A „sajátos finn akaraterő” kézikönyvét tartom a kezemben. Forgatom, olvasom a címet (újra), a fülszöveget (újra), majd kiragadok egy-két fejezetet és elgondolkodom rajtuk (sokadszorra). A forgatókönyv a szokásos, csak a kötetről alkotott gondolataim tárháza bővül. És csak bővül. Katja Pantzar-féle…