Tükör és Irodalom

2019.jún.16.
Írta: ennaa Szólj hozzá!

A negyedpillanatok csak „szilánkok”, és nemet mondanak a teljes értékű életre ⇒ Dr. Csernus Imre – Egy életed van

csi.JPG

Dr. Csernus Imre (továbbiakban Csernus doki) köteteit azért olvasom örömmel, mert ami a szívén, az a száján. Megmondja a frankót. És én is így teszek. Számomra Csernus doki egy rendkívül hiteles karakter. Igen, karakter, ő, a „beszólogatós” doki, aki legújabb, Egy életed van című kötetében az év tizenkét hónapjából indul ki, és azokhoz rendel szavakat és metaforákat, miközben az évszakok váltakozásáról is kifejti gondolatait.

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen részt vehettem a kötet sajtóbemutatóján, amely a Jaffa Kiadó szervezésében került megrendezésre. Mörk Leonóra és Csernus doki beszélgetéséből többek között az is kiderült, mi történik akkor, amikor a dolgok nem a terv szerint alakulnak (és az esetek többségében így történik), választhatunk, hogy kétségbe esünk, és hagyjuk, hogy eluralkodjon rajtunk a pánik, vagy megnézzük a másik oldalt is, és megoldásokat kezdünk keresni. A bölcsnek látszó „mi lett volna, ha” kifejezés nem alkalmas arra, hogy utólag megnyugtassuk magunkat, megtettünk mindent a probléma megoldásra érdekében. Csak az „itt és most” számít. Mindezen gondolatokról bővebben szó esik a kötetben.

„Az áldás lehetőségét szerintem állandóan megkapjuk. Nem azzal az üzenettel, hogy elveheted, hanem, hogy megélheted. A „vedd el” azt jelenti, hogy birtokold, szerezd meg. Az igazi áldást viszont megélheted. Átélheted. Élvezheted.” (184.)

Egy életünk van. Ebben az egy életben átlagosan huszonhatezer nap jut nekünk, magyaroknak ezen a földön. A doki hangsúlyozza, mindenki a saját sorsának kovácsa, így élnünk kell a lehetőségekkel, hiszen nem tudhatjuk, mit hoz a holnap. Mindemellett a szerző/pszichiáter/doki a fejezetek között különbséget tesz a felnőtt élet és felnőttnek látszó élet között, a hangsúly pedig a tudatosságon van. Olvashatunk a közösségi médiáról, illetve annak romboló erejéről is; a testképzavarról, a folyamatos megfelelési kényszerről és a „lemaradás” okozta pánikról.

Továbbá nagyon tetszett, ahogy a borokról ír a szerző; kifejti, az édes bor összeköthető a „megédesítem az életem” kifejezéssel, amely valójában arra vonatkozik, hogy az élet keserű vagy savanyú. Mindemellett bepillantást nyerhetünk egy férfi életének történetébe, aki 95 éves korában döntött úgy, hogy új életet kezd, és vett egy borászatot. Beruházott, és szőlőt telepített. Maga a nagybetűs megújulás. „Minden nap lehetőséget ad a feltámadásra.” (159.)

csi2_1.jpg

A kötet olvasmányosan, ám tizenkétszer erősebben érzékelteti, hogy a döntés még mindig a mi kezünkben van: eldönthetjük, tűzzel vagy hamuval teli életet élünk-e. A tűz a szenvedélyt, a vágyat, az életerőt hivatott jelképezni, és nem pedig a negyedpillanatokat, amelyek „szilánkjait” és „forgácsait” összeragaszthatjuk, de úgy nem élhetünk teljes értékű életet. És amikor felelősségteljesen kezünkbe vesszük az irányítást, választ is adhatunk a következő kérdésre: "Mit jelent az, hogy emberként élni?"

Csernus doki szavai arcul csapnak.

Ettől (is) hatásosak.

Gyógyír a léleknek.

Eötvös Natália 

Olvasmányélmény: 10/10

Fotók: Saját

Ha nem elég a könyves kontentből: megoldás ITT és ITT #csekkolniér     

Kiadó: Jaffa Kiadó

Oldalszám: 250 oldal

Kiadás éve: 2019

Kötés: Keménytábla

ISBN: 9789634751571

 

„Ha megbecsülöd, amid van, megkapod, amire vágysz.” ⇒ Hálanapló

hn2.jpg

Eltelt egy hónap. Alkotói csendben. Időt adtam magamnak. Időt adtam a blognak. Mindeközben sokat olvastam, gondolkodtam, és elindultam egy olyan úton, amelynek segítségével új oldalról ismerhettem meg önmagam. A bloggal és az írásaimmal az a célom, hogy értéket képviseljek, és azt csak úgy tehetem, ha hiteles vagyok. A hitelesség pedig ott kezdődik, hogy nem hazudok magamnak, és bevallom: nehézségekbe ütköztem az utóbbi hetekben.

„Az élet legszebb ajándéka, hogy amikor valaki őszintén segíteni próbál a másikon, egyben önmagán is segít.”

Az olvasás és az írás terápia számomra. Vibrál bennük a szenvedély, és mindkét tevékenység pozitív hatással van rám. Az alkotói csend (és nem alkotói válság) hátterében az áll, hogy az életem különböző területein több (eddig) ismeretlen kihívással néztem szembe, és időre volt szükségem ahhoz, hogy megbirkózzam azokkal. Úgy tűnik, sikerült. Kopp-kopp. 

És ebben az időszakban talált meg a Hálanapló. (Soha jobbkor!) A kötet szerint a nehézség áldás, hiszen „ugyanaz a szikla, amely elzárja az utat, lépcsőfok is lehet”, és a küszöbön való átlépés változást hoz – minden esetben –, ám ehhez szükségeltetik az önszeretet, a pozitív gondolkodás és a hit. 

Több idézetet is megjelöltem az új Hálanaplóban, amelyek különösen tetszettek, és megérintettek (ezek közül néhányat beépítettem a bejegyzésbe is). Az idézetek mellett szép számmal találunk (mi, a lelkes olvasók/grafománok/hálaadók) üres rubrikákat, ahová az adott állítással, kérdéssel kapcsolatos gondolatainkat jegyezhetjük le, továbbá receptötletek, gyakorlatok, meditációk egyaránt helyet kaptak a kiadványban.

