Anna Gavalda Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol című novelláskötetéhez nagy reményeket fűztem: 1) érdekesnek és kifejezetten hosszúnak találtam a címet, és reméltem, hogy ez a hosszúság az elnyújtott olvasmányélményemhez (is) fog kapcsolódni, 2) jóllehet még nem olvastam a szerzőtől egyetlen művet sem, mégis lépten-nyomom találkoztam a nevével. Kíváncsi voltam, miben rejlik a népszerűsége.

Például az ilyen szövegrészekben:

 „Olyan vagyok, mint az a Bretécher-figura: egy lány ül a padon, nyakában tábla: „Szerelmet akarok”, kétoldalt dől a szeméből a könny, mint a záporeső. Mintha magamat látnám. Te meg azt mondod rá, kép.” (49.)

A kötet (amely a negyedik, javított kiadásban került hozzám) olvasása során olyan érzésem volt, mintha az elbeszélők mellettem ülnének, és csak mesélnének és mesélnének. Közvetlenül, barátságos stílusban. Tizenkét történet férfiakról és nőkről, remekül szerkesztett dialógusokkal, egyedi köntösben. A novellák, elbeszélések Franciaországban játszódnak, és külön-külön is értelmezhetőek, azonban összekötheti őket a lecsupaszított cselekmény, amely voltaképpen mentes mindenféle mellékszáltól, ezzel is rövidre vágva a Gavalda-világot. Ugyanis Anna Gavaldát tekintve egy olyan írói világról beszélhetünk, amely vagy elsőre beszippantja az olvasót, vagy pedig mellékel egy cetlit a szöveg(ek)hez: „C’est la vie!”  

Az első novella, a Kis praktikák a Saint-Germain-Des-Prés-n erős felütés, amihez füzérként kapcsolódik a többi, korántsem szirupos történet. A nem túl mókás dolgokat így kezdi a szerző: „Hülyék a nők, akik gyereket akarnak. Hülyék.” (24.) Ez az indítás már önmagában is ütős, hát még a magzat köré épített novella! Az Ambre egy szerelem krónikája, amelyben az elbeszélő szókimondó, szarkasztikus stílusa tetszett leginkább, így könnyedén megkedveltem a történetet is. Egy öregedő rocksztár mesél, aki 1991-ben a vénáját kereste, csak saját maga érdekelte. Majd fordulóponthoz ér az élete; megkedvel egy lányt, aki a fotóinak köszönheti a tisztán látását. A Catgut komoly témákat feszeget; nemi erőszakról, bosszúvágyról, tettvágyról, testi és lelki csonkításról egyaránt szól. A novella lépésről lépésre magyarázza, pontosan mit is jelent a kezdőmondat: „Nem így lett betervezve.” (110.)

Mindemellett akadnak olyan írások is, amelyeknek nem éreztem rá az ízére, nem vitt előre a szöveg. A Gavalda-mondatok stílusosan tömörek, könnyen olvashatóak, és a gyors(abb) olvasás eredményezhet egy-egy lényeges pont feletti átlépést. Átugrást. Valószínű, ez történhetett az én esetemben.

A novelláskötetet ajánlom mindazoknak, akik röviden, nagy igazságokról szeretnének olvasni. Továbbá nem restek egy képzeletbeli, franciaországi körútra indulni, N. Kiss Zsuzsa fordításában, és mindeközben arra is időt szánnának, hogy alaposabban is megismerkedjenek a történetek szereplőivel, akiket a szerző az Életből "kölcsönzött". Határozatlan időre.

S ezen karakterek valahol szeretnének...

 (Mar)adni.

Eötvös Natália   

Ha nem elég a könyves kontentből: megoldás ITT és ITT #csekkolniér    

Olvasmányélmény: 8/10

Fotók: Saját