A kezembe vettem Juhász Gergely első regényét, az Ütközést. Tetszett a cím és a borító is, hát belelapoztam. Megtaláltam a hídemberekről szóló részt. Nagyon megérintett, miközben elgondolkodtatott, aztán visszalapoztam a könyv legelejére. Csak olvastam és olvastam: Shawn, Lana, Norina és Logan (élet)történetét, párbeszédeit és „ütközéseit”. Pillanatok az élet margóján. Vélemény.

Kezdem:

Shawn Graham, egykori televíziós showman, akit tíz éve csillapíthatatlan bűntudat gyötör. Autóbalesetet okozott, aminek hatására az élete gyökeresen megváltozott, összetört. Az ütközésben két kislány és egy családapa életét vesztette, viszont a balesetet Martha Tyler túlélte, aki később létrehozott egy alapítványt, azzal a céllal, hogy támogassa a nehéz sorsú, széthullott családokat. Shawn a börtönbüntetése után a fejébe veszi, hogy összegyűjt egymillió dollárt, az összeget pedig személyesen átadja Martha Tylernek, és bocsánatot kér tőle. Aztán öngyilkos lesz.

Minden a terve szerint alakul egészen addig, amíg be nem lép a Welcome Home kávézóba.

Mindeközben a történet több szálon is fut: megismerjük a fiatal pincérnőt, Lana Hobbest, aki írói álmokat dédelget, és a kéziratát írja. A Welcome Home-ban dolgozik, beszélget a vendégekkel, így különböző sorsokat ismer meg. A tizenöt éves tini, Norina is „betéved”  a kávézóba, majd szép lassan kiderül, hogy a barátnője, súlyos beteg. Na és Logan... Logan a rosszfiú, aki az oroszoknak próbálja – mármint „próbálja” –, megadni a tartozását.

Fordulat fordulat hátán, csupán néhány nap leforgása alatt, de nem spolierezek.

Folytatom:

Olvasás közben éreztem a frissen sült pite illatát. Éreztem a feszültséget is a levegőben, amikor a szereplők titkaikat féltették. Csak azok nehogy a felszínre törjenek, mert akkor mindennek vége. Mégiscsak fontos a látszat, az nem annyira sötét, mint a valóság. A cselekmény magával ragadt, könnyedén váltották egymást a szálak, amelyek aztán összeértek. Én, az Olvasó, ott voltam a Welcome Home-ban. Részese voltam a történetnek.

A hídembereknek külön bekezdést szentelek, annyira tetszett. Norina így mesél Lanának a hídemberekről:

 Tudod, Lana, emberek jönnek és mennek az életünkben. Van, aki sokáig, hosszú évekig velünk marad, és akadnak olyanok, akik épp csak keresztezik az utunkat. Viszont azalatt, amíg együtt vagytok, megtanítanak valamire, megvédenek valamitől, vagy csak átsegítenek egy nehéz helyzeten, amiben éppen vagy. Ez a dolguk: hogy találkozzanak veled, és átvigyenek a hídon, az egyik partról a másikra. Utána folytatják a saját útjukat, és lehet, hogy soha többé nem találkoztok.

Értékelem:

A párbeszédek hangsúlyosak, azokban ismerjük meg igazán a karaktereket: fájdalmukat, örömüket, múltjukat, jelenüket és félve őrzött titkaikat. A sztori beszippantja az Olvasót, csak viszi és viszi előre, miközben egyre izgalmasabbá válik a cselekmény. Együtt izgulunk a karakterekkel. Néhol fel-felbukkan egy-két hangzatos dal, amelyeknek címe tökéletesen illeszkedik a sorok közé.

A regény címe pedig különösen tetszett: figyelemfelkeltő és elgondolkodtató. Az Ütközés nemcsak az autóbalesetre utalhat, hanem (átvitt értelemben) akár jelentheti a különböző sorsok ütközését is. A fordulatokat, a Pillanatokat.

És az biztos, hogy Juhász Gergely regényében bőven akad felejthetetlen Pillanat.

Olvasóélmény: 10/10

Fotó: Saját