örkény István: Bevégezetlen ragozás

Dombóvári István Netperces novellák című kötetéhez egy sokoldalú Örkény-idézetet választottam mottóként. Adok néhány másodpercet átgondolni a Bevégezetlen ragozást.

Ne kattints a folytatásért.

Csak olvass.

Tovább.

A Netperces novellák nem teljesen egypercesek, hiszen egy-egy blogbejegyzést/online cikket/Facebook-posztot/Instagram-posztot/Tinder-bemutatkozást csupán néhány másodpercig nézünk, olvasunk, a figyelmünk utána elkalandozik. Kivéve, ha kellőképp érdekes számunkra a tartalom, amit fogyasztunk. Fogyasztunk. Szinte magával ragad a szó ereje, amely utalhat egy hosszan tartó folyamatra, melynek középpontjában egy igény áll. Toporzékol. A Dombóvári-kötet esetében ez az igény az, hogy az olvasóban valamiféle nyomot hagyjanak a novellák, miközben szórakoztatnak egy fárasztó, dolgos hétköznap, egy elhamarkodott és/vagy folytatásért kiáltó Tinder-randi után, vagy az is előfordulhat, hogy szimplán "csak" olvasmányélmény a cél. 

Amikor a kibertérben szörfölünk, akarva-akaratlanul különböző tartalmakat fogyasztunk, áramlik felénk a sok-sok információ, ennélfogva nekünk, felhasználóknak tudatosan kell szelektálunk közöttük. Dombóvári segít nekünk ebben – persze a maga módján. A kötet csak és kizárólag olyan témákat ölel fel, melyek aktuálisak, életünk részei, és ha akarnánk, sem tudnánk mellettük elmenni. Mert ha netán mégis így tennénk, lemaradnánk… 

A kötetben az olvasó digitális környezetben érezheti magát; első lépésben kétféle előszó közül választhat (18 év alattiaknak és 18 év felettieknek), ezt követően a novellák elején a Barátunk (Google) jelenít meg egy keresési találatot, címet, az olvasónak – vagy nevezzünk internet-felhasználónak? - pedig csak tovább kell lépnie. Nincsenek átkattintások, (zavaró) hirdetések, csak netpercesek. A történetek között ismerős helyszínekre, applikációkra, közösségi média platformokra, sőt még társkeresőre is bukkanhatunk. Olyan nincs, hogy a 21. század digitális kultúrájából kimaradjon a Tinder. Vagy a filter. A kettő kéz a kézben jár, harmadikként pedig csatlakozhat az Igazi. Ennélfogva az írásokban az online jelenlét dominál; érződik a karakterek frusztrációja, önbizalomhiánya, kételye, félelmeik sokasága: az egyedülléttől, az identitásuk elvesztésétől, a döntéshozataltól, az ismeretlentől, a kibertértől, az okosdolgoktól, voltaképpen az élet(ük)től, mely némán elhalad mellettük. 

A szerző nyomasztó légkört idéz meg, játszik az ellentétekkel „virtuális könyv”-ében, miközben szépirodalmi gyökerekhez nyúl vissza, és az egyik Legjobbat (természetesen Örkény Istvánt) választotta kiindulópontnak. A Dombóvári-féle szituációk olyanok, mint a ruhadarabok: kifordítva vesszük fel őket, hátha szerencsénk lesz. Hátha ezúttal tisztá(bba)n fogunk látni. Aztán megjelenik egy "kommentművész". Vagy egy mém-csillag. Örökös körforgás(?).

di2.jpg

Tulajdonképpen a szerkesztés nagyon tudatos és kreatív, melyben minden szó a helyén van, nincs mellébeszélés – és mellékattintás. Az olvasó szerencsés helyzetben van, hiszen nem kell a Google keresési találatai között kutatnia, hogy szókimondó és #mindenmentes olvasnivalóhoz jusson. A Dombóvári-kötet tartogat néhány érdekes illusztrációt és bátor-hálózatfüggetlen-mulatságos novellát, melyeknek a stílusa könnyed, s rendkívül olvasmányos.

És még ragozhatnám.

Eötvös Natália 

„– Ez az! Ezt az arcot kerestem!

– Így kellett volna kinéznem, amikor Nobel-díjat kapok?

– Nem. Ez az arc egy másik mémhez lesz tökéletes.

– Melyikhez? Az érzéshez, amikor rájövünk, hogy elcsesztük az életünket?

– Nem! Mégis, ki érez ilyet? Ez a mém, azt az érzést fejezi ki, amikor az ember rájön, hogy ő félig robot, és a jövőből küldték ide.

– Aham…

– Zseniális, ezt azonnal felvesszük!

Pali ekkor mindent megértett. Eddigi életében minden arra mutatott, hogy ezt a szerepet eljátssza. Most azon milliók támasza lesz, akik egyik reggel rádöbbennek, hogy kiborgok. És ez bárkivel előfordulhat.” (140.)

