Eltelt egy hónap. Alkotói csendben. Időt adtam magamnak. Időt adtam a blognak. Mindeközben sokat olvastam, gondolkodtam, és elindultam egy olyan úton, amelynek segítségével új oldalról ismerhettem meg önmagam. A bloggal és az írásaimmal az a célom, hogy értéket képviseljek, és azt csak úgy tehetem, ha hiteles vagyok. A hitelesség pedig ott kezdődik, hogy nem hazudok magamnak, és bevallom: nehézségekbe ütköztem az utóbbi hetekben.

„Az élet legszebb ajándéka, hogy amikor valaki őszintén segíteni próbál a másikon, egyben önmagán is segít.”

Az olvasás és az írás terápia számomra. Vibrál bennük a szenvedély, és mindkét tevékenység pozitív hatással van rám. Az alkotói csend (és nem alkotói válság) hátterében az áll, hogy az életem különböző területein több (eddig) ismeretlen kihívással néztem szembe, és időre volt szükségem ahhoz, hogy megbirkózzam azokkal. Úgy tűnik, sikerült. Kopp-kopp. 

És ebben az időszakban talált meg a Hálanapló. (Soha jobbkor!) A kötet szerint a nehézség áldás, hiszen „ugyanaz a szikla, amely elzárja az utat, lépcsőfok is lehet”, és a küszöbön való átlépés változást hoz – minden esetben –, ám ehhez szükségeltetik az önszeretet, a pozitív gondolkodás és a hit. 

Több idézetet is megjelöltem az új Hálanaplóban, amelyek különösen tetszettek, és megérintettek (ezek közül néhányat beépítettem a bejegyzésbe is). Az idézetek mellett szép számmal találunk (mi, a lelkes olvasók/grafománok/hálaadók) üres rubrikákat, ahová az adott állítással, kérdéssel kapcsolatos gondolatainkat jegyezhetjük le, továbbá receptötletek, gyakorlatok, meditációk egyaránt helyet kaptak a kiadványban.

Gyönyörű és inspiráló kötet, amely egyrészről tanít, másrészről pedig az írás (és persze az olvasás) jótékony hatására hívja fel a figyelmet. Hiszen a segítségével "naplózhatjuk" érzéseinket és kapcsolatainkat, dokumentálhatjuk életünk különböző eseményeit, tapasztalatait őszintén és kíméletlenül. Ha szembenézünk a sérelmeinkkel, fájdalmainkkal, illetve megtanulunk megbocsátani, egy olyan életet élhetünk, amelyben tükörbe tudunk nézni. „A boldog élet egyik titka, hogy önmagad legjobb barátjává válsz.”

Mivel az univerzum „határtalan”, „kimeríthetetlen” és „furcsán segítőkész”, nincs más dolgunk csak együttműködni vele. Mondjuk úgy, hogy megtanulunk hálát adni. Értékelni az apró csodákat. E folyamat során pedig lehetőségünk nyílik arra is, hogy megbékéljünk önmagunkkal.

„Ha megbecsülöd, amid van, megkapod, amire vágysz.”

Eötvös Natália

Olvasói élmény: 9/10

Fotók: Saját

Ha nem elég a könyves kontentből: megoldás ITT és ITT #csekkolniér