„Csak az él igazán, aki érez, aki engedi, hogy néha a fájdalom szétszakítsa a lelkét, hogy aztán újra összeforrjon.” (103.) – érzések, gondolatok, (fél)élettörténetek elevenednek meg Lana Millan fantasy regényében. Angyalok és démonok, a bűvös térkép, amely érintésre is aktiválódik, hajsza az emberiség megmentéséért, és persze ne feledkezzünk meg a Tudás Könyvéről sem – mindezek jellemzik Raziel és Belader kalandjának folytatását. Izgalmas kötethez pedig könyvajánló dukál. 

(Vigyázat! A bejegyzés nyomokban angyali-démoni utalásokat tartalmazhat!)

Egy jóval korábbi blogposztban már leírtam (elolvasható ITT), miért varázsolt el annyira Raziel első kötete. A Raziel 2. – Egy angyal a szerelem küszöbén lapjain az érzés fokozódik, hőseink pedig a határaikat feszegetik. Az úti cél ezúttal a napfényes és lehetőségekkel teli Miami, továbbá a tengerpart és pálmafák mellett bőven jut szerep a mocsárnak és az aligátoroknak, az ici-pici armageddonról nem is beszélve. Mindeközben az olvasó kicsit sem érzi (el)túlzásnak a leírtakat, hiszen a szerző precízen alkotta meg történetét, ügyelve a cselekményszálak követhetőségére. 

A Raziel első része a maga olvasmányosságával és szórakoztató stílusával szinte berobbant a kedvenc fantasy-történeteim közé, a folytatás pedig messzemenően túlszárnyalta. Az első rész újraolvasása szükségeltetik a második rész megértéséhez, ugyanis onnan folytatódik a történet, ahol korábban véget ért. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy regénybeli karakterek fejlődésen estek át.

Átestek, akár egy küszöbön. Mintha valaki (nevezhetjük az Úrnak, Mihálynak, Urielnek, Lucifernek vagy egy hozzájuk hasonló hatalmas erőnek) meglökte volna őket: tessék, tanuljatok meg viselkedni, ki-ki a maga módján, ennélfogva nem meglepő, hogy Belader esetében átkelésről beszélhetünk. Az útkereső démon hozza a formáját; szókimondó és szemtelen megjegyzései igazán szórakoztatóan hatnak, míg Raziel az érzékenységet, az érzelmességet testesíti meg női mivoltában. És voltaképpen ő az, aki ellensúlyozza Belader éretlen viselkedését. Méghozzá úgy, hogy terelgeti – már amennyire egy démon hajlandóságot mutat erre –, és kezében tartja az irányítást. Vagyis tartaná, ha különböző veszélyek és akadályok nem állnák útjukat a küldetés teljesítése során. Kettejük "kapcsolata", "románca" megér egy misét. Vagy kettőt. Továbbá különösen érdekes Razielnek az a tulajdonsága, miszerint angyalként nem félt a repüléstől, mert az „más”, de emberként retteg tőle. 

Küldetésükhöz új szereplők is csatlakoznak: az ateista Theo, aki kifejezetten családcentrikus, az elvált mexikói pincér, Manuel, aki veszélyes figurákkal éjszakázik (lásd: aligátor-kaland), a dán cserediák, Soren, továbbá Tully, aki angyalból lett sürgősségi sebész. A cselekmény előrehaladtával megjelenik Adam, majd később Kendra, és snitt. Vajon hogyan zárul a trilógia befejező része? 

Mindemellett a kalandos-szerelmi történetben meghatározó szerep jut egy-két jelenetnek. Számomra a Thomas De La Warr-jelenetek voltak fontosak, mivel többek között színesítették a kötetet, továbbá dinamikát adtak neki. Az aligátorokkal teli éjszakai jelenet pedig különösen megérintett, ugyanis általa Raziel felfedezi régi-új képességét, amely elindítja a lavinát, és az Újragondolni a valóságot című fejezetben nem várt démonokkal is meg kell küzdeniük hőseinknek. A koporsó kulcsszerepet kap, a testi-lelki börtön pedig egy új értelmezést nyer.

 „Hirtelen minden megváltozik. Most először érzem, hogy valaki, akit szeretek, gyűlöl. Ilyen még nem volt. Nem a testem, a lelkem fáj. Tükör roppan így a keretében a rajta átgázoló talpak súlya alatt.” (40.)

Szórakoztató és izgalmas fantasy. 

Többször újraolvasós. 

(Kíváncsian várom a folytatást!)

Eötvös Natália

Olvasmányélmény: 10/10

Fotók: Saját

Köszönöm a kötetet az Athenaeum Kiadónak!

Ha nem elég a könyves kontentből: megoldás ITT és ITT #csekkolniér