Dr. Csernus Imre (továbbiakban Csernus doki) köteteit azért olvasom örömmel, mert ami a szívén, az a száján. Megmondja a frankót. És én is így teszek. Számomra Csernus doki egy rendkívül hiteles karakter. Igen, karakter, ő, a „beszólogatós” doki, aki legújabb, Egy életed van című kötetében az év tizenkét hónapjából indul ki, és azokhoz rendel szavakat és metaforákat, miközben az évszakok váltakozásáról is kifejti gondolatait.

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen részt vehettem a kötet sajtóbemutatóján, amely a Jaffa Kiadó szervezésében került megrendezésre. Mörk Leonóra és Csernus doki beszélgetéséből többek között az is kiderült, mi történik akkor, amikor a dolgok nem a terv szerint alakulnak (és az esetek többségében így történik), választhatunk, hogy kétségbe esünk, és hagyjuk, hogy eluralkodjon rajtunk a pánik, vagy megnézzük a másik oldalt is, és megoldásokat kezdünk keresni. A bölcsnek látszó „mi lett volna, ha” kifejezés nem alkalmas arra, hogy utólag megnyugtassuk magunkat, megtettünk mindent a probléma megoldásra érdekében. Csak az „itt és most” számít. Mindezen gondolatokról bővebben szó esik a kötetben.

„Az áldás lehetőségét szerintem állandóan megkapjuk. Nem azzal az üzenettel, hogy elveheted, hanem, hogy megélheted. A „vedd el” azt jelenti, hogy birtokold, szerezd meg. Az igazi áldást viszont megélheted. Átélheted. Élvezheted.” (184.)

Egy életünk van. Ebben az egy életben átlagosan huszonhatezer nap jut nekünk, magyaroknak ezen a földön. A doki hangsúlyozza, mindenki a saját sorsának kovácsa, így élnünk kell a lehetőségekkel, hiszen nem tudhatjuk, mit hoz a holnap. Mindemellett a szerző/pszichiáter/doki a fejezetek között különbséget tesz a felnőtt élet és felnőttnek látszó élet között, a hangsúly pedig a tudatosságon van. Olvashatunk a közösségi médiáról, illetve annak romboló erejéről is; a testképzavarról, a folyamatos megfelelési kényszerről és a „lemaradás” okozta pánikról.

Továbbá nagyon tetszett, ahogy a borokról ír a szerző; kifejti, az édes bor összeköthető a „megédesítem az életem” kifejezéssel, amely valójában arra vonatkozik, hogy az élet keserű vagy savanyú. Mindemellett bepillantást nyerhetünk egy férfi életének történetébe, aki 95 éves korában döntött úgy, hogy új életet kezd, és vett egy borászatot. Beruházott, és szőlőt telepített. Maga a nagybetűs megújulás. „Minden nap lehetőséget ad a feltámadásra.” (159.)

A kötet olvasmányosan, ám tizenkétszer erősebben érzékelteti, hogy a döntés még mindig a mi kezünkben van: eldönthetjük, tűzzel vagy hamuval teli életet élünk-e. A tűz a szenvedélyt, a vágyat, az életerőt hivatott jelképezni, és nem pedig a negyedpillanatokat, amelyek „szilánkjait” és „forgácsait” összeragaszthatjuk, de úgy nem élhetünk teljes értékű életet. És amikor felelősségteljesen kezünkbe vesszük az irányítást, választ is adhatunk a következő kérdésre: "Mit jelent az, hogy emberként élni?"

Csernus doki szavai arcul csapnak.

Ettől (is) hatásosak.

Gyógyír a léleknek.

Eötvös Natália 

Olvasmányélmény: 10/10

Fotók: Saját

Ha nem elég a könyves kontentből: megoldás ITT és ITT #csekkolniér