Vettem egy nagy levegőt, mielőtt hagytam e bejegyzésnek, hogy meséljen; John Williams prózájáról, a remekbe szabott, többszörösen összetett mondatairól, amelyek oly’ szorosan kapcsolódnak össze, hogy ha az olvasó akarná, akkor se tudná szétválasztani őket. Márpedig miért is akarná, a szerző szavai…

„Mindig rossz dolgok történnek, rossz dolgok régen, rosszak csak néhány perce.” (118.) – e mondat tökéletesen bemutatja Edna O’Brien prózájának hangulatvilágát. A Kis piros székek érzékeny témákat feszeget; népirtásról, piros és fekete színnel átitatott gonoszságokról, háborús bűnösökről, igen,…

A Belső csend egy gyönyörűen illusztrált kötet, rendkívül hasznos tanácsokkal és gyakorlati ötlettárral. Öröm volt olvasni, lapozgatni, és segítségével időt szakítani a (rendszeres) meditációra. A zárójel esetemben indokolt, hiszen időbe telik rendszeressé tenni a mindfulness gyakorlását, de azt már…

A „sajátos finn akaraterő” kézikönyvét tartom a kezemben. Forgatom, olvasom a címet (újra), a fülszöveget (újra), majd kiragadok egy-két fejezetet és elgondolkodom rajtuk (sokadszorra). A forgatókönyv a szokásos, csak a kötetről alkotott gondolataim tárháza bővül. És csak bővül. Katja Pantzar-féle…

Fájdalmasan őszinte. Ez a két szó jut eszembe Rhiannon Navin bemutatkozó kötetéről, az Egyetlen gyermekről. Az Athenaeum Kiadó gondozásában megjelent regény kiindulópontjában egy iskolai lövöldözés áll, a történéseket pedig egy hatéves kisfiú, Zach Taylor szemszögén keresztül ismeri meg az olvasó.…

Válasz(tás). És a múló pillanatok esszenciái, amelyek hosszú-hosszú időre belénk ivódnak, megannyi érzést hordozva magukban. Jill Santopolo A fény, amit elvesztettünk című kötetében egy igaz és őszinte szerelemről ír, nyolcvan fejezeten át, miközben átadja a szót Lucy-nak, meséljen ő maga, meséljen…

Gnarls Barkley. Andy Warhol. Jay-Z. Csupán néhány (populáris) név, akiket inspiráltak a svájci pszichiáter, Hermann Rorschach tintapacái. Damion Searls rendkívüli gondossággal megírt és megszerkesztett, részletgazdag kötete a The Times szerint "az év gondolatébresztő könyve". Szerintem érdemes…

„Mivé leszünk, mivé leszünk”.  A rendszerváltást követő évtizedekben, kelet-európai környezetben játszódik Lugosi Viktória Vándorhomár című kötete, ami a Park Kiadó gondozásában jelent meg. A regény öt különálló és korántsem idilli sorstörténetet enged útjára, legyenek hát szabadok. Csak az a…

„Inkább igen, mint nem”. A Gödölye tejben inkább az igenek kötete, mint a nemeké, nem is várhatunk mást Jurij Poljakovtól, ő már csak tudja, milyen eszközökkel lehet szatírát írni. És milyen eszközök nélkül érdemes. A több mint négyszáznegyven oldalból megtudjuk, író bárkiből lehet, nincs szükség…

Ez a közel négyszáz oldalas kötet két lábbal a földön jár. Nem kíván elröpíteni idilli hangulatot idéző tájakra, és a szereplők ékesszólásaitól sem „terhes”, egyszerűen csak a rideg valóságot mutatja be. Azt a rideg, zord valóságot, ami se szó, se beszéd Írországba, egészen pontosan Avalonba…