„Sokszor csak úgy magam elé nézek
Sokszor csak úgy magad elé nézel
Sokszor csak úgy maga elé néz

Sokszor csak úgy magunk elé nézünk - - -"

Örkény István: Bevégezetlen ragozás

Dombóvári István Netperces novellák című kötetéhez egy sokoldalú Örkény-idézetet választottam mottóként. Adok néhány másodpercet átgondolni a Bevégezetlen ragozást.

Ne kattints a folytatásért.

Csak olvass.

Tovább.

A Netperces novellák nem teljesen egypercesek, hiszen egy-egy blogbejegyzést/online cikket/Facebook-posztot/Instagram-posztot/Tinder-bemutatkozást csupán néhány másodpercig nézünk, olvasunk, a figyelmünk utána elkalandozik. Kivéve, ha kellőképp érdekes számunkra a tartalom, amit fogyasztunk. Fogyasztunk. Szinte magával ragad a szó ereje, amely utalhat egy hosszan tartó folyamatra, melynek középpontjában egy igény áll. Toporzékol. A Dombóvári-kötet esetében ez az igény az, hogy az olvasóban valamiféle nyomot hagyjanak a novellák, miközben szórakoztatnak egy fárasztó, dolgos hétköznap, egy elhamarkodott és/vagy folytatásért kiáltó Tinder-randi után, vagy az is előfordulhat, hogy szimplán "csak" olvasmányélmény a cél. 

Amikor a kibertérben szörfölünk, akarva-akaratlanul különböző tartalmakat fogyasztunk, áramlik felénk a sok-sok információ, ennélfogva nekünk, felhasználóknak tudatosan kell szelektálunk közöttük. Dombóvári segít nekünk ebben – persze a maga módján. A kötet csak és kizárólag olyan témákat ölel fel, melyek aktuálisak, életünk részei, és ha akarnánk, sem tudnánk mellettük elmenni. Mert ha netán mégis így tennénk, lemaradnánk… 

A kötetben az olvasó digitális környezetben érezheti magát; első lépésben kétféle előszó közül választhat (18 év alattiaknak és 18 év felettieknek), ezt követően a novellák elején a Barátunk (Google) jelenít meg egy keresési találatot, címet, az olvasónak – vagy nevezzünk internet-felhasználónak? - pedig csak tovább kell lépnie. Nincsenek átkattintások, (zavaró) hirdetések, csak netpercesek. A történetek között ismerős helyszínekre, applikációkra, közösségi média platformokra, sőt még társkeresőre is bukkanhatunk. Olyan nincs, hogy a 21. század digitális kultúrájából kimaradjon a Tinder. Vagy a filter. A kettő kéz a kézben jár, harmadikként pedig csatlakozhat az Igazi. Ennélfogva az írásokban az online jelenlét dominál; érződik a karakterek frusztrációja, önbizalomhiánya, kételye, félelmeik sokasága: az egyedülléttől, az identitásuk elvesztésétől, a döntéshozataltól, az ismeretlentől, a kibertértől, az okosdolgoktól, voltaképpen az élet(ük)től, mely némán elhalad mellettük. 

A szerző nyomasztó légkört idéz meg, játszik az ellentétekkel „virtuális könyv”-ében, miközben szépirodalmi gyökerekhez nyúl vissza, és az egyik Legjobbat (természetesen Örkény Istvánt) választotta kiindulópontnak. A Dombóvári-féle szituációk olyanok, mint a ruhadarabok: kifordítva vesszük fel őket, hátha szerencsénk lesz. Hátha ezúttal tisztá(bba)n fogunk látni. Aztán megjelenik egy "kommentművész". Vagy egy mém-csillag. Örökös körforgás(?).

Tulajdonképpen a szerkesztés nagyon tudatos és kreatív, melyben minden szó a helyén van, nincs mellébeszélés – és mellékattintás. Az olvasó szerencsés helyzetben van, hiszen nem kell a Google keresési találatai között kutatnia, hogy szókimondó és #mindenmentes olvasnivalóhoz jusson. A Dombóvári-kötet tartogat néhány érdekes illusztrációt és bátor-hálózatfüggetlen-mulatságos novellát, melyeknek a stílusa könnyed, s rendkívül olvasmányos.

És még ragozhatnám.

Eötvös Natália 

„– Ez az! Ezt az arcot kerestem!

– Így kellett volna kinéznem, amikor Nobel-díjat kapok?

– Nem. Ez az arc egy másik mémhez lesz tökéletes.

– Melyikhez? Az érzéshez, amikor rájövünk, hogy elcsesztük az életünket?

– Nem! Mégis, ki érez ilyet? Ez a mém, azt az érzést fejezi ki, amikor az ember rájön, hogy ő félig robot, és a jövőből küldték ide.

– Aham…

– Zseniális, ezt azonnal felvesszük!

Pali ekkor mindent megértett. Eddigi életében minden arra mutatott, hogy ezt a szerepet eljátssza. Most azon milliók támasza lesz, akik egyik reggel rádöbbennek, hogy kiborgok. És ez bárkivel előfordulhat.” (140.)

Olvasmányélmény: 9/10

Fotók: Saját

A mottó forrása elérhető ITT

Zárójelben és UPDATE: A bejegyzés címében plusz egy "a" szerepel. Ha azt utólag átírnám, elveszne e bejegyzés linkje. #ezmostígymarad #nézzétekelnekem :) 

Köszönöm a kötetet a Jaffa Kiadónak!

Ha nem elég a könyves kontentből: megoldás ITT és ITT #csekkolniér