Olvasmányélmény: 9/10

Fotók: Saját

A mottó forrása elérhető ITT

Zárójelben és UPDATE: A bejegyzés címében plusz egy "a" szerepel. Ha azt utólag átírnám, elveszne e bejegyzés linkje. #ezmostígymarad #nézzétekelnekem :) 

Köszönöm a kötetet a Jaffa Kiadónak!

Ha nem elég a könyves kontentből: megoldás ITT és ITT #csekkolniér 

Kiadó: Jaffa Kiadó

Oldalszám: 230 oldal

Kiadás éve: 2019

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789634752059

A valóság „érintésközelben” van, és őszintén kitárulkozik ⇒ Légrádi Gergely: Napfénytető

lg1.jpg

Légrádi Gergely Napfénytető című kötetéből megtudhatjuk, hogy a hétköznapi sosem volt még ennyire szürke, filtermentes, és mégis élettel teli. Igen, jól olvastad, élettel teli. A novellák végén a szerző nyitva hagy egy ajtót, amelyen az olvasó beléptetheti a rövidke írások hőseit, és terelgetheti őket a reménytelibb végkifejlet felé. Vajon szükséges-e kiszínezni a valóság csupasz és őszinte kitárulkozásait? A be nem fejezett mondatok, az örökké háborgó felkiáltójelek és a néma, néhol meg-megragasztott beletörődés margójára. Könyvajánló.

A Légrádi-kötet prózái információmorzsákat hintenek el, miközben oktatnak, nevelnek, belevonnak a nyelvtani-irodalmi játékba (is), és egy szemtelenül őszinte tükröt mutatnak nekünk, olvasóknak. Öt nagyobb fejezetet különíthetünk el, melyekben a társadalom, a politika, a gazdaság, az oktatás különös egyveleget alkot, melyekhez hűen kapcsolódnak a jog, a filozófia és a vallás kérdéskörei.

Hol családbarát, hol hallgatóbarát egy-egy novella; hol a szerző a sorok közé kalauzol, ezáltal szárnyra kap a valóság egy olyan szegmense, mely régóta árválkodik; Légrádi hol csak pillanatokat ragaszt meg, miközben egy szokatlan párbeszédet tör(del) meg;  hol puzzle-darabokat illeszt össze; hol pálcikaembert rajzol, és állítja azt párhuzamba az örökké háborgó felkiáltójelekkel; hol elmélkedik az élet ügyes-bajos dolgain; hol a bajra helyezi a hangsúlyt – és ott is hagyja.

Mert a hangsúly ott marad. A novellák végén. 

De napfénytetővel.

Sorok között, Calvados, Átúszás, Lábra állni, Az ég kékje - csupán néhány cím, mely bizonyítja, hogy Légrádi Gergely kötete számomra igazi meglepetés volt. Nem gondoltam volna, hogy ennek a jól megszerkesztett, remekül illusztrált - a grafikákért köszönet Ordódi Tamásnak - novellagyűjteménynek én is olvasója leszek, majd rajongója, miközben beszippant a rövid prózák különleges hangulata, a tömörsége, a karakterek esendősége, a Párhuzamosok furcsa találkozása, még akkor is, ha ezen fejezet első olvasásra nem nyerte el a tetszésemet. Az utóbbit leszámítva, a kötetet arra a polcra helyeztem, ahol az emlékezetes olvasmányaimat tartom, és ezt a polcot, nem szívesen címkézem fel, erejét vesztené.

Napfénytetővel kapcsolatban megannyi érzés kavarog bennem…

„Érintésközelben” maradok.

„(...) Ne foglalkozzon vele, ha néha kicsúszik a talaj a lába alól. Ez, azt hiszem, természetes velejárója annak, hogy létezünk. Egyébként is, minden elesés a felkeléssel kap értelmet.” (129.)

Eötvös Natália

Olvasmányélmény: 10/10

Fotó: Saját

Köszönöm a kötetet a Jaffa Kiadónak! 

Ha nem elég a könyves kontentből: megoldás ITT és ITT #csekkolniér     

Kiadó: Jaffa Kiadó

Oldalszám: 208 oldal

Kiadás éve: 2019

Kötés: Keménytábla, védőborítóval

ISBN: 9789634751588

Az év legérzékenyebb identitástörténete ⇒ Finy Petra: Marlenka

fp2.jpgA Finy Petra-féle marlenka elkészítésénél felejtsük el a cukrot, és mindenféle mázat, amely valamiféle védőréteget képez. Marlenka című regényének szereplői hús-vér emberek, esendőek, ki-ki a maga terhét hordozza, voltaképpen generációkon átívelő terheket, traumákat, mint egy fojtogató köteléket, melyhez megválaszolatlan kérdések sokasága tartozik. Ez a kötet olyan, mint egy kavicsokkal teli, érzelmi ládikó: a mélyére kell ásnunk ahhoz, hogy tüzetesen megértsük a karaktereket, illetve történeteiket. És amikor ez megtörténik, a nárciszok sem fognak nyomot hagyni maguk után. A szúrás okozta fájdalom eltompul - felszínre kerülnek a válaszok.

