Hamis profil. Beszélő cím, amely titkokat, feszültséget és izgalmat sejtet. Sándor Anikó kötetéből kiderül, a főszereplő, Szép Adél, hogyan birkózik meg férje, Igor halálhírével, elvesztésével; hogyan orvosolhatja a Facebook a magányból fakadó fájdalmat; az elme milyen börtönt hoz(hat) létre a ketyegő gondolatok segítségével és mi a teendő abban az esetben, ha a "kreálmány" fellázad alkotója ellen. Korántsem könnyed történet, szerteágazó, apró cselekményszálakkal tarkítva, megdöbbentő végkifejlettel. 

A történet középpontjában Adél áll, aki létrehoz egy fake profilt, amelynek több funkciója is lesz: elűzni az unalmat, biztonságot adni, megtestesíteni a nagybetűs Férfit, ennélfogva pedig különböző szükségleteket kielégíteni. A fiatal nőt özvegyként ismerjük meg, és titkai fokozatosan a felszínt kapirgálják, megértő fülekre aligha lelnek. Aki megérthetné motivációit és tetteit, annak hátat fordít. Azonban a Facebook, valamint annak regisztrált "tagja”, Szabados Imre újra értelmet ad az életének.

„Adél két éve először érezte igazán jól magát. Mintha a földből kinőtt volna egy fiatal, okos és kulturált férfi, aki boldogan állt rendelkezésére. Akinek jó a modora, de ha kell, keményen oda is tud mondogatni. Művelt és okos, mégis nagyon laza és rugalmas. Remek a stílusa, igényesen öltözködik, és bár ez nem látszott ezen a felületen, Adél azt is érezte, hogy a kreálmánya megbízható ember lenne, ha létezne. Egyszerűen egy főnyeremény! A pasas, akiről minden nő álmodik, akit minden férfi elismer és komolyan vesz. Mint Igort. De Imre mutatósabb, meg jóval fiatalabb is.” (53.)

Szép Adél karaktere úgy bontakozik ki az olvasó előtt, mint egy izgalmas feladvány, amelyhez időközben csatlakozik néhány másik karakter is, de csak azért, hogy összekuszálja a szálakat. A történet jól felépített, csak a befejezést illetően akadt némi problémám. A kötet végén halmozott akciójelenetekkel találkozhat az olvasó, és egy kicsit olyan érzésem volt, mintha a szerző minden szálat el szeretne varrni. A problémám abból adódott, hogy ezt egyszerre tette, és a valószerűtlen elemek megsokszorozódtak. Spoiler-veszély miatt ezt nem fejtem ki bővebben, de a befejezéstől eltekintve kifejezetten életszagú a történet.

Életszag alatt értem a közösségi média hatalmát, beszippantó erejét, amely egy óvatlan pillanatban egy olyan világot eredményezhet, amelyben élni egyenlő a börtönnel. Börtönt maga az elme hozza létre, különböző ketyegő gondolatokkal, amelyek bármelyik pillanatban szétrobbanthatják az internet-felhasználó megszokott vagy épp megszokni kívánt életét. A Facebook és más közösségi platformok szinte bármit elhitet(het)nek az internet-fogyasztóval, elég egy jól elkapott pillanat (más szóval: fotó), persze filterekkel, egy-egy ügyesen elhelyezett komment és létrejöhet egy látszat-világ. És/vagy egy hamis profil is, amely Adél életét gyökeresen megváltoztatja. A nő azt hiszi, egy új időszámítás vette kezdetét, amikor megalkotta Imrét, azonban ez így nem teljesen igaz; a facebookos, aktív jelenlétének köszönhetően teljesen elmosódik számára a határ a valóság és a kibertér között, így nehezére esik megkülönböztetni azokat. 

Sándor Anikó a kötetében ügyesen játszik a pszichológiai utalásokkal, a feszültségkeltés eszközeivel – még akkor is, ha a befejezésben túl sok minden történik, egyszerre –, és mutat egy görbe tükröt a közösségi médiához kapcsolódóan. Félreértés ne essék, az online jelenlétet jól is fel lehet használni: közösséget építeni, másoknak segítséget nyújtani, vagy egyszerűen csak értéket képviselni. A szerző viszont a lehetséges veszély(ek)re hívja fel a figyelmet a Hamis profilban, pontosabban arra, mi történik akkor, ha elveszítjük az önmagunk feletti kontrollt, és hagyjuk, hogy a Facebook átvegye az irányítást, ezáltal pedig a virtuális valóság valósággá alakul(hat).

Ketyegő gondolatok, robbanó indulatok.

Nemcsak rímel, mély mondanivalója is van.

Eötvös Natália

Olvasmányélmény: 9/10

Fotó: Saját

Ha nem elég a könyves kontentből: megoldás ITT és ITT #csekkolniér