Gyönyörű és inspiráló kötet, amely egyrészről tanít, másrészről pedig az írás (és persze az olvasás) jótékony hatására hívja fel a figyelmet. Hiszen a segítségével "naplózhatjuk" érzéseinket és kapcsolatainkat, dokumentálhatjuk életünk különböző eseményeit, tapasztalatait őszintén és kíméletlenül. Ha szembenézünk a sérelmeinkkel, fájdalmainkkal, illetve megtanulunk megbocsátani, egy olyan életet élhetünk, amelyben tükörbe tudunk nézni. „A boldog élet egyik titka, hogy önmagad legjobb barátjává válsz.”

hn3.jpg

Mivel az univerzum „határtalan”, „kimeríthetetlen” és „furcsán segítőkész”, nincs más dolgunk csak együttműködni vele. Mondjuk úgy, hogy megtanulunk hálát adni. Értékelni az apró csodákat. E folyamat során pedig lehetőségünk nyílik arra is, hogy megbékéljünk önmagunkkal.

„Ha megbecsülöd, amid van, megkapod, amire vágysz.”

Eötvös Natália

 

Olvasói élmény: 9/10

Fotók: Saját

Ha nem elég a könyves kontentből: megoldás ITT és ITT #csekkolniér     

Kiadó: Édesvíz Kiadó

Oldalszám: 298 oldal

Kiadás éve: 2019

Kötés: Puhafedeles

ISBN: 9789635299508

„Emléksusogás”-ból történelem ⇒ Robert Seethaler: A trafikos

rs2.jpg

„1937-ben egy nyár végi vasárnapon szokatlanul heves zivatar zúdult le Salzkammergutra, ami Franz Huchel eladdig jobbára eseménytelenül folydogáló életének váratlan és egyben következményekkel terhes fordulatot adott.” (7.) – így indítja Robert Seethaler A trafikos című regényét, amely már az első mondatában halmozza a képeket és az információkat. A történet nem hemzseg nagy igazságoktól, de ha az olvasó talál egy-egy mélyenszántó gondolatot, rögtön megjelöli, mert emlékezni akar rá. Még akkor is, ha az nem Sigmund Freudhoz köthető, hanem egy vidéki, osztrák fiúhoz, aki megelégelte a körülötte zajló történéseket, és égett benne a tettvágy.

A történet szerint a salzkammerguti, tizenhét éves Franz Huchel a nyüzsgő Bécsbe utazik, hogy szerencsét próbáljon. Otto Trsnjek trafikjában kap munkát; abban a trafikban, ahol újságot és dohányárut árusítanak, illetve ahol „az emlékezet a trafikos tőkéje”. Franz trafikos-tanoncként sokat tanul a vevőkről és szokásaikról, mindeközben pedig közelebbről is megismerkedik az egyik törzsvevővel, Sigmund Freuddal. A cselekmény a második világháború előtti éveket mutatja be, hangsúlyt fektetve a bécsi körforgásra, a kórképre – például a „Heilhitler”-ekre – és az újságok hasábjaira. Ugyanis: „Az újságolvasás ugyanis az egyetlen fontos, az egyetlen lényeges és érdemleges dolog a trafikoséletben; mert aki nem olvas újságot, az nem trafikos, hogy ne mondjuk: nem ember.” (27.)

Fontos kiemelnem Franz és Freud (érdekesen cseng a két név egymás mellett) beszélgetéseit, mivel azok különös színezetet adnak a történetnek. Kettejük között nem terapeuta-páciens, hanem baráti kapcsolat alakul ki. Amikor Franzot a szerelem ledönti a lábáról, akár egy járvány, egy betegség, hiszen az fájdalmas a fiú számára, Freud nem ad egyértelmű választ, mondván nem ért a nőkhöz. De Franz nem futamodik meg, mivel a cseh varietétáncos, Anezka iránt mély érzelmeket táplál, ominózus fogrése pedig kifejezetten pozitívan hat rá. Jóllehet a szerelem ügyes-bajos dolgaira még a híres Freud sem képes „helyes” választ adni, így Franznak egyedül kell szembenéznie a szívfájdalmával, és még mással is. Annyit azonban elárulhatok: ég benne a tettvágy, amely a kötet végén éri el tetőpontját.

Jól érzékelhető, hogy a cselekmény előrehaladtával Franz érthető(bb)en fogalmazza meg gondolatait – persze ehhez szükség volt a professzor úr segítségére –, alaposabban átlátja az eseményeket, véleményt formál, melynek egy része fellelhető az édesanyjának írt képeslapjaiban, leveleiben. Ez a regény elején nem valósulhatott volna meg, ugyanis Salzkammergutban kevesebb inger érte, nem olvasott újságot – és nem dolgozott egy zsidókat (is) kiszolgáló trafikban. Tehát Franz jelleme formálódott, és úgy gondolom, hogy fejlődött is, miközben az álmai egyre sejtelmesebb jelentéssel bírtak.

rs1_1.jpg

Ugyanakkor a jellemrajzokat illetően kisebb hiányérzetem támadt. Amikor a szerző mesél a vevőkről, alig említ meg róluk fontos tudnivalókat, pedig én örültem volna, ha egy-egy vevő élettörténetéről bővebben olvashattam volna. Továbbá Freud karaktere háttérbe szorult, és én ezt bántam, hiszen a fülszöveg alapján nem ezt vártam. Viszont hiteles kórrajzot annál inkább kaptam; éreztem, szagoltam, láttam, hallottam, Ausztria és főként Bécs eseményeinek részese voltam.

A Seethaler-kötet a (hirtelen) felnőtté válás regénye, a politika, a társadalom és az emberi kapcsolatok játszóterén, amelynek centrumában a trafik áll. A trafik egy zárt tér, amely beengedi a vevőket, de az azokkal kapcsolatos benyomásokat nehezen ereszti, voltaképpen lelke van.

Története.

„Tulajdonképpen azért furcsa, gondolkodott tovább, ahogy az újságok a maguk igazságait nagy, vastag betűkkel világgá kürtölik, hogy rögtön azután a következő kiadásban újra kicsivel írják, vagy egészen megfeledkezzenek róluk. Ami a reggeli kiadásban igazság, az az esti kiadásban hazugság, gondolta, ami az emlék szempontjából azonban nem játszik túl nagy szerepet. Emlékezni amúgy sem az igazságra szoktak, hanem csak arra, amit elég hangosan szétüvöltenek vagy elég vastag betűvel kinyomtatnak. És ha egy ilyen emléksusogás egyszer elég hosszan tart, gondolta végül, abból történelem lesz.” (165.)