Adott egy zárt tér, a Tűzvirág nevű virágbolt és kávézó, ahol a karakterek mozognak, és ez a bezártság az életszemléletükre is jellemző. A történet során megismerjük a főszereplőt, az idős Marlenkát és gyerekeit: Fülöpöt, Ferencet és Pannit, továbbá a szerző fontosnak tartotta, hogy színt vigyen a szereplők életébe, méghozzá barátok személyében. Így esett, hogy dr. Dobos Dénes és Náncsi is része(se)i lettek a cselekménynek. Mindannyian kötődnek egymáshoz, a kötelék lapról lapra szorosabb, az olvasó pedig egy percre sem marad izgalmas cselekmény nélkül.

"Eltűnt már a valóság, csak a mítoszok maradtak." (43.) És adott egy másik tér is, a Városmajor környéke, főként a Városmajor utca 37. szám alatti ház, amely egykor nyilasház volt. A nyilasterror okozta kínszenvedésről, elnyomásról, a holokauszt egy-egy mozaikdarabkájáról és a nők helyzetéről Finy úgy ír, hogy az olvasó mindezekhez tudja rendelni a regényben szereplő metaforákat és hasonlatokat. Ezáltal pedig egy komplexebb képet kap Marlenka régmúltjáról; nevének eredetéről, családtörténetének ködfoltos részeiről. 

Mindeközben a regény fejezeteit Marlenka édesanyjának „monológja” (a kötetből pontosan kiderül, miért tettem idézőjelbe) töri meg, amely olyan, mint egy mélyebb lélegzetvétel, egy őszinte hang a távolból. A mondatokat lezáró pontoknál a hideg rázott, magam sem értettem; egyszer mosolyogtam, egyszer sírni támadt kedvem, a lelkemre hatott. Az év legérzékenyebb identitástörténete.

img_0765.jpgFiny Petra mesterien játszik a szavakkal - korábban már írtam az első regényéről, az Akkor is-ról, mely az Athenaeum Kiadó gondozásában jelent meg, és elolvasható  ITT -, bűvöli azokat; mintha feladatának tekintené, hogy a (női) karaktereinek segítsen, utat mutasson a Lezárás felé; hogy az olvasók, akikhez a kötet témája közel áll, tűpontosan rálássanak a történelmi előzményekre, miközben a családállítás témakörét is alaposabban górcső alá veszi; és teszi mindezt úgy, hogy a természet nyelvén is beszél olvasóihoz. Egyszerűen csodálatos.

Amióta elolvastam a regényt, a felhőkre is másként tekintek.

Keresem azokat, hátha súgnak nekem valamit…

Eötvös Natália

"Ha felhő lennék, csak akkor zuhogna belőlem az eső, amikor valakinek megszakad a szíve, és muszáj, hogy együtt sírjon vele a természet. Esőtakaróba tekerném, és addig ringatnám, amíg el nem csitul benne a fájdalom." (238.)

Olvasmányélmény: 10/10

Fotók: Saját

Köszönöm a kötetet az Athenaeum Kiadónak! 

Ha nem elég a könyves kontentből: megoldás ITT és ITT #csekkolniér     

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Oldalszám: 304 oldal

Kiadás éve: 2019

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789632939377

Jelenetek a Bátorság színpadáról ⇒ Marie Benedict: Hedy Lamarr, az egyetlen nő

hl2_1.jpgMarie Benedict Hedy Lamarr, az egyetlen nő című kötete két részben (1933-tól 1942-ig) mutatja be a „méltatlanul elfeledett nő” élettörténetét. Ez a zsidó származású színésznő, filmsztár, a csodálatos szépség, az elképesztően okos és leleményes Hedy Lamarr (lánykori nevén Hedwig Kiesler), igen ő az, akinek nemcsak női(es)sége figyelemre méltó, hanem tudományos munkássága is. Az utóbbiról (sajnos) kevesen tudnak.

Személyesebb hangvételű könyvajánlómat egy érdekességgel indítanám: nagyon vonzanak azok az igaz történetek, melyek női életutakat dolgoznak fel. Belső késztetést érzek, hogy minél több női sorsról írjak, ennélfogva pedig minél alaposabban vessem bele magam az élettörténetekbe. Így nem meglepő, hogy még a megjelenés előtt szemet vetettem a Benedict-kötetre. Fontos megjegyeznem, egy korábbi bejegyzésben már kifejtettem, miért jó, ha igaz történeteket olvasunk (elérhető ITT), és ezt most még inkább hangsúlyozom. Ugyanis a szerző rendkívül alaposan mutatja be a Lamarr-sztorit, miközben a történelem, a politika és a bűntudat sötét bugyraiba is elkalauzol. Mintha csak egy naplót olvasnánk. És egy őszinte hangot hallanánk. Egyszerre.

„Az uralkodók és a mozgalmak felemelkednek, letűnnek, de a pénz hatalma mindig győz – mondta Fritz. Bár elvileg ezzel Napóleon történetének valamely aspektusát akarta összefoglalni, úgy tűnt, tökéletesen leírja az ő saját politikai nézeteit is. A hatalom Fritz szemében nyilvánvalóan önmaga célja.” (73.)

