A „sajátos finn akaraterő” kézikönyvét tartom a kezemben. Forgatom, olvasom a címet (újra), a fülszöveget (újra), majd kiragadok egy-két fejezetet és elgondolkodom rajtuk (sokadszorra). A forgatókönyv a szokásos, csak a kötetről alkotott gondolataim tárháza bővül. És csak bővül. Katja Pantzar-féle kiegyensúlyozott és boldog élet zálogát tartom a kezemben. Értékelés.

A Sisu és én téli úszáshoz kapcsolódó részeit akkor olvastam, amikor harminchárom foknál akadtak ki a hőmérők, nagyon (felkiáltójel) melegem volt, és szó szerint jólesett ez az északi „hidegség”. De nem tartott sokáig a móka, a szellemi felfrissülés, ugyanis hamar végére értem a kötetnek, annyira olvasmányos volt. Arról nem is beszélve, hogy csupa hasznos és értékes gondolatot fogalmaz meg az író, Katja Pantzar, még akkor is, ha sok esetben „szájbarágósan” (ön)ismétel, és néha (sokszor) könnyedén el lehet veszni a szakértők neveinek magán – és mássalhangzóiban. Na de mégis, miben rejlik az a finn „sajátosság”? Az egyenlőségben. A szívósságban. A kitartásban. A sisu egy életstílus. „Amikor az emberek a sisuról beszélnek, és megpróbálják leírni, nem a szívükre vagy a fejükre, hanem a gyomrukra mutatnak, mintha szó szerint odabent, a zsigereikben éreznék.” (49.)

Ennélfogva magát a sisut aktívan kell gyakorolni, nem árt a „kevesebb több” elvét szem előtt tartani, szükség van egyfajta „csináld magad”-ra – a szerző a fejezetek végén kis keretesekben összegzi, hogyan lehet ezt a „csináld magad”-hozzáállást alkalmazni a mindennapokban. Pantzar szakértőket szólaltat meg, idéz különféle kötetekből, felmérések adatait ismerteti, helyenként elemzi, tehát alaposan körbejárja az adott témát, legyen szó szaunázásról, téli úszásról vagy éppen az egészséges étkezésről. A Sisu és énből többek között az is kiderül, hogy a finnek „a világ élen járó könyvkölcsönzői: évente 67 millió kötetet vesznek ki az ország könyvtáraiból” (204.) – hűha! Továbbá érdemes megjegyezni, hogy a szaunázás kiváló formája a társas érintkezésnek, ugyanis Finnországban kifejezetten nehéz bekerülni a társasági életbe. A szaunában pedig – ahogy a kötet hangsúlyozza – minden megváltozik.

Mindenkinek vannak nehézségei az életben, a kérdés csupán az, hogyan reagálunk rájuk. A kötet a Hogyan találtam meg önmagam? beszédes alcímet viseli, amihez szorosan kapcsolódik a következő megállapításom, miszerint nekem különösen tetszettek azok a részek (fejezetekben elrejtett sorok), amikor a szerző – noha röviden, de említi – a saját tapasztalatait. Megtudjuk, szeret olvasni (újságíróként pedig jól bánik a szavakkal, de távol áll az irodalmi nyelvezettől, ami közelebb áll a szívemhez, mint a kötet írói stílusa), télen úszni, és miután életszemléletet váltott, a szerelem is rátalált. Számára a sisu a testi-lelki problémákra is megoldást nyújtott, ami apró változtatásokból nőtte ki magát egy boldog élet zálogává. „Boldogságot maga az élet, nem pedig a keresése ad” (168.).

„(...) a sisu egy bátor életfelfogás, amely örömmel fogadja a kisebb-nagyobb kihívásokat; a sisu kitartás a nehéz időkben, nyitottság az új dolgokra, a kísérletezésre és a határaink feszegetésére – legyenek azok fizikaiak, mentálisak vagy érzelmiek – , a gyakorlatias megoldások és az előrejutás lehetőségének keresése, szívósságuk és rugalmasságunk fejlesztése.” (215.)

A kötetet ajánlom mindazoknak, akik szeretnének egy kis finn életérzést csempészni a mindennapjaikba, úgy, hogy nem riadnak vissza a kihívásoktól, hogy hisznek az aktív gyakorlásban; önmagukban és persze a sisuban. Mert a sisut nem adják könnyen. De ha az olvasó rátalál, hajaj, akkor rálép egy olyan útra, ami pozitívan hat a testére, lelkére, miközben ráébred arra is, hogy a mindennapok kihívásainak is az a jelszava, ami az egész köteté: „csináld magad”. Ez a titok.

Zárójelben1 – szemelvény a gondolataim tárházából: Sisu és én (szubjektíven). Én, aki elolvasom, én aki, hiszek magamban, én, aki nem riadok vissza a lehetetlennek tűnő problémamegoldásoktól (sem), és én, aki fejest ugrok önmagamba. Zárójelben2: a borítón épp fejest ugrik egy egyéniség, akinek van bátorsága a téli hidegben mártózni egyet, netán kettőt, és akinek van bátorsága változtatni, valami merőben szokatlant tenni.

És a legfontosabb: az olvasó is egyÉNiség.

Eötvös Natália

Olvasói élmény: 7/10 (Motiváció: 10/10)

Fotók: Saját