 

 Eötvös Natália

 

Olvasmányélmény: 8/10

Fotók: Saját

Ha nem elég a könyves kontentből: megoldás ITT és ITT #csekkolniér     

Kiadó: Park Kiadó

Eredeti cím: Der Trafikant

Fordító: Blaschtik Éva

Oldalszám: 280 oldal

Kiadás éve: 2018

Kötés: Keménytábla, védőborító

ISBN: 9789633554593

8 remek kötet, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül a Könyvfesztiválon

kf2.jpg

Április 25-én, csütörtökön nyitja meg kapuit a XXVI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, amelynek idei díszvendége a norvég író, Karl Ove Knausgård. Az eseménynek a Millenáris ad otthont, és én mint menthetetlen könyvmoly, minden évben repesve várom a könyves programokkal teli négy napot. És ha már itt tartunk, hadd mutassak be nektek 8 olyan kötetet, amelyeknek bőven akad mondanivalója, remek sztorija, élesen kontúrozott és mélyenszántó gondolatoktól hemzsegő (írói) világa. Nem is szaporítom tovább a szót, lássuk a listát!

 #1 Bodor Ádám: Sehol

ba_1.jpgBodor Ádám talán nem is regényeket és novellákat ír, hanem történeteket, amelyek időnként, mint a sebes patakok, széles medrű folyóvá állnak össze, máskor pedig a deltatorkolathoz hasonlóan apróbb szigetek, mederrészek, rejtélyes alakzatok alakulnak ki a folyam körül. A Sehol hét elbeszélése, abszurd balladája ilyen delta-történetek füzére. Újabb variációk végnapokra. 
Hol van ez a Sehol? Valahol a közvetett közelünkben, a vaktérképek szélén, kollektív tudattalanunk mélyén. A Dvug folyó mocsaras partján, a pitvarszki réten, a Hlinka-tetőn, a maglaviti fegyházban vagy éppen a földrajzi valóságban is létező máramarosi Leordinán. Merthogy a többi hely is létezik: megismerjük természeti sajátosságaikat, legerősebb törvényeiket. Temetések és találkozások, árulások és menekülések, háromszögek és mindenféle bonyodalmak. Atombomba az éjszakában. Bodor Ádámnak a kései Beckettet idéző elbeszélései csavarokban és fordulatokban gazdag történetek, elképesztő nyitásokkal és a legváratlanabb végjátékokkal a véletlenek erejéről.

#2 Anne Cathrine Bomann: Agathe

acb.jpg

Franciaország, 1940-es évek. Egy idősödő pszichoterapeuta türelmetlenül számolja a nyugdíjig hátralévő terápiás üléseket, és rezignáltan hallgatja a díványra fekvő unatkozó háziasszonyok apró-cseprő problémáit, miközben madárkarikatúrákat készít róluk. Már abban sem biztos, jó szakember volt-e valaha is, tudott-e segíteni bárkin.

Egy nap megjelenik nála Agathe, egy fiatal német nő, aki nem talál örömöt az életben, nem akar mást, csak eltűnni az emberek szeme elől… A doktor minden tiltakozása ellenére felvéteti magát a páciensek közé, és ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a terapeuta maga is kénytelen szembenézni az intimitástól és a haláltól való félelmével. 

#3 Margaret Atwood: Guvat és Gazella – MaddAddam-trilógia 1.

ma_1.jpg

Az üszkös romokkal borított posztapokaliptikus, mégis furcsán paradicsomi tájban gyönyörű, tea-, krém- és mézszín emberek élik egyszerű mindennapjaikat: bogyókat, gyökereket gyűjtenek, bujkálnak a mutáns vadállatok elől, dorombolva gyógyítják egymást, nevelik gyermekeiket. Nem ismerik sem a szerelmet, sem a háborút, nincs bennük birtoklási vágy. Ők a Guvatkák, a génmódosított faj, amely túlélte az emberiséget kipusztító járványt. Csupán egyetlen ember él velük: a rejtélyes Hóember, akit vallásos rajongással vesznek körül.

Hóember magányosságában az emlékeibe menekül, így ismerjük meg a járvány előtti, tehetős Kampuszokra és a nyomortól, bűnözéstől és betegségektől sújtott plebsztelepekre szakadt világ történetét, ahol mindenki sorsa az elvtelen Konszernek és a központi biztonsági szolgálat embereinek kezében van. Ebben a könyörtelen világban határozza el Hóember gyermekkori barátja, a zseniális géntechnológus Guvat, hogy létrehozza az embernél tökéletesebb fajt. Bármi áron.

#4 Tommy Orange: Sehonnai 

to.jpg

"Briliáns szöveg, tettekre serkentő művészi erő árad belőle." - People Magazine

"Az év legütősebb, legfelkavaróbb első regénye." - Entertainment Weekly

Bámulatos és megrázó portré egy olyan Amerikáról, amelyet eddig csak kevesen láttunk. Tommy Orange regénye nem véletlenül töltött megjelenése óta tizenhat hetet a New York Times bestsellerlistájának élén. Egy olyan hang szólal meg benne, amelyet még sosem hallottunk: fehéren izzó és elsöprő erejű. Egyszerre szilaj, mókás, izgalmas és mélyen modern. 

Tizenkét feledhetetlen figura igyekszik az oaklandi pow-wow-ra, az észak-amerikai indiánok nagy összejövetelére, hogy aztán azon a sorsszerű napon mindannyiuk élete összekapcsolódjon. Költői és ádáz könyv, tele elektromos feszültséggel. Minden egyes lapja egy robbanás erejével ér fel. Sodró lendületű többgenerációs történet, az erőszak és a gyógyulás, az emlékezés és az önazonosság regénye. Egyszerűen az a végzete, hogy klasszikussá váljon.

 #5 D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

dtk_1.jpgAz élet döntések sora, s mindenki maga dönti el, hogy az álmait vagy a kiszámítható biztonságot választja-e. D. Tóth Kriszta regényének főhőse, Bora is meghozza a maga döntéseit, amelyek aztán nem csak az ő sorsát, hanem szeretteinek életét is alapjaiban határozzák meg. De vajon képes-e Bora időben belátni, ha rossz döntést hozott, és jóvá lehet-e tenni a mulasztásokat?

A Jöttem, hadd lássalak lapjain nemcsak egy korszak elevenedik meg a maga teljességében, hanem a kollektív és átélhető emberi érzések is: a szerelem, a fájdalom, a gondoskodás. A kötet egy ember sorsának regénye. Ott kerül bele a csoda, hogy általa mindannyian a saját sorsunkra ismerhetünk rá. 

A Jöttem, hadd lássalak történetét a szerző édesanyjának élete inspirálta, s ezáltal hihetetlenül személyes vallomás és búcsú is egyben. A kötet azonnal sikerkönyv lett, amikor 2013-ban először került nyomtatásba, most pedig új, átdolgozott kiadásban, a szerző előszavával kiegészítve jelenik meg.