A történetvezetésnek kifejezetten jót tett a két, nagy részre való bontás, hiszen ezáltal érthetőbb a cselekmény, a főszereplő fejlődése; személyiségének kibontakozása. Az első részben a fiatal (és kezdetben naiv) Hedyt és családját ismerhetjük meg, illetve motivációikat, melyekben kulcsfontosságú szerepet kap a náci fegyvergyáros, a „Halálkufár”, Fritz Mandl, aki majd feleségül veszi Hedyt. Frau Mandlként helytállni embert próbáló feladat – arról nem is beszélve, hogy a németek akkoriban tették rá a kezüket Ausztriára, és Hedy „antennaként” működött, aki a „senki más által nem hallható hangokat” (113.) kereste. A második rész kalandosabb, a nő tovább küzd; a lelkiismeretével, illetve a tudományos eredményeinek, találmányának elismeréséért. Az események sodrásában értelmet nyer a szerző félmondata, miszerint Hedy „lelki élete jóval érdekesebb, termékenyebb volt, mint a külseje.” (325.)

hl1.jpg

A kötet minden egyes során érződött, Benedict szívügyének tekinti, hogy megismerjük az álarc(ok) mögötti Nőt. Én pedig csak olvastam, olvastam, és olyan érzésem volt, mintha Hedy teázgatás közben mesélne nekem, nekünk, nőknek, hogy igen, így is lehet. Hogy a fiatalság bolondság is lehet; az Extázis idővel csillapodhat, a bántalmazó kapcsolatból – kalitkából – létezik kiút; a külcsín nem minden, de ahhoz éppen elég, hogy a belső értékek elismerésének utat nyisson; a bűntudat enyhíthető, viszont a kompromisszumokkal meg kell tanulni (együtt) élni; és a legfontosabb, hogy nem szabad feladni.

Időtálló gondolatok.

A nők értékéről.

Is.

 Eötvös Natália 

Olvasmányélmény: 9/10

Fotók: Saját

Ha nem elég a könyves kontentből: megoldás ITT és ITT #csekkolniér     

Kiadó: Libri Kiadó

Eredeti cím: The Only Woman in the Room

Fordító: Nagy Gergely

Oldalszám: 328 oldal

Kiadás éve: 2019

Kötés: Füles, kartonált

ISBN: 9789634335979

Valóban nem lehet titok nélkül élni? ⇒ Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz

pne2.jpg

Péterfy-Novák Éva Apád előtt ne vetkőzz című regénye testi-lelki hullámvasút. Testi, mert olvasás közben olyan érzésem volt, mintha gyomorszájon rúgtak volna, majd hányingerrel küzdöttem. És lelki, hiszen a szerző számára nincsenek tabuk; új kötetében a bántalmazásra és az áldozati lét lélektanára helyezi a hangsúlyt. Bátorságból jeles. 

Fodor Ákos szavaival élve: „Van, amikor tisztább / eltörni egy tányért, / mint elmosogatni.” Az Apád előtt ne vetkőzz szereplői nem törnek. Csak tűrnek. A "patyolattisztaság" árulkodó fogalom, hiszen nincs helye a mocsoknak, és (sokszor) jobb hallgatni, mint beszélni. Maga a regény rendkívül olvasmányos, ám nehezen emészthető. Én napokig rágódtam az olvasottakon, és rosszul éreztem magam, hogy egy olyan kötet keltette fel az érdeklődésemet, amely egy csokorba szedi a szexuális abúzussal foglalkozó témákat.

És én mégis hagytam, hogy vigyen a történet. Hogy minél több információt tudjak meg a cselekményről: a szálakról, melyek Miskolcon futnak össze; a szereplőkről, például Eszterről, akit kislányként ismerünk meg, miközben a Tatussal való kapcsolata egyik pillanatról a másikra betegessé alakul, és ezzel párhuzamosan Tatus gyerekkora is kibontakozik a sorok között. Hús-vér szereplők, korántsem könnyű élettel.  

Tehát Péterfy-Novák Éva a kötet szereplőinek élettörténetén keresztül próbálja „megérteni a lehetetlent”. És amíg ezen ügyködik, az olvasónak lehetősége nyílik közelebbről megismerkedni az áldozatokkal és az erőszaktevőkkel, a gyermeki naivitással és a túl erős „szeretettel”. A szorosra font hajjal, a pöttyös ruhával és annak jelentőségével, az árvaházi körülményekkel, és még hosszasan sorolhatnám a Péterfy-Novák-regény alkotóelemeit, de igyekszem kerülni a spoiler-veszélyt.

