A szenvedély és a "zenetánc" regénye ⇒ J. M. Coetzee: Jézus iskolái

jmc1.jpg

 A Nobel- és Booker-díjas John Maxwell Coetzee (J. M. Coetzee) regényfolyamának második kötetében, az önmagában is teljes történetet alkotó, Jézus iskoláiban „zenetánc”-órákra invitálja az olvasóit. Méghozzá úgy, hogy teremt egy bibliai utalásoktól hemzsegő, utópisztikus környezetet, amelyhez kidolgozott karaktereket rendel – persze sejtelmes régi élettel. Mindeközben az olvasó szüntelenül azon gondolkodik, a szenvedély vagy annak hiánya bűn. A befogadóállomás-szerűen működő világban sok kérdés merül fel, de vajmi kevésre érkezik válasz. 

Jézus gyermekkorának (2014) folytatásából, a Jézus iskoláiból az olvasó megtudja: a hajó nemcsak szállításra alkalmas, hanem arra is, hogy az új élet egyik eszközeként funkcionáljon. A Coetzee-univerzumban, aki felszáll a hajóra, maga mögött hagyja a múltat, az előző életét – és az emlékeit. Inés, Davíd és Simón Estrellába (hadd jegyezzem meg: „estrella” magyarul csillagot jelent), a „vidéki porfészek”-be érkezik. Az iskoláskorú Davíd különleges kisfiú (de nevezhetnénk másképp is, hiszen a nevét a kikötőben kapta) kérdez, Simón (ő is átnevezhető) próbál válaszolni. A legnagyobb kérdés Davíd taníttatása, iskoláztatása, és Estrellában Akadémiák vannak, amelyek nem a hagyományos módon oktatnak; például a Táncakadémián tánccal kommunikálnak, így hívják le a csillagokat. 

Érdekes, hogy a történetben szereplő "Három Nővér" egyfajta mecénásként tevékenykedik, hiszen ők állják a kisfiú taníttatását, a csúf teremőr, Dmitrij megszerzi a szépséges táncost, majd az iránta érzett szenvedélye miatt bűnbe esik. Továbbá remek, ahogy a szerző játszik a karakterek megnevezésével: hol a fiú, hol Davíd; hol „ő, Simón”, hol a férfi. Érdekes, hogy csak Simón kapja  neve elé az E/3. személyű alakot, ezzel is érzékeltetve, ő kilóg a sorból. Ő az egyetlen, aki „híján van” a szenvedélynek, akinek "száraz” a lelke. Ennél a pontnál merül fel a kérdés: a szenvedély vagy annak hiánya bűn? Létezik-e helyes válasz?

„(...) a kérdés és válasz ugyanúgy összetartozik, mint a föld és az ég vagy férfi és a nő. A férfi tűvé teszi az egész világot, hogy választ kapjon az egyetlen nagy kérdésére: Mi hiányzik nekem? És egy szép napon, ha szerencséje van, megleli a választ:a nőt. A férfi és a nő összejön, eggyé válik – maradjunk ennél a kifejezésnél -, és az egységükből, a szövetségükből jön létre a gyerek. A gyerek nő, növekszik, mígnem egy szép napon neki is eszébe jut a kérdés: Mi hiányzik nekem?, és a ciklus megismétlődik, mert a kérdés magában hordozza a választ, mint egy születendő gyermeket.” (124.)

Jóllehet először nem értettem (teljesen) a „zenetánc”-filozófiát, de nem voltam rest; gondoltam, ha már ilyen szép a kötetborító, és sokat ígérő a fülszöveg, akkor időt kell adnom magamnak a mondanivaló megértéséhez. És miután többször is elolvastam a "zenetánc"-hoz kapcsolódó részeket, egyre inkább magával ragadott a szerző stílusa. A J. M. Coetzee által teremtett, éles kontúrral megrajzolt világ számomra telitalálat, ennélfogva biztos vagyok benne, hogy nem ez az utolsó regény, melyet a dél-afrikai írótól olvasok.

jmc2.jpg

Tehát a Jézus iskolái egy utópisztikus, néhol misztikus kötet, aminek megértéséhez szükségeltetik némi elrugaszkodás a realitás talajától. Úgy gondolom, az értheti meg igazán a kötet üzenetét, aki veszi a fáradságot, és hajlandó nemgondolkodni. Csak hagyni, hogy vigyék magával a felejtésektől háborgó Coetzee-hullámok, majd pedig lehulljanak azok a bizonyos csillagok.

Akár második nekifutásra (is).

 Eötvös Natália 

 

Olvasói élmény: 10/10

Fotók: Saját

Még több könyves kontent: ITT és ITT #csekkolniér 

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Eredeti cím: The Schooldays of Jesus

Fordító: Szieberth Ádám

Oldalszám: 336 oldal

Kiadás éve: 2018

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789632937779