 #6 Sheila Heti: Változások könyve

sh_1.jpg

„Hogy akarok-e gyereket, vagy sem, azt magam előtt is titokban tartom – ez a legnagyobb titok előttem.”

Mit jelent pontosan az anyaság? 

Mit nyerünk, és mit veszítünk, ha a gyermekvállalás mellett döntünk? Sheila Heti nagy port kavaró, különleges regénye ezeket a kérdéseket feszegeti. Az elbeszélő egy harminchat éves nő, aki a társadalmi és a belső nyomás hatására is úgy érzi, döntésre kell jutnia. De biztos elképzelések híján mi segíthet? Mi történik, ha elménk és ösztöneink között nemhogy összhang, de jóformán kapcsolat sincs. A narrátor vívódása és döntésképtelensége időnként szívbe markoló, máskor humoros, miközben a szöveg szenvedélyessége magával ragadja, a tűpontos megfigyelések pedig zavarba ejtik az olvasót.

Felszabadító hatású, inspiráló és bölcs – nem véletlen, hogy a Változások könyvét a New York Times és a Financial Times is az év legjobb könyvei közé sorolta.

#7 Bauer Barbara: Kétszáz éves szerelem

bb_1.jpgSzentirmai Róza egy isten háta mögötti faluban él fiával, a tizenegy éves Janóval. Családjában a bábamesterség anyáról lányára szálló tudomány – őt is szívesen hívják, ha gyermek érkezik a házhoz. De ismer gyógyírt a női test és lélek minden bajára, kezében van a csábítás és a testi örömök fokozására szolgáló csodaszerek titka, ahogy az összetört szívek balzsama is, férfinak, nőnek egyaránt. A faluban az a szóbeszéd járja, hogy tudása nem e világi: felmenői között boszorkány is akadt. Úgy látszik, csak a saját életét nem tudja egyenesbe hozni, az egyetlen férfi, akit valaha szeretett, gyűlöli. 

Egy napon Rózát furcsa, valóságosnak tűnő álomból ébresztik. Míg álmában máglyára vetették, a valóságban a háza ég le. Bár fiával sértetlenül megmenekülnek, hamuvá és porrá lett életükből semmi más nem marad, csak egy bordó, bőrkötéses könyv – egy hosszú évszázadokat átfogó napló, mely a semmiből került elő, benne egy üzenettel. Róza késztetést érez, hogy beleírjon egy kérdést a bordó könyvbe, melyre megdöbbentő módon válasz érkezik. Válasz – kétszáz évvel korábbról. Róza kíváncsian ered útnak, hogy megtudja, ki írhatta a sorokat. Miközben az árvíz után újjászülető Szeged utcáit járja a könyvvel a kezében, egyre többet tud meg egy olyan világról, amelynek már a nyomai is csak az emlékezetben élnek. A könyv sorai az egykori Boszorkányszigetre vezetik, ahol a fák és gyomok között meghallja a múlt suttogását, a talpa alatt pedig megérzi az egykori máglyák hamujának perzselő érintését. 

#8 Filippov Gábor – Nagy Ádám – Tóth Csaba: Párhuzamos univerzumok – Képzelet és tudomány

fg_1.jpgElpusztíthatja-e holnap egy aszteroida a Földet? Lehetünk-e fiatalabbak a saját gyermekünknél? Megjósolható-e a jövő a tudomány segítségével? Vannak-e jogaik a majmoknak? Hány neme lehet egy földönkívülinek? Hogyan építsünk életképes diktatúrát? Gazdasági hiba volt-e a Birodalom presztízsberuházása, a Halálcsillag megépítése? Cersei Lannister vagy Daenerys Targaryen kormányzott-e jobban? Na és mitől leszünk szerelmesek? 

A Párhuzamos univerzumok tizenöt tanulmánya a Star Wars, a Star Trek, a Harry Potter-széria, a Deadpool, a Kapcsolat vagy a Trónok harca mellett számos további népszerű sci-fi, horror, fantasy és disztópia tudományos szempontú elemzésére vállalkozik. A műfaji sokféleség mellett a kötet fő újdonsága, hogy a társadalomtudományok mellett a természettudományok kiváló és elismert magyar képviselői is képviseltetik magukat benne. 

 

Eötvös Natália

Főkép: Saját

Ha nem elég a könyves kontentből: megoldás ITT és ITT #csekkolniér     

Fantasztikus gyűjtemény és műfajkavalkád, mellébeszélés nélkül ⇒ Ken Liu: A papírsereglet és más történetek

kl1.jpg

A kínai származású Ken Liu A papírsereglet és más történetek című kötete a komfortzónámon kívül esik, de ez nem tántorított el attól, hogy a kezembe vegyem. És olvasni kezdjem. A gyűjtemény lapjain varázslatos és kiborg-központú világ bontakozik ki, amely a sci-fi-rajongók számára (is) irodalmi csemege. Nekem pedig egy új írói világ megismerését jelenti – persze mellébeszélés nélkül. Ezen páratlan novelláskötet a szerző legjobb műveit gyűjtötte össze az évtizedből. 

Ken Liu novellái díjnyertesek – mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a fülszövegben említett díjak sora –, és egy-egy kiragadott elemük olyan gondolatfolyamokat indítanak el az olvasóban, melyeken napokig gondolkodik. És nemcsak gondolkodik, lehetséges megoldásokat is keres. Hiszen a megoldásokkal foglalkozni kell; a szerző gondosan megszerkesztett rendszerében nincs helye felesleges alkatrészeknek. A végkifejlet felé vezető úton csak ügyesen elszórt, kulcsfontosságú alkatrészekkel, utalásokkal találkozhatunk, úgy mint: különböző kultúrák és azok sajátosságai, különbségei, fantázia és misztikum – beleértve az őstörténeteket, helyi szellemeket, házi isteneket –, tudomány és technológia, mesterséges intelligencia, történelmi töredékek, amelyekhez szorosan kapcsolódnak a nemzet, a nemzeti identitás és a nemzettudat fogalmak, továbbá jelképek és szimbólumok, főként az ázsiai régióból. Mindezek egyszerre, ám korántsem egy térben és időben alkotják Ken Liu rendszerét, amely irodalmi műfajkavalkáddal is büszkélkedik.

„Mégis, a halál közelségének ez a tudata, a minden egyes pillanatban ott rejlő szépség az, ami miatt képesek vagyunk kitartani. A mono no aware, fiam, az univerzummal való eggyé válás. Ez a nemzetünk lelke. Emiatt éltük túl Hirosimát, a megszállást, a nélkülözést, és ezért tudjuk kétségbeesés nélkül elviselni a megsemmisülés lehetőségét.” (222.)