A szöveghez tűpontosan illeszkedik a borító, amelyen egy kislány sötét árnyékát láthatjuk, amint az voltaképpen eggyé válik a kietlen tájjal. Beleolvad az ürességbe. Mindez jelképezheti a traumát, és az azokhoz szorosan kapcsolódó titkokat. Ugyanakkor felvetődik a kérdés: Valóban nem lehet titok nélkül élni? Ha csak ketten őriznek valami sejtelmeset, valamit, amiről mások nem tudhatnak, akkor az már egy köteléket jelent? És ha az egy kötelék, amely generációkon átível, így az élet részévé válik, vajon lehet-e nélküle élni? Nehéz kérdések, a válasz az olvasókban rejlik. A szerző nem foglal állást, csupán betekintést enged egy olyan világ kulisszái mögé, amelyről fájdalmas beszélni.

Továbbá az Utószóból kiderül, hogy Péterfy-Novák Éva 2014 és 2018 között készített interjúkat, illetve egyéb kutatómunkákat is végzett. Így kendőzetlen őszinteséggel vetette papírra az igaz történeteket; „minden egyes aktus megtörtént valakivel”. 

„Elkerülni a nehéz témákat gyávaság. Én pedig nem akarok gyáva könyveket írni.” (213.)

A bejegyzésem e része általában összegzésként szolgál, ám ezúttal kivételt teszek. Úgy gondolom, az alábbi kétmondatos záróakkorddal mondom el a legtöbbet: 

Péterfy-Novák Éva lett az egyik kedvenc írónőm. 

A bátorságára nem tudok nemet mondani. 

Eötvös Natália 

Olvasmányélmény helyett hitelesség és bátorság: 10/10

Fotó: Saját 

Ha nem elég a könyves kontentből: megoldás ITT és ITT #csekkolniér     

Kiadó: Libri Kiadó

Oldalszám:  212 oldal

Kiadás éve: 2019

Kötés: Keménytábla, védőborító

ISBN: 9789633108680

Cukor, show és minden, ami a rend szerint jó ⇒ Philip K. Dick: Csordulj, könnyem, mondta a rendőr

jt2_1.jpg

Philip K. Dick neve régóta szerepel a könyves kívánságlistámon, és egy hirtelen ötlettől vezérelve elhatároztam, nem várok tovább; alaposabban szemügyre veszem a munkásságát. Első lépésként beszereztem a Csordulj, könnyem, mondta a rendőr című regényét. Aztán elolvastam. Közben ízlelgettem a szavakat, megbarátkoztam a mondatok szerkesztésével, dekódoltam a leírt információkat, végül pedig gondolataimnak formát adtam. Könyvajánló.

Dick a prózájában rendkívül ügyesen mozgatja szálakat; az elmélet és a valóság közötti határ összemosódik, a rendnek/nemznek/kormánynak és a celebeknek/sztároknak ugyanúgy szüksége van egy jó sztorira, bár az utóbbiak egy hangzatos plecsnivel ellátott címlapsztorival és/vagy több milliós nézettségi adatokkal is beérnék. És voltaképpen minden esetben érzékelhető egyfajta bevonat, egy cukor-szerű valami, amely egyszer K3-as drog, másszor pedig édes dicséretek formájában lelhető fel. 

A karakterek alfája és omegája Jason Taverner (TVRNR – a vezetékneve magánhangzók nélkül olyan, mintha egy tévécsatorna rövidítése lenne), a népszerű varietéműsor házigazdája, a jóképű (és hiú) showman, a rendkívüli hatos. Egy éjszaka alatt megfosztják identitásától, se név, se karrier, se papír, így voltaképpen nem is létezik. Az álom rémálommá válik; Taverner élete legnagyobb rejtélyével néz szembe. A feszültség, a dráma fokozódik, miközben a szerző információmorzsákat hint el olvasóinak, és én mint nem sci-fi-rajongó az újdonság varázsával szemlélem a PKD-világot. „Az én szabadon választott templomom a szabad világ.” (126.)

Oké, a varietéműsorokon szórakozunk, de mi történik akkor, ha a kormány akar szórakozni? Ilyen esetekben Dick szerint számolni kell(ene) a titkos kormányprogramokkal, ennélfogva a DNS-rekonstrukciós rendszerrel, a kényszermunkatáborokkal, az üldözéssel, a mondvacsinált okokkal, amelyek az élet különböző pontjain célba érhetnek, a média különböző csatornáiról nem is beszélve. Véleményem szerint a kötet harmadik és a negyedik része az, amire kiemelten érdemes figyelni, az elvarratlan szálak (szerencsére) ügyesen a helyükre kerülnek, miközben az olvasó a politika-média, társadalom-politika, technológia-társadalom, család-vérfertőzés, társadalom-pedofília kérdéskörein elmélkedhet. Nem könnyű olvasmány, nem tartogat nagy meglepetéseket, de egy-egy mondata olyannyira húsbavágó, hogy napokig a gondolatainkba fészkelik magukat.

És hogy minél érthetőbb legyen, a cikkem címében szereplő „minden, ami a rend szerint jó”, Felix Buckman rendőr tábornok személyét meg kell említenem. Meg a könnyeit. Ő az, aki Taverner ellenpólusa, a rend oszlopos tagja, ugyanakkor néhány ponton mégis hasonlítanak. Mindketten elveszítettek valamit, csalódtak. Hideg van. És sötétség. 

