Matematikafelkészítés plusz feladatokkal, aztán egy könnyed krakkói kaland, de egy pizza, extra feltéttel mégiscsak jólesne, végül egy barcelonai kiruccanás, az örökkécsakveled ígéretével, ami már csak hab a tortán. Patik László regényében Anna csak egy van. Naivan, finom bájjal, édesen. De még mennyire édesen! A kötet főszereplője csak úgy habzsolja az életet, a férfiakat, az együttléteket, persze szigorúan ellenőrzött recept alapján. Mert a hozzávalók (ínyenceknek: partnerek) kiválasztásához csak az Anyu ért igazán. Anna, édes – ajánló.

Patik László: Anna, édes c. kötetében (szinte) minden lehetséges. Még az is, hogy a probléma a később megoldandó közös gondok polcán heverjen, miközben elvakít a cukormáz. És ugyanaz a forgatókönyv, csak a férfiak változnak. Kristóf (matematikafelkészítés plusz feladatokkal), Norbert (könnyed krakkói kaland), Gergő (pizza, extra feltéttel), Csaba (barcelonai kiruccanás, az örökkécsakveled ígéretével), időrendben és nem ábécé sorrendben, mert az már túlságosan logikus lenne, és ez a remekmű nem a logikára épít. Hanem az abszurditásra, klisékkel fűszerezve, miközben a regény szereplői könnyedén ugrálnak egyik szürreális szituációból a másikba. Időt sem hagynak a testi-lelki felépülésre, mert minek is az, ha a kamerák kereszttüzében kell maradandót alkotni. Emlékezeteset.

Főleg Annának, édesen, finom bájjal és a szépségével. Nemhiába, modellnek született – legalábbis az Anyu folyamatosan ezt sulykolja belé, hátha előbb-utóbb kamatoztatja istenadta tehetségét –, de Anna a szerelmet kergeti. Házasodik, mert fontos az egzisztencia, majd (el)válik, mert fontos az egzisztencia. Meg a (hír)név.

Olvasás közben a fejemet kapkodtam, mert nem értettem, hogy lehet egy ennyire szürreális világban levegőhöz jutni, amikor szinte megfojt a továbblépés kényszere. Kényszer, mert nem szabad hibázni, de ha mégis megesik, hogy hiba csúszik a gépezetbe, akkor ne legyünk restek azonnal továbblépni. A fiatalság múlandó, ahogyan a szépség is. Nincs idő hezitálni. Az alábbi idézet jól mutatja, hogyan is gondolkodik anya és lánya minderről:

"Anyu azt mondta, legjobb lenne zárójelbe tenni az elmúlt két évet. Nem kitörölni, mert egyrészt az úgyis lehetetlen, másrészt mégiscsak tanultam valamit, illetve bizonyos tekintetben megfizethetetlen tapasztalatokat szereztem, mert hány nő nem megy férjhez egész életében, de az lenne a legjobb, ha visszatérnék a konzervatív életvezetéshez és ott folytatnám, ahol az érettségi után kellett volna. Nem akart közhelyekkel fárasztani, hogy még fiatal vagyok, fel a fejjel, előttem az élet vagy azzal elviccelni a dolgot, hogyha Amerikában élnék, még nem szolgálnak ki szeszes itallal, de ha csak egyetlen tanácsot adhatna, az lenne, hogy tanulásba fektessem a megérdemelt nekem ítélt pénz egy részét. Keressek egy szimpatikus fizetős főiskolát, ott könnyen lehet ismerkedni is, diplomát szerzek, ami  - mint már tudom – nem nélkülözhetetlen az élethez, de kritikus időkben mankó lehet." (141.)

És magyar rémálom ide vagy oda, a kötet nagyon is valóságos. Noha korántsem hétköznapi történet Bartus Annáé, illetve a mikrokörnyezetében élőké, mégis találunk benne a valóságra „utaló” jeleket. Legyen szó médiáról vagy politikáról. (És én most külön választottam a kettőt.)

Patik László regényében a klisék ugrásszerűen sokszorozódnak, a szereplők hibát hibára halmoznak, miközben szürreális szituációkat generálnak, s azokban próbálnak hősiesen helytállni. A hangsúly a hősiességen van, paradox módon. Mert a szerző által leírt társadalom nagyon is valóságos; felszínes és kisszerű, ám ha mélyen a sorok között olvasunk, kisiklott életutakat is találunk.

Például Bartusnéét, a Mamáét, aki igyekszik mindenre felkészülni – egy recepttel. Mert a recept egyfajta megoldás, enni mindenki szeret, és ameddig falatozunk, egy kicsit félretehetjük a gondjainkat. Hallgatunk; magunkról és másokról. Ám ha étkezés közben mégis eszmecserét folytatnánk, az se gond, ott a konyha, meg az ajtó, és a férfiakat ki lehet zárni a beszélgetésből. (Esetenként az igazságból.)

A kisregényben anya-lánya kapcsolat, férfi-nő kapcsolat egyaránt megjelenik, és fontos szerepet játszik a cselekményszálak szempontjából, ennélfogva nagyon széles az érzelmi paletta. Ahogyan a karakterek palettája is. Nekem különösen tetszett Márta néni (Kiss Márta) személye, ugyanis ő az, aki érintés alapján tudja, kinek mennyi az adótartozása, és dossziékat gyűjt. Ezek a dossziék kulcsfontosságú dokumentumokat rejtenek, s csak akkor kerülnek a felszínre, pardon, nyilvánosságra, amikor elérkezik az Idő. De addig is próbáljuk megfejteni, mégis mi köze a Tulipánoknak, Angyalnak, Japán nőnek, Piros ruhás kislánynak az ominózus kalinói kocsmához.

Patik László kötetében minden egy kicsit több, mint ami megszokott; kicsit több házasság, kicsit több félresiklott kapcsolat, kicsit több anyai „jó tanács”, kicsit több adócsalásról szóló dosszié, kicsit több felszínesség. Kicsit több magyar „valóság”.

Társadalomkritika.

Szemtelenül.

Édesen.

Ajánlom.

Olvasói élmény: 10/10

Fotók: Saját