Tükör és Irodalom


2018.jún.20.
Írta: ennaa Szólj hozzá!

„A fejlődés és a káosz egy és ugyanaz” – Pálfi Norbert: Noé bandája – Igaz történetek igazi állatokról

Nem voltam jó biológiából. A belső borító információi szerint Pálfi Norbert sem. Kettőnk közül ő írt könyvet. Első kötete, a Noé bandája korántsem hétköznapi olvasmány (például azért, mert kettőnél több humoros megjegyzést tartalmaz), a szereplők főként állatok, emberi tulajdonságokkal felruházva,…

Tovább

„A jóból piczit adnak” – Vámos Miklós: töredelmes vallomás

Emlékfoszlányok. Töredelmes vallomások. Fel-felbukkanó miértek, sorsszerű pillanatok, ki nem mondott, múltbeli nemek. És (jövőbeli?) igenek. Vámos Miklós szerint „a jóból piczit adnak”. Szerintem felejthetetlent. Könyvajánló. Kezdjük az elején. Kezdjük egy vallomással. Még csak az első presszómat…

Tovább

„A »feladom« azt jelenti, hogy nem élek.” - Dr. Csernus Imre: A harcos – Életrajz és lélekrajz

Csernus Imre olyan kérdéseket is fel tud tenni, amit mások nem. Csernus Imre számára a tévészereplés csak egy kirándulás volt. És Csernus Imre, ha egy százalék esélyt lát, akkor megy, soha nem adja fel. Új kötetében, A harcosban kendőzetlen őszinteséggel vall az életrajzáról. A lélekrajzáról.…

Tovább

A leolvadt cukormáz és a tabutémák kötete - F. Scott Fitzgerald: Meghalnék érted – És más elveszett történetek

A Jelenkor Kiadó gondozásában megjelent Meghalnék érted című kötetből kiderül, F. Scott Fitzgerald nem „szélhámos”. És nem is „varázsló”. A jazzkorszak krónikása, rá nem jellemző módon gondol egyet, majd kettőt, és az 1930-as években tabutémákról ír. Az „elveszett” szövegek komolyabb hangvételűek,…

Tovább

Az igazság nagyon magányos, és fertőtlenítőszaga van – Megan Miranda: A tökéletes idegen

Ebben a kötetben az igazság (sajnos) nagyon magányos, (sajnos) árválkodik, és (szerencsére) vár. Hátha végre komolyan veszi valaki. Mondjuk a kötet főszereplője, Leah Stevens, aki az igazság megszállottja, szívesen old meg ügyeket, főleg a régi-új barátnőjéhez, az "eltűnőművész" Emmy Grey-hez…

Tovább

A múló pillanat komplementer (szín)párjai – Sarah Winman: Bádogember

Vincent van Gogh és a Napraforgók. Sarah Winman és a Bádogember. Párban érkeznek, kiemelik egymást, zseniálisat alkotnak. Majd belső indíttatásra mesélnek, ki-ki a maga eszközével, a maga módján. Winman Ellis és Michael segítségével indítja útjára regényének nagybetűs történetét, azt a történetet,…

Tovább

A mustársárga emlékképek margójára – Mörk Leonóra: A porcelánlány

A címadás nem egyszerű feladat. Egy címbe sűríteni mindazt, amiről szól az iromány, a szerzemény, az alkotás, és még sorolhatnám a szebbnél szebb szavakat, kifejezéseket, ám akkor nem érnék a gondolatmenetem végére. Pontosabban elkanyarodnék a kiindulóponttól, másról kezdenék el írni, de nekem itt…

Tovább

„Gyorstalpaló emberképző” huszonnyolc fejezetben – Lana Millan: Raziel – Egy angyal az élet küszöbén

Lana Millan kötetében elkövetik mind a hét főbűnt. És egy bukott angyal, Raziel, emberként él, lélegzik, érez, miközben 'összebarátkozik' egy jóképű démonnal, majd együtt vágnak neki a nagy kalandnak. A cél a Tudás Könyvének megszerzése, a helyszín Amerika, a szereplők pedig (emberként) próbálnak…

Tovább

Így szökj meg a saját életedből! – Mörk Leonóra: A papagájos ablak

„Tizenkét éves koromban szöktem meg először.” – indítja A papagájos ablak című regényét Mörk Leonóra. Erős kezdés, sokszínű élményanyag, a német kultúra iránti tisztelet és szeretet jellemzi a kötetet, pontosan ebben a sorrendben, de akkor hadd említsem már meg Luther Mártont, Johann Wolfgang von…

Tovább

Lehulló szirmok, elvesztett emlékek – Afonso Cruz: Virágok

Elgondolkodtató címmel ajándékoztam meg recenziómat. Ajándékoztam, igen, mi mást is tehettem volna, ha egy ilyen mély mondanivalóval átszőtt kötetről van szó, a Virágokról, hiszen Afonso Cruz tudja, hogyan kell megérinteni az olvasók szívét. Lelkét. Egy olyan virág-motívummal, amely többféle…

Tovább
süti beállítások módosítása