"Miért sír egy férfi? Nem azért, amiért a nő, de nem ám. Nem érzelemből. A férfi azért sír, mert elvesztett valamit, valami élőt. A férfi sír egy beteg állatért, amiről tudja, hogy vége. Egy gyermek haláláért, a férfi ezért is sír. De nem szomorúságból." (218.)

jt1.JPG

A Csordulj, könnyem, mondta a rendőr 1975-ben megkapta a John W. Campbell emlékdíjat, így nem meglepő, hogy rövidsége ellenére igen sokrétű kötet. Számomra feladta a leckét; volt olyan mondat, amelyet többször is el kellett olvasnom, ugyanis elsőre zavarosnak tűnt. PKD stílusa erőteljes, magával ránt, ugyanakkor kicsit el kell rugaszkodnunk a megszokottól, a hétköznapitól, és hagyni, hogy az új irányt a szerző mutassa.

Nem fogjuk megbánni.

Ezt garantál6om.

Eötvös Natália

Olvasmányélmény: 8/10

Fotók: Saját

Ha nem elég a könyves kontentből: megoldás ITT és ITT #csekkolniér     

Kiadó: Agave Könyvek

Eredeti cím: Flow My Tears, The Policeman Said

Fordító: Pék Zoltán (2006)

Oldalszám: 240 oldal

Kiadás éve: 2019 (1974)

Kötés: Puhatáblás, ragasztókötött

ISBN: 9789634195443

Az érzelmi elsősegély kis könyve ⇒ Guy Winch: Hogyan gyógyítsunk meg egy összetört szívet?

gw1.jpg

Dr. Guy Winch pszichológus, író és előadó kezében két adu van: 1., az érzelmi elsősegély doktora, 2., tudja, hogyan gyógyítsunk meg egy összetört szívet. Tudását, tapasztalatait száznegyvenegy oldalba sűríti. Könyvajánló egy nagyon lelkes olvasó szemszögéből.

A HVG Könyvek gondozásában megjelenő TED Könyvek filozófiája így hangzik: „Kis könyvek, nagy gondolatok.” – és én teljes mértékben egyetértek a (leírt) gondolatok nagyságával. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy korábban ajánlottam Brian R. Little kötetét (ITT), és a terveim között szerepel egy másik TED-könyv értékelése is. Részletek hamarosan.

Amikor a kezembe vettem a Hogyan gyógyítsunk meg egy összetört szívet? című kötetet, hajtott a kíváncsiság. Nagyon érdekelt, mégis milyen praktikák segíthetik az összetört szív gyógyulását, és egyáltalán mi alapján lehet mindezeket rendszerezni, mi az összekötő kapocs, amely nélkül az egész egy fabatkát sem ér. A téma iránti lelkesedésemet a korábbi tapasztalataim, illetve a mezei kíváncsiság diktálta, és nem túlzás azt állítanom, hogy faltam az oldalakat. Winch olvasmányos stílusa, lendülete, szakértelme és precizitása magával ragadott. Egy olyan területre összpontosít, amelyről beszélnünk kell, még akkor is, ha az fájdalmas. A sorok között hasznos információk lelhetők fel, melyek egyrészről alkalmasak arra, hogy a testi-lelki gyötrelmek enyhítésére szolgáljanak, másrészről pedig a  jövőbeli érzelmi akadályok leküzdésében is segíthetnek.

A mű szerkezete jól áttekinthető, így könnyebben eligazodunk a fejezetek között, miközben megért(het)jük, mi munkálkodhat a háttérben, amikor a szívfájdalom vihara lecsap ránk. Winch a lényegi információra koncentrál, nem vész el a részletekben. Megtudjuk, az „érett” felnőtteknek ugyanúgy összetörik a szíve, mint a „tapasztalatlan” és „naiv” kamaszoknak, a szívfájdalom nem válogat, ám az rajtunk áll, hogyan birkózunk meg vele. És hogy minél érthetőbb legyen a hatékony eszközök tárháza, a pszichológus a különös eseteit vetette papírra. A páciensek a szívfájdalom különböző kategóriáit mutatják be, és a történeteikhez gyönyörű illusztrációk kapcsolódnak, melyek magukért beszélnek. 

Míg Ben a házi kedvencének, a legjobb barátjának elvesztését próbálja feldolgozni, addig Kathy, Lauren és Dev esetében a szerelemfüggőség (offline és online térben egyaránt) fogalma bontakozik ki. Mindemellett a támogató körök fontosságára, illetve azok kudarcának okaira is felhívja a figyelmet a szerző. Kiemelkedő hangsúlyt kap az a tévhit, miszerint a szívfájdalom csak a hozzátartozók elvesztésére vonatkozhat, házi állatokra, kis kedvencekre viszont nem; szó esik a vállalatok "szűklátókörűségéről" is, ugyanis azok nem ismerik fel, milyen bénító hatással bír egy szakítás – főleg akkor, ha elrejtjük lelki gyötrelmeinket. A gyászhoz szükség van némi időre, és ebben a cégeknek támogatniuk kellene dolgozóikat, ennélfogva hamarabb gyógyulnának ki a lelki fájdalomból, és újra képesek lennének a maximumot nyújtani a munkájukban. Bölcs gondolatokkal tűzdelt, érzelmi elsősegély ez a kis könyv. 