Megemlítem, hogy a novelláskötetekhez egy láthatatlan, szoros kötelék fűz. A rövidebb történetek rendkívül szerethetőek; tömören mesélnek, a végén lévő csavar pedig egyenesen aranyat ér, ha azt jól megírják. Sőt, a jó kifejezés nem egészen helytálló, így nevezzük inkább remekbe szabottnak. Úgy találom, hogy a címadó novella, A papírsereglet a gyűjtemény legérdekesebb és legmélyebb gondolatokat megfogalmazó darabja. Több kérdést is felvet: Egy félig amerikai-félig kínai család miként találja meg a közös hangot, mely mindkettőjük nyelvén ugyanúgy szól?; Egy Star Wars játék hogyan szállhat versenybe egy origamival, amely tulajdonképpen egy egész kultúrát foglal magába?; Az anyák vagy a papírtigrisek bírnak varázserővel?; Mégis mit jelent „amerikaiul” ölelni, annak érdekében, hogy (végleg?) búcsút intsünk a gyökereinknek?, továbbá az „amerikai sorozatos” ölelés egyértelművé tette számomra, hogy Ken Liu valamit tud. És azt a valamit olyannyira tudja, hogy ezen novella volt az első az irodalmi díjak történetében, amely egyszerre kapta meg a Hugo-, Nebula- és World Fantasy-díjakat. Mindmáig többen is hivatkoznak rá szívszaggató végkifejlete miatt: a fantasztikum általa egy magasabb szintre lépett, és új módon került ábrázolásra.

Mindemellett „a Black Mirror-szerű disztópikus rémálom” (ez olvasható a fülszövegben) , amely A visszatérő vendég címet viseli nagyon izgalmas volt. A „Black Mirror-szerű” címke hívószó számomra, ugyanis rajongok érte, az általa képviselt világ iránt – tehát minél sötetébb, kiborgosabb az a disztópia, annál jobb  –, így nem meglepő, hogy a Megfigyelő, a Regulátor, a prostituáltak retinája, amely (digitális) titkokat rejt, és az ezekhez kapcsolódó nyomozás egyvelege lebilincselő történetnek bizonyult. Viszont ez az érzés nem mondható el mindegyik novelláról. Én egy-két történetre nem tudtam ráhangolódni, pedig nagyon  igyekeztem. Ennek oka egyrészről a túl sok fantasztikum (plusz mágia), másrészről pedig a saját "sci-fi-limitem" lehetett, amely megnehezítette a prózaszövegek befogadását.

Ám ha ettől eltekintek, akkor állíthatom, Ken Liu rendszere nem ismer határokat, legyen szó térről és időről vagy fantasztikumról és a lélek mélységeiről. A papírsereglet és más történeteket a megjelenése után 2017-ben Locus-díjjal tüntették ki.  Köszönet a magyar fordítóknak, akik hitelesen visszaadták a novellák üzeneteit, miközben az olvasmányélményhez jelentősen hozzáadtak. 

 „Tudod, mi a legszomorúbb érzés a világon a kínaiak szerint? Az, amikor egy gyerekben végül feltámad a vágy, hogy a szülei gondját viselje, ám ők már rég nincsenek.” (173.)

Ilyen egy remekbe szabott, sokatmondó két mondat. 

Eötvös Natália

Olvasmányélmény: 8/10

Fotó: Saját

Ha nem elég a könyves kontentből: megoldás ITT és ITT #csekkolniér     

Kiadó: Agave Kiadó

Eredeti cím: Paper Menagerie and Other Stories

Fordítók: Juhász Viktor, Török Krisztina, Benkő Ferenc, Beke Zsolt, Ballai Mária, Bosnyák Edit, Molnár Berta Eleonóra, Rácz Péter

Oldalszám: 400 oldal

Kiadás éve: 2018

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789634194279

Facebook mint (lét)szükséglet ⇒ Sándor Anikó: Hamis profil

sa1.JPG

Hamis profil. Beszélő cím, amely titkokat, feszültséget és izgalmat sejtet. Sándor Anikó kötetéből kiderül, a főszereplő, Szép Adél, hogyan birkózik meg férje, Igor halálhírével, elvesztésével; hogyan orvosolhatja a Facebook a magányból fakadó fájdalmat; az elme milyen börtönt hoz(hat) létre a ketyegő gondolatok segítségével és mi a teendő abban az esetben, ha a "kreálmány" fellázad alkotója ellen. Korántsem könnyed történet, szerteágazó, apró cselekményszálakkal tarkítva, megdöbbentő végkifejlettel. 

A történet középpontjában Adél áll, aki létrehoz egy fake profilt, amelynek több funkciója is lesz: elűzni az unalmat, biztonságot adni, megtestesíteni a nagybetűs Férfit, ennélfogva pedig különböző szükségleteket kielégíteni. A fiatal nőt özvegyként ismerjük meg, és titkai fokozatosan a felszínt kapirgálják, megértő fülekre aligha lelnek. Aki megérthetné motivációit és tetteit, annak hátat fordít. Azonban a Facebook, valamint annak regisztrált "tagja”, Szabados Imre újra értelmet ad az életének.

„Adél két éve először érezte igazán jól magát. Mintha a földből kinőtt volna egy fiatal, okos és kulturált férfi, aki boldogan állt rendelkezésére. Akinek jó a modora, de ha kell, keményen oda is tud mondogatni. Művelt és okos, mégis nagyon laza és rugalmas. Remek a stílusa, igényesen öltözködik, és bár ez nem látszott ezen a felületen, Adél azt is érezte, hogy a kreálmánya megbízható ember lenne, ha létezne. Egyszerűen egy főnyeremény! A pasas, akiről minden nő álmodik, akit minden férfi elismer és komolyan vesz. Mint Igort. De Imre mutatósabb, meg jóval fiatalabb is.” (53.)

Szép Adél karaktere úgy bontakozik ki az olvasó előtt, mint egy izgalmas feladvány, amelyhez időközben csatlakozik néhány másik karakter is, de csak azért, hogy összekuszálja a szálakat. A történet jól felépített, csak a befejezést illetően akadt némi problémám. A kötet végén halmozott akciójelenetekkel találkozhat az olvasó, és egy kicsit olyan érzésem volt, mintha a szerző minden szálat el szeretne varrni. A problémám abból adódott, hogy ezt egyszerre tette, és a valószerűtlen elemek megsokszorozódtak. Spoiler-veszély miatt ezt nem fejtem ki bővebben, de a befejezéstől eltekintve kifejezetten életszagú a történet.

