A Belső csend egy gyönyörűen illusztrált kötet, rendkívül hasznos tanácsokkal és gyakorlati ötlettárral. Öröm volt olvasni, lapozgatni, és segítségével időt szakítani a (rendszeres) meditációra. A zárójel esetemben indokolt, hiszen időbe telik rendszeressé tenni a mindfulness gyakorlását, de azt már biztosan állíthatom: a meditáció előnyömre vált. Az olvasóknak pedig nincs más dolguk, mint követni a kötetben leírtakat, barátkozni a gondolattal, miszerint a hétköznapi élethelyzetekben is alkalmazható a tudatosság, nem igényel felkészülést. Értékelés. 

Idejét sem tudom, mikor lepett meg ennyire egy kötet. A meglepetés alatt nem a szöveg kacifántos megfogalmazását értem, hanem a kreatív megoldásokat; a zseniális szerkesztést, a tipográfiát, az illusztrációkat, a lapok közé elrejtett apró gesztusokat, amelyek önkénytelenül is mosolyt csalnak az olvasó arcára. Ha leírnám, melyek ezek a gesztusok, oda a meglepetés ereje, a spoiler-veszélyről nem is beszélve. Mindemellett Michael Acton Smith Belső csendje hű társ lehet a mindennapok rohanásában. Lehet, mert ki-ki maga dönti el, hogy időt és energiát szán-e a gyakorlatok alkalmazására, lehet, mert csakis az olvasón múlik, megfogadja-e a hasznos tanácsokat, és akár naplóírásba is kezd, remélve, hogy közelebb kerül a belső csendjéhez. Stresszmentes pillanatokkal ajándékozva meg önmagát.

A sorok között szó esik a romantikus költőkről, akik hittek a természet gyógyító erejében (például John Keats), a citrusfélék stresszoldó hatásáról, a szantálfáról, ami „lecsendesíti az elmét, hatására csökkennek a depresszió és a szorongás tünetei” (Természet c. fejezet), az ingázásról mint az „egyedüllét ritka és értékes oldalának megismerésé”-ről (Utazás c. fejezet), sőt, még  Charles Dickens hosszú, londoni sétáiról is olvashatunk, amelyeknek az író a „józan eszét köszönheti” (Utazás c. fejezet). Továbbá az olvasó ötleteket meríthet az élet sodrása ellen, méghozzá a felhők pásztázásával, és az új jelszó, új élet koncepciójával is megismerkedhet. Eszerint egy új, frappáns jelszó kizökkent a megszokott rutinból, és többszöri leírása lehetőséget ad a kitűzött cél tudatosítására. Példának okáért a következőket említi a kötet: „!SM3RK3DN!”, vagy éppen az „UJL4k4S”– kreatív!

„Egy öreg indián mesélte egyszer az unokájának: Fiam, mindannyiunkban két farkas küzd egymással. Az egyikük gonosz. Ő a harag, az irigység, a féltékenység, a fájdalom, a sajnálkozás, a mohóság, az önsajnálat, a bűn, a neheztelés, a kisebbrendűség, a hazugság, a gőg, a kevélység és az önzés. A másikuk jó. Ő az öröm, a béke, a szeretet, a remény, a nyugalom, az alázat, a kedvesség, a jóindulat, a nagylelkűség, az együttérzés és az igazság.  Az unoka elgondolkodott egy pillanatra nagyapja szavain, majd megkérdezte: És melyikük kerül ki győztesen? Az öreg cseroki egyszerűen csak azt válaszolta: Az, amelyiket táplálod.” (Természet c. fejezet)

Őszintén ajánlom ezt a korántsem hétköznapi, csodálatos illusztrációkkal tarkított kötetet, ami egyfajta inspiratív ötlettár és munkafüzet a mindfulness gyakorlására. A leírt módszereket bárki elvégezheti, aki kellő bizalmat szavaz a szerzőnek (akinek nem mellesleg saját applikációja is van, a Calm), és nem fél életre hívni a benne rejlő kreativitást.

És ameddig az olvasó dönt, addig én csendesen rajzolgatom tovább a Nyugalom-szigetemet. Bőven akad ott még tennivaló...

Zárójeles megjegyzés: mivel a kötetben nincsenek oldalszámok, az idézetek mögé az adott fejezet címét írtam, hivatkozási alapként.

Eötvös Natália

Olvasói élmény: 8/10

Fotók: Saját