„Ha a lelki fájdalom láthatóvá válna, mind nagyon másként bánnánk önmagunkkal is. Tapintatosabban szakítanánk a barátunkkal, barátnőnkkel, és kedvesebben utasítanánk vissza az érdeklődőket. Jobban odafigyelnénk arra, aki elgyötört arckifejezéssel, egymagában ücsörög. Türelmesebbek és kevésbé előítéletesek lennénk azzal a barátunkkal vagy szerettünkkel, aki nem tudja a szerintünk elegendő idő alatt túltenni magát egy szakításon, illetve veszteségen. És több együttérzéssel fordulnánk önmagunk felé, amikor nekünk törik össze a szívünk, nem szégyenkeznénk ennyire a szenvedésünk miatt, és nyitottabban állnánk a segítségkéréshez is.” (125.)

gw2_1.jpg

Hazudnék, ha azt írnám, a testi-lelki problémáink varázsütésre megoldódnak csupán attól, hogy elolvassuk a Winch-kötetet. Arra azonban tökéletes, hogy elinduljunk a gyógyulás felé vezető úton; gondolkodjunk el egy kicsit, és vegyük észre a folyamatosan visszatérő, ismétlődő mintákat.

Jó hír: létezik gyógyír.

"Rossz" hír: sok munkával jár a fájdalom enyhítése; többek között tudatossággal, akaraterővel és jó nagy adag önbizalommal, önszeretettel.

Az idő pedig… az idő nekünk dolgozik, ha barátként tekintünk rá, és nem pedig ellenségként.

 Eötvös Natália

Olvasmányélmény: 10/10

Fotók: Saját

Ha nem elég a könyves kontentből: megoldás ITT és ITT #csekkolniér     

Kiadó: HVG Könyvek

Eredeti cím: How to Fix a Broken Heart

Fordító: Garamvölgyi Andrea

Oldalszám: 144 oldal

Kiadás éve: 2019

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789633045961

A negyedpillanatok csak „szilánkok”, és nemet mondanak a teljes értékű életre ⇒ Dr. Csernus Imre – Egy életed van

csi.JPG

Dr. Csernus Imre (továbbiakban Csernus doki) köteteit azért olvasom örömmel, mert ami a szívén, az a száján. Megmondja a frankót. És én is így teszek. Számomra Csernus doki egy rendkívül hiteles karakter. Igen, karakter, ő, a „beszólogatós” doki, aki legújabb, Egy életed van című kötetében az év tizenkét hónapjából indul ki, és azokhoz rendel szavakat és metaforákat, miközben az évszakok váltakozásáról is kifejti gondolatait.

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen részt vehettem a kötet sajtóbemutatóján, amely a Jaffa Kiadó szervezésében került megrendezésre. Mörk Leonóra és Csernus doki beszélgetéséből többek között az is kiderült, mi történik akkor, amikor a dolgok nem a terv szerint alakulnak (és az esetek többségében így történik), választhatunk, hogy kétségbe esünk, és hagyjuk, hogy eluralkodjon rajtunk a pánik, vagy megnézzük a másik oldalt is, és megoldásokat kezdünk keresni. A bölcsnek látszó „mi lett volna, ha” kifejezés nem alkalmas arra, hogy utólag megnyugtassuk magunkat, megtettünk mindent a probléma megoldásra érdekében. Csak az „itt és most” számít. Mindezen gondolatokról bővebben szó esik a kötetben.

„Az áldás lehetőségét szerintem állandóan megkapjuk. Nem azzal az üzenettel, hogy elveheted, hanem, hogy megélheted. A „vedd el” azt jelenti, hogy birtokold, szerezd meg. Az igazi áldást viszont megélheted. Átélheted. Élvezheted.” (184.)

Egy életünk van. Ebben az egy életben átlagosan huszonhatezer nap jut nekünk, magyaroknak ezen a földön. A doki hangsúlyozza, mindenki a saját sorsának kovácsa, így élnünk kell a lehetőségekkel, hiszen nem tudhatjuk, mit hoz a holnap. Mindemellett a szerző/pszichiáter/doki a fejezetek között különbséget tesz a felnőtt élet és felnőttnek látszó élet között, a hangsúly pedig a tudatosságon van. Olvashatunk a közösségi médiáról, illetve annak romboló erejéről is; a testképzavarról, a folyamatos megfelelési kényszerről és a „lemaradás” okozta pánikról.