Életszag alatt értem a közösségi média hatalmát, beszippantó erejét, amely egy óvatlan pillanatban egy olyan világot eredményezhet, amelyben élni egyenlő a börtönnel. Börtönt maga az elme hozza létre, különböző ketyegő gondolatokkal, amelyek bármelyik pillanatban szétrobbanthatják az internet-felhasználó megszokott vagy épp megszokni kívánt életét. A Facebook és más közösségi platformok szinte bármit elhitet(het)nek az internet-fogyasztóval, elég egy jól elkapott pillanat (más szóval: fotó), persze filterekkel, egy-egy ügyesen elhelyezett komment és létrejöhet egy látszat-világ. És/vagy egy hamis profil is, amely Adél életét gyökeresen megváltoztatja. A nő azt hiszi, egy új időszámítás vette kezdetét, amikor megalkotta Imrét, azonban ez így nem teljesen igaz; a facebookos, aktív jelenlétének köszönhetően teljesen elmosódik számára a határ a valóság és a kibertér között, így nehezére esik megkülönböztetni azokat. 

Sándor Anikó a kötetében ügyesen játszik a pszichológiai utalásokkal, a feszültségkeltés eszközeivel – még akkor is, ha a befejezésben túl sok minden történik, egyszerre –, és mutat egy görbe tükröt a közösségi médiához kapcsolódóan. Félreértés ne essék, az online jelenlétet jól is fel lehet használni: közösséget építeni, másoknak segítséget nyújtani, vagy egyszerűen csak értéket képviselni. A szerző viszont a lehetséges veszély(ek)re hívja fel a figyelmet a Hamis profilban, pontosabban arra, mi történik akkor, ha elveszítjük az önmagunk feletti kontrollt, és hagyjuk, hogy a Facebook átvegye az irányítást, ezáltal pedig a virtuális valóság valósággá alakul(hat).

Ketyegő gondolatok, robbanó indulatok.

Nemcsak rímel, mély mondanivalója is van.

Eötvös Natália

Olvasmányélmény: 9/10

Fotó: Saját

Ha nem elég a könyves kontentből: megoldás ITT és ITT #csekkolniér    

Kiadó: Jaffa Kiadó

Oldalszám: 240 oldal

Kiadás éve: 2018

Kötés: Keménytábla, védőborítóval

ISBN: 9789634751236

„Az idő telik, de nem múlik néhány súlyos pillanat közt.” ⇒ Rácz Ráchel: Időtlen

rr1.jpg

Ha már a „Gúgl” a barátom, megkérdeztem tőle, hogy az internet-felhasználók milyen kifejezésekre kerestek rá az idővel kapcsolatban. Idő kép, idő jele, idő idézetek, idő urai, időjárás, idő mértékegysége, idő angolul, idő van – mind-mind szerepeltek azon a bizonyos listán, amelyet a barátom állított össze nekem. Hm, elgondolkodtató.

Ahogyan Rácz Ráchel Időtlen című filmregénye is. Tudom-tudom, sok kötetre húztam rá az elgondolkodtató jelzőt, de az Időtlen esetében e szó kifejezetten helytálló. A történelmi fantasy 1900-tól napjainkig játszódik, és három szereplőt helyez előtérbe (stílusosan: reflektorfénybe): Natasát, Artúrt és Kornélt. Mindhárman kortalanok, összeköti őket egy szerelmi háromszög és a furcsa „véletlenek" sorozata.

Rendkívül alapos kutatómunka eredményei a hiteles korképek, az időtlennek tetsző karakterek és az elcsent félmondatok, amelyek a legtöbb olvasó számára érthetőek. Jelszavak, szlogenek, amelyek a társadalmi szerepvállaláshoz (is) köthetőek, miközben sztereotípiákról árulkodnak. Árulkodnak, igen ezt csinálják, az adott kortól függ, miként nevezzük, milyen más szóval illet(het)jük e cselekedetet, és ha cselekedet, akkor van valami, ami táplálja, ami segíti. Legyen ez a kor szelleme, legyen ez egy szereplő, egy karakter, illetve annak vágya, motivációja, legyen, de a Jót helyezzük előtérbe, vegyük le a negatív töltetet, vagy legalábbis próbáljuk meg. „Nagy megalkuvások kis jólétekért.” (91.) Valóban „csak” ennyiről lenne szó?

Rácz Ráchel első regényében 116 oldalba sűrített több kérdéskört is: a kollektív tudat és a kollektív tudatalattiban lappangó, múltbeli traumák, sérelmek, illetve azok hatása a jelen társadalmának Y-generációjára egyaránt fontos szerepet játszanak a több síkon játszódó történetben. A már-már filmjelenetszerű epizódok bemutatják azt is, miként befolyásolhatják a XX. századi Budapest különböző évtizedei a nők szakmai, szerelmi kiteljesedését. „Az idő telik, de nem múlik néhány súlyos pillanat közt.” (74.) 

Mindemellett különleges élményt ad a fejezetek elejére illesztett egy-egy Bródy-idézet, amelyekhez Balázs István Balázs fotói remekül passzolnak. A Bródy Jánostól kölcsönzött mottók felcsigázzák az olvasó érdeklődését, majd a szerző „bedobja” olvasóját a mélyvízbe. Aztán segíti őt levegőhöz jutni.

rr2.jpg

„Járunk a Fogasba, a Szimplába, meg a bérházas romkocsmákba – ahol egykor szemet szúrtak, agyonlőttek, csillagot nyomtak –, s olyan problémáknak tűnő dolgokon űzünk észrevehetetlenül gúnyt magunkból, hogy »nem lájkolta«, vagy »nem írt vissza, pedig látta«. Észre sem vesszük egymást, mindenki magasról bókol a másiknak, felszínesen diskurálunk életünk értéktelennek tűnő tárgyairól, csekkolunk, repülünk, lassan már a Marsra is nyomulunk. Tolakodunk, sietünk, s folyamatosan pazaroljuk a legdrágábbunkat: az időt.” (113.)

Most gondolkodjunk el a fenti idézeten. 

Vajon van elég időnk rá?

