Szemtelen lassúsággal utazom a sorok között. Ismét egy novella utolsó mondata következik, és én megint libabőrös leszek, ez egy már hosszú fejezetek óta. A percek nehezen telnek, az órák, mintha régóta elbúcsúztak volna, és az emlékek elidőznek mellettem. Ha a „csendes kalendárium” beszélni tudna,…

Rohannak a betűk. Valami új van készülőben, miközben egy álom valósággá válik. A betűk szavakká formálódnak, és a hátukon mondanivalót cipelnek. Bemutatkozom és eönkifejezek.  Rohannak a betűk. Célirányosan előre, elválaszthatatlanul. Egyszerűen csak... velem születtek. Ajándékba kaptam őket –…