Továbbá nagyon tetszett, ahogy a borokról ír a szerző; kifejti, az édes bor összeköthető a „megédesítem az életem” kifejezéssel, amely valójában arra vonatkozik, hogy az élet keserű vagy savanyú. Mindemellett bepillantást nyerhetünk egy férfi életének történetébe, aki 95 éves korában döntött úgy, hogy új életet kezd, és vett egy borászatot. Beruházott, és szőlőt telepített. Maga a nagybetűs megújulás. „Minden nap lehetőséget ad a feltámadásra.” (159.)

csi2_1.jpg

A kötet olvasmányosan, ám tizenkétszer erősebben érzékelteti, hogy a döntés még mindig a mi kezünkben van: eldönthetjük, tűzzel vagy hamuval teli életet élünk-e. A tűz a szenvedélyt, a vágyat, az életerőt hivatott jelképezni, és nem pedig a negyedpillanatokat, amelyek „szilánkjait” és „forgácsait” összeragaszthatjuk, de úgy nem élhetünk teljes értékű életet. És amikor felelősségteljesen kezünkbe vesszük az irányítást, választ is adhatunk a következő kérdésre: "Mit jelent az, hogy emberként élni?"

Csernus doki szavai arcul csapnak.

Ettől (is) hatásosak.

Gyógyír a léleknek.

Eötvös Natália 

Olvasmányélmény: 10/10

Fotók: Saját

Ha nem elég a könyves kontentből: megoldás ITT és ITT #csekkolniér     

Kiadó: Jaffa Kiadó

Oldalszám: 250 oldal

Kiadás éve: 2019

Kötés: Keménytábla

ISBN: 9789634751571

 

„Ha megbecsülöd, amid van, megkapod, amire vágysz.” ⇒ Hálanapló

hn2.jpg

Eltelt egy hónap. Alkotói csendben. Időt adtam magamnak. Időt adtam a blognak. Mindeközben sokat olvastam, gondolkodtam, és elindultam egy olyan úton, amelynek segítségével új oldalról ismerhettem meg önmagam. A bloggal és az írásaimmal az a célom, hogy értéket képviseljek, és azt csak úgy tehetem, ha hiteles vagyok. A hitelesség pedig ott kezdődik, hogy nem hazudok magamnak, és bevallom: nehézségekbe ütköztem az utóbbi hetekben.

„Az élet legszebb ajándéka, hogy amikor valaki őszintén segíteni próbál a másikon, egyben önmagán is segít.”

Az olvasás és az írás terápia számomra. Vibrál bennük a szenvedély, és mindkét tevékenység pozitív hatással van rám. Az alkotói csend (és nem alkotói válság) hátterében az áll, hogy az életem különböző területein több (eddig) ismeretlen kihívással néztem szembe, és időre volt szükségem ahhoz, hogy megbirkózzam azokkal. Úgy tűnik, sikerült. Kopp-kopp. 

És ebben az időszakban talált meg a Hálanapló. (Soha jobbkor!) A kötet szerint a nehézség áldás, hiszen „ugyanaz a szikla, amely elzárja az utat, lépcsőfok is lehet”, és a küszöbön való átlépés változást hoz – minden esetben –, ám ehhez szükségeltetik az önszeretet, a pozitív gondolkodás és a hit. 

Több idézetet is megjelöltem az új Hálanaplóban, amelyek különösen tetszettek, és megérintettek (ezek közül néhányat beépítettem a bejegyzésbe is). Az idézetek mellett szép számmal találunk (mi, a lelkes olvasók/grafománok/hálaadók) üres rubrikákat, ahová az adott állítással, kérdéssel kapcsolatos gondolatainkat jegyezhetjük le, továbbá receptötletek, gyakorlatok, meditációk egyaránt helyet kaptak a kiadványban.

Gyönyörű és inspiráló kötet, amely egyrészről tanít, másrészről pedig az írás (és persze az olvasás) jótékony hatására hívja fel a figyelmet. Hiszen a segítségével "naplózhatjuk" érzéseinket és kapcsolatainkat, dokumentálhatjuk életünk különböző eseményeit, tapasztalatait őszintén és kíméletlenül. Ha szembenézünk a sérelmeinkkel, fájdalmainkkal, illetve megtanulunk megbocsátani, egy olyan életet élhetünk, amelyben tükörbe tudunk nézni. „A boldog élet egyik titka, hogy önmagad legjobb barátjává válsz.”

hn3.jpg

Mivel az univerzum „határtalan”, „kimeríthetetlen” és „furcsán segítőkész”, nincs más dolgunk csak együttműködni vele. Mondjuk úgy, hogy megtanulunk hálát adni. Értékelni az apró csodákat. E folyamat során pedig lehetőségünk nyílik arra is, hogy megbékéljünk önmagunkkal.

„Ha megbecsülöd, amid van, megkapod, amire vágysz.”

Eötvös Natália

 

Olvasói élmény: 9/10

Fotók: Saját

Ha nem elég a könyves kontentből: megoldás ITT és ITT #csekkolniér     

Kiadó: Édesvíz Kiadó

Oldalszám: 298 oldal

Kiadás éve: 2019

Kötés: Puhafedeles

ISBN: 9789635299508