 

Eötvös Natália

Olvasmányélmény: 8/10

Fotók: Saját

Ha nem elég a könyves kontentből: megoldás ITT és ITT #csekkolniér    

Kiadó: BOOOK Kiadó

Oldalszám: 116 oldal

Kiadás éve: 2018

Kötés: Füles, kartonált

ISBN: 9786155417498

11+1 sokatmondó érv Alice Walker Pulitzer-díjas regénye mellett ⇒ Alice Walker: Bíborszín

aw1.jpgAlice Walker Bíborszín(korábban Kedves Jóisten) című kötete kísérletet tesz arra, hogy a rémálomban leküzdje a rémet. És ahhoz, hogy ez megtörténjen, a női szereplőknek kitartásra, hitre és dolgos évtizedekre van szükségük. A regény első lapján megismerjük a tizennégy éves Celie-t. Celie terhes a mostohaapjától, aki megerőszakolta. A lány egyoldalú „levelezés”-be kezd Istennel, remélve, hogy ő meghallgatja, megérti, segít neki kitörni a saját tragédiájából. És a fekete nők tragédiájából; az erőszakból, az elnyomásból, a szenvedésből, a félelemmel, rettegéssel teli mindennapokból, a szexista szabályokból és voltaképpen abból, hogy a „békák” (így nevezi Celie a férfiakat) kényük-kedvük szerint használják őket. Megrázó és húsbavágó levélregény. Nehéz egyetlen egy pontban összefoglalnom, pontosan mit is jelentett, jelent nekem. Ennélfogva ezen értékelést a megszokottól eltérő stílusban írtam meg, mivel úgy gondolom, a Bíborszín több szempontból is csodálatra méltó.

Így történt, hogy 11+1 sokatmondó érvet gyűjtöttem össze, miért tartom fontosnak Alice Walker Pulitzer-díjas kötetét. 

#1 Csodálom a kötetet, mert őszintén és érzékletesen olvashatunk a nehéz sorsú fekete nőkről. Számukra minden egyes nap próbatétel.

#2 Csodálom azért is, mert kényes és érdekfeszítő témákról szól, amelyeknek leírása megrázó és húsbavágó, meghökkentő és megbotránkoztató, megríkató és helyenként mosolyra fakasztó. Széles az érzelmek palettája, a hangsúly a kontrasztokon. Meg az elnyomáson...

#3 Csodálatra méltóak a női karakterek, akik hozzáadnak a kötet megértéséhez, és az sem véletlen, hogy a szerző különböző személyiségű nőket állít egymás mellé, akik idővel megtalálják a közös hangot – kivéve Celie-t és Nettie-t, akik testvérek, az ő esetükben adott a szeretettel teli kapocs. Időn és téren átívelő, támogató közeget nyújtanak egymásnak.

#4 Csodálom a történet szálait, amelyek az idő előrehaladtával egyre inkább összefonódnak, ezáltal pedig a szereplők közelebb jutnak önmagukhoz – Shugnak nagy szerepe van ebben –, egymáshoz és persze a jólléthez.

#5 Csodálom a kötet főszereplőjét, Celie-t, aki iskolázottsága ellenére is képes kifejezni, mi bántja. Helyesírási hibákkal tarkított levelei nehezen értelmezhetőek, ugyanakkor a fájdalma erősen érződik a sorokból.

#6 Csodálom a mű durva nyelvezetét, amely feladta a leckét; jóllehet az olvasást egy kicsit lassította, ám ez is hozzájárult a kötet végkifejletéhez. Megküzdöttem a megértésért. Imádtam, imádom.

#7 Csodálom, hogy a szerző úgy érzékelteti az idő múlását, hogy közben alaposabban megismerjük a szereplőket, illetve motivációikat, és voltaképpen az olvasó együtt halad a történettel a szerző által kijelölt úton. Ám mindehhez szükségeltetik hozzátenni, Alice Walker a rémálomban próbálja leküzdeni a rémet.

#8 Csodálom, hogy az írónő a nagybetűs Hitről olyan gondolatokat fogalmaz meg, amelyeket én, a lelkes olvasó, korábban nem olvastam még ennyire szépen megfogalmazva. A szépséget pedig nem a hagyományos értelemben használom ebben a bejegyzésben; a walker-i szépség életszagtól bűzlik, nadrágot hord és szárnyai vannak. A kérdés már csak az, mit kezd a szárnyaival.

#9 Csodálatra méltó, hogy a kötet elolvasása után az egyik kedvenc színem a bíbor lett.

#10 Csodálom a regény mondanivalóját, miszerint a szeretet egy olyan kapocs, amely meglazítható, de el nem szakítható, és amely az éveken átível, de erejéből mit sem veszít. A szeretet nem öregszik.

#11 Csodálom Alice Walker művét, amely egy rendkívül fontos nőregény az ébredésről (is).

#+1 Csodálom, hogy Karafiáth Orsolya utószava telitalálatnak bizonyult; „(...) ma már egyre többen fel merik emelni a hangjukat, és kikiabálják, ami fáj. Ugyanaz segít minket is, mint Celie-t. Hogy nem egyedül suttogunk.” (337.)

 

Eötvös Natália 

 Olvasmányélmény: 10/10

Fotó: Saját

Ha nem elég a könyves kontentből: megoldás ITT és ITT #csekkolniér    

Kiadó: Európa Kiadó

Eredeti cím: The Color Purple

Fordító: Dezsényi Katalin

Oldalszám: 344 oldal

Kiadás éve: 2018 (Első megjelenés éve: 1987)

Kötés: Keménytábla, védőborító

ISBN: 9789634059158

„Éltem, és tudtam is, hogy élek” ⇒ Gurul a sok-sok pillanat – Szabó Magda élete képekben

szmm2.jpg

A Jaffa Kiadó gondozásában megjelent Gurul a sok-sok pillanat – Szabó Magda élete képekben című kötet fotókban és szövegekben büszkélkedő élményanyag, amely fekete-fehér köntösben idézi a múltat. A kronológiai rendben felállított képek kilenc fejezetre tagolódnak, és egy fejezet egy évtizedet ölel fel. A kötetben az olvasó bepillantást nyerhet Szabó Magda gyermekkorának egy-egy fontos állomásába, szüleivel való kapcsolatába; lehetősége nyílik arra, hogy megértse, mit jelenthetett az írónő számára „dóczystá”-nak lenni, illetve arra, hogy a bécsi nyarak milyen hatással voltak rá; az olvasó tanúja lehet annak, hogyan bontakozott ki Szabó Magda tehetsége, zsenialitása az évek során és a kötetből kiderül az is, hogyan szerettek menthetetlenül egymásba Szobotka Tiborral. A Család, illetve a házasság évei külön fejezetben gurulnak elénk.

Szabó Magda műveihez fűződő rajongásomról korábban már többször is írtam (mondjuk itt, itt, itt meg itt), ennélfogva nem meglepő, hogy rendkívül izgatottan vettem kezembe a képeskönyvet, amely bevallom, rövid idő alatt hatalmába kerített. Az írónő alakja olyan erővel bír, amely egy szó nélkül a kötet lapjaihoz láncol, és nem enged el. Miért is engedne, az olvasónak eszébe sem jut félretenni azt; a lapok fényesek, ízlésesen szerkesztett fotókat és szövegeket tartalmaznak.

