„A »feladom« azt jelenti, hogy nem élek.” - Dr. Csernus Imre: A harcos – Életrajz és lélekrajz

csi2.jpg

Csernus Imre olyan kérdéseket is fel tud tenni, amit mások nem. Csernus Imre számára a tévészereplés csak egy kirándulás volt. És Csernus Imre, ha egy százalék esélyt lát, akkor megy, soha nem adja fel. Új kötetében, A harcosban kendőzetlen őszinteséggel vall az életrajzáról. A lélekrajzáról. Önmagáról.

„A »feladom« azt jelenti, hogy nem élek.” (253.) – írja Dr. Csernus Imre, sokunknak (vagyis közismertebb nevén) Csernus doki, és őszerinte, aki feladja, „hulla”, a „csicskalét”-ről nem is beszélve. Kemény szavak, valóságos problémák, tizenöt fejezetben. Az egyes részekben – bár véleményem szerint az epizódok is megfelelő lenne – megismerjük a szerző gyermekkorát, a családjával való kapcsolatát, a testvérével közös, „vérre menő” játékaikat, aztán a tanulós éveket, az orvoslást választó Csernus Imre élettörténetét. Elhatároztam, hogy jó orvos leszek c. fejezetben kifejti: „Egy kedves szó, mosoly, maximális odafigyelés már felér egy fél gyógyulással. És akkor bevillant, hogy pszichiáternek kellene mennem.” (47-48.) Papírra veti a drogproblémáit, a lipóti éveket, az egészségügyben eltöltött huszonöt évet, majd azt is, hogy abbahagyja a rendelést és előadásokat tart. A szerző szavaival élve: Csernus Imre nem "jelenség". "Hozzáállás".

Szeretek címkézni. Kedves Olvasóim, ezalatt azt értem, hogy szeretem különféle jelzőkkel ellátni az adott kötetet, tehát felcímkézni. Ez nem beskatulyázás, és ezáltal nem is szorítom „keretek” közé az adott művet, csupán a jelzővel (vagy jelzőkkel) érzékeltetem, mit is jelent számomra a kötet. Mit vált ki belőlem. Mit tudok hozzá társítani, mi az a plusz, ami megfogalmazódott bennem az olvasás során.

Eszerint A harcos a továbblépés kötete, a becsülendő, a tiszteletreméltó dr. Csernus Imre őszinte soraiból kirajzolódó élet- és lélekrajz, radír nélkül. Minek is kitörölni múltat, az már elmúlt, már megtörtént, fontos a tapasztalatszerzés, senki sem tökéletes, mindannyian hibázunk. A kérdés csupán az, mit kezdünk a tapasztalatokkal. Továbbá ha adódik egy probléma, annak felismerjük-e a gyökerét, vagy úgy teszünk, mintha semmi (semmi és semmi) sem történt volna? Képesek vagyunk-e kezünkbe venni a sorsunk irányítását, és kiállni magunkért? „Bevállaljuk?”

Számomra becsülendő, hogy a szerző leírja saját tapasztalatait a drogfüggőségről, majd a leszokásról, a lipóti évek élményeit is papírra veti, különös tekintettel egy-két páciensre, tehát a doki nem köntörfalaz. „Ami volt, az elmúlt. Ami jön, az még nincs.” (273.) Kendőzetlen őszinteséggel vall múltjának sötét foltjairól, és senkit sem ámít azzal, hogy a boldog élet csak úgy magától kialakul. Mert bizony tenni kell érte. Igenis dolgozni kell a Jóért, a boldog életért, a siker(ek)ért, senki sem születik „csicskalét”-re. Mindig van választásunk.

Ez a tanulság vonható le összességében a kötetből, hiszen A harcos Csernus Imre életútját írja le. Az utolsó fejezetekből megtudjuk: a vendéglátás boldoggá teszi, szenvedélye a kávé, és mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Depresso kávéháza, és persze ne feledkezzünk meg a borról sem, a noszvaji gasztrokulturális helyről, a Csendülőről, hiszen mindezek mutatják, Csernus Imre felismerte az új lehetőségeket, és élt velük.

Véleményem szerint azért zseniális ez a kötet, mert a szerző senkinek sem akar megfelelni. Ez pedig érezhető a sorok között is. Ezért ennyire őszinte. Ennyire csernusdokis. És itt már nem kérdés, hogy „bevállaljuk-e”, mert ha elkezdjük olvasni, akkor bizony "bevállaltuk", továbbá valamit várunk a kötettől. Például olvasói élményt.

 „A legtöbb ember ugyanis azt csinálja, hogy kis feladatot vállal be, és nagy sikerélményt szeretne. De a kis feladatból nem lesz nagy durranás, márpedig ők nagyot szeretnének. Ebből adódik a frusztráció, a frusztrációból meg az irigység. Irigyek lesznek arra az emberre, aki sikeresebb, miközben azt nem veszik számításba, hogy a nagyobb siker mögött mennyi munka áll. Nagyobb kihívás, nagyobb rizikó, a bukás nagyobb esélye.” (106-107.)

Csernus Imre igen, bevállalta. Megírta. Nem adta fel.

Számomra itt kezdődik a hitelesség.

(És itt is folytatódik.)

Eötvös Natália (Enna)

 

Olvasói élmény: 10/10

Fotó: Saját

Kiadó: Jaffa Kiadó

Oldalszám: 296 oldal

Kiadás éve: 2018

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789634750772