Szabó Magda számomra örök rejtély, kiismerhetetlen, és pont ez a titokzatos szupererő (netán hatodik érzék?), amely miatt felfigyeltem évekkel ezelőtt a nevére – és persze a munkásságára. Szavai, mondatai ütősek, elgondolkodtatóak, az emberi viszonyokat egy általa sokszor bejáratott rendszerbe helyezi, ennélfogva sajátos látásmóddal ábrázolja azokat. Köteteiben vajmi kevés színt használ, mégis övé a magyar irodalom egyik legszínesebb életműve. 

Ezen személyesebb hangvételű kötetben érdemes figyelmet szentelni a képek hátterének is. Az írónő a debreceni otthonában, a könyvek között, a Júlia utcai lakás különböző szegletében, budapesti panorámában, kiránduláson, író-olvasó találkozón, Ünnepi Könyvhéten, és még hosszasan sorolhatnám a különböző helyeket, helyszíneket, ahol lencsevégre kapták. Mindezek emlékezetes pillanatokat hordoznak magukban. 

Az én könyvespolcomon Szabó Magda művei külön, kiemelt helyet foglalnak el, ahogyan e fényképalbum is, amelyben ismert és az olvasók előtt eddig még ismeretlen fényképek, (kor)dokumentumok egyaránt helyet kapnak. A kötetet Jolsvai Júlia állította össze, és Szabó Magda keresztfia, Tasi Géza szerkesztette, továbbá az egyes fejezetek címeit a Szüret című kötetben összegyűjtött versekből kölcsönözték. 

A Gurul a sok-sok pillanat – Szabó Magda élete képekben hiánypótló darabként tökéletesen (be)illeszkedhet minden olvasó könyvespolcára. Gyönyörű és különleges képeskönyv majdnem egy évszázadról, kilencven, nagyobb lélegzetvételről, Szabó Magdáról, irodalomról; versről és prózáról, örömről és bánatról – az Élet kötelékéről.

„Éltem, és tudtam is, hogy élek”

Eötvös Natália

(Olvasmány)élmény: 10/10

Fotó: Saját

Ha nem elég a könyves kontentből: megoldás ITT és ITT #csekkolniér    

Kiadó: Jaffa Kiadó

Oldalszám: 280 oldal

Kiadás éve: 2018

Kötés: Keménytábla, védőborítóval

ISBN: 9789634751335

Rövidre vágva: "C'est la vie!" ⇒ Anna Gavalda: Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol

ag11.jpg

Anna Gavalda Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol című novelláskötetéhez nagy reményeket fűztem: 1) érdekesnek és kifejezetten hosszúnak találtam a címet, és reméltem, hogy ez a hosszúság az elnyújtott olvasmányélményemhez (is) fog kapcsolódni, 2) jóllehet még nem olvastam a szerzőtől egyetlen művet sem, mégis lépten-nyomom találkoztam a nevével. Kíváncsi voltam, miben rejlik a népszerűsége.

Például az ilyen szövegrészekben:

 „Olyan vagyok, mint az a Bretécher-figura: egy lány ül a padon, nyakában tábla: „Szerelmet akarok”, kétoldalt dől a szeméből a könny, mint a záporeső. Mintha magamat látnám. Te meg azt mondod rá, kép.” (49.)

A kötet (amely a negyedik, javított kiadásban került hozzám) olvasása során olyan érzésem volt, mintha az elbeszélők mellettem ülnének, és csak mesélnének és mesélnének. Közvetlenül, barátságos stílusban. Tizenkét történet férfiakról és nőkről, remekül szerkesztett dialógusokkal, egyedi köntösben. A novellák, elbeszélések Franciaországban játszódnak, és külön-külön is értelmezhetőek, azonban összekötheti őket a lecsupaszított cselekmény, amely voltaképpen mentes mindenféle mellékszáltól, ezzel is rövidre vágva a Gavalda-világot. Ugyanis Anna Gavaldát tekintve egy olyan írói világról beszélhetünk, amely vagy elsőre beszippantja az olvasót, vagy pedig mellékel egy cetlit a szöveg(ek)hez: „C’est la vie!”  

Az első novella, a Kis praktikák a Saint-Germain-Des-Prés-n erős felütés, amihez füzérként kapcsolódik a többi, korántsem szirupos történet. A nem túl mókás dolgokat így kezdi a szerző: „Hülyék a nők, akik gyereket akarnak. Hülyék.” (24.) Ez az indítás már önmagában is ütős, hát még a magzat köré épített novella! Az Ambre egy szerelem krónikája, amelyben az elbeszélő szókimondó, szarkasztikus stílusa tetszett leginkább, így könnyedén megkedveltem a történetet is. Egy öregedő rocksztár mesél, aki 1991-ben a vénáját kereste, csak saját maga érdekelte. Majd fordulóponthoz ér az élete; megkedvel egy lányt, aki a fotóinak köszönheti a tisztán látását. A Catgut komoly témákat feszeget; nemi erőszakról, bosszúvágyról, tettvágyról, testi és lelki csonkításról egyaránt szól. A novella lépésről lépésre magyarázza, pontosan mit is jelent a kezdőmondat: „Nem így lett betervezve.” (110.)

Mindemellett akadnak olyan írások is, amelyeknek nem éreztem rá az ízére, nem vitt előre a szöveg. A Gavalda-mondatok stílusosan tömörek, könnyen olvashatóak, és a gyors(abb) olvasás eredményezhet egy-egy lényeges pont feletti átlépést. Átugrást. Valószínű, ez történhetett az én esetemben.

ag22_2.jpg

A novelláskötetet ajánlom mindazoknak, akik röviden, nagy igazságokról szeretnének olvasni. Továbbá nem restek egy képzeletbeli, franciaországi körútra indulni, N. Kiss Zsuzsa fordításában, és mindeközben arra is időt szánnának, hogy alaposabban is megismerkedjenek a történetek szereplőivel, akiket a szerző az Életből "kölcsönzött". Határozatlan időre.

S ezen karakterek valahol szeretnének...

 (Mar)adni.

Eötvös Natália   

Ha nem elég a könyves kontentből: megoldás ITT és ITT #csekkolniér    

Kiadó: Magvető Kiadó

Eredeti cím: Je voudrais que quelqu’un m’attende quelque part

Fordító: N. Kiss Zsuzsa

Oldalszám: 228 oldal

Kiadás éve: 2008 (2001)

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789631438277     

Olvasmányélmény: 8/10

Fotók: Saját