Rohannak a betűk. Valami új van készülőben, miközben egy álom valósággá válik. A betűk szavakká formálódnak, és a hátukon mondanivalót cipelnek. Bemutatkozom és eönkifejezek. 

Rohannak a betűk. Célirányosan előre, elválaszthatatlanul. Egyszerűen csak... velem születtek. Ajándékba kaptam őket – generációkon átívelő adományként –, hogy tanuljak némi felelősségérzetet; de az sem árt, ha közben megtanulok velük jól bánni. Mármint a megfelelő módon bánni, és észrevenni a bennük rejlő Lehetőségeket. Így ők rohamléptekben menetelhetnek, ugyanis eljött az idő; valami új van készülőben.

Egy álom valósággá válik.

A betűk szavakká formálódnak, és a hátukon mondanivalót cipelnek. Minél nagyobb súlyt visznek a hátukon, annál értékesebb a mondanivalójuk – elválaszthatatlanok egymástól. Hiszen minden egyes leírt betű – és/vagy leütött karakter – egyfajta céllal születik. Valamit át akar adni; valamit meg akar fogni vagy valamit el akar ejteni. (Esetenként kiejteni...)

Mindemellett kell egy közvetítő közeg, egy „anyag”. Úgy tűnik, hogy kollagén helyett (ezúttal) beérik velem is, így én leszek az a bizonyos „anyag”. Egy érzékeny nő, aki írásban tudja magát eönkifejezni. Aki ha kezébe vesz egy könyvet megszagolja, mert érezni akarja régi lapok és a tinta illatát. Meg akarja érinteni a múlt vagy éppen a jelen egy kivonatát, papírokba tömörített valóságát. Bár a valóság leírva olyan világokba röpít, aminek a képzelet aligha szabhat határt.

A Tükör és Irodalom pedig a szerelemblogom. Hiszen az irodalom iránti szerelmem már gyerekként megmutatkozott, amikor is minden év, április 11-én, a költészet napján felolvastam saját verseimet. Ha jól emlékszem, az utolsó, általános iskolai alkotásom gyűjtőneve az Ábrándos 9 volt. Nincs mit tenni, menthetetlenül irodalomszerető voltam már akkor is – azóta is. Majd különféle műfajokban kipróbáltam magam; aztán újságíróként diplomát szereztem, és most is tanulok. Örökké tanulok: magamról és másokról. Csodálatos körforgás, a maga titokzatos koncepciójával.

Például azt sem tudhattam előre, hogy majd én indítok egy irodalmi blogot. Hogy hosszú utat járok be, aminek első lépéseként lehull a rózsaszín köd, leolvad a cukormáz, és marad az igazság. A néhol ködös igazság; de kellő energiával és munkával kitisztulhatnak a homályos részek. A múltamnak ebben a bekezdésben csupán néhány sort szánok, mivel: mindigtovább. (Igen, szeretek szavakat egybeírni, külön választani, aztán ismét összeilleszteni a hiányzó darabkákat. Örökösen alkotok...) Szóval ez a mindigtovább egy olyan érzelemlavinát indított el bennem, amelytől ha akarnék, se tudnék szabadulni. Mert az érzelemlavina hozzám tartozik; főleg akkor, ha minél többször ismétlem a nevét, mert úgy egyre szorosabbá válik a kapcsolatunk.

Az online ismerkedéssel való kapcsolatom pedig tizenegy évet ölel fel, aminek egyik következménye lett az Enna Megmondja blogom. Egy évig szerkesztettem (részletekért kattints IDE), de többször elragadott a hév, és igyekeztem „irodalmibb” köntösbe csomagolni mondanivalómat. Aztán rövidesen egyértelművé vált: az irodalom a múlt, a jelen és a jövő. Összetartozunk.

Na és a tükör... ötbetűs szó, amely méltó helyet foglal az irodalom mellett. Kifejezetten jól mutatnak, és minden erőmmel azon leszek, hogy őszinte barátságot ápoljanak egymással. Mert a tükörre szükség van, ha szeretnénk, hogy tettünk eredménye visszatükröződjön. Mindemellett egy görbe tükör lebontja a cukormázas felszínt, és elkezd kapirgálni – a lélekben is... aztán minél mélyebbre megy, annál görbébb lesz. Na, pontosan ez a célom a bloggal.

Kíváncsiság, tudásvágy, és az irodalom iránti, mélyen gyökerező szenvedély. Már gyerekként arról álmodoztam, hogy én bizony írni fogok; ha törik, ha szakad. Hajtott a kíváncsiság, a tudásvágy, rengeteget olvastam - és olvasok. Minél több tudást „táplálok” elmém fogaskerekébe, annál inkább többet akarok. Csillapíthatatlanul. Így ha kiolvastam egy jó könyvet, az pluszt adott. Egy érzést, amitől nem akartam szabadulni. Rabul ejtett a sztori, vitt magával a cselekmény, majd megfogalmazódott bennem egy vélemény. És általában tetszett; de ha nem, akkor lelkiismeretesen behelyeztem a többi, szeretett könyv közé.

A Tükör és Irodalom színes kavalkádot mutat be a bejegyzések segítségével: ajánlók, könyvekkel kapcsolatos élmények, lelkifröccs, illetve sok-sok érdekesség a szépirodalom – és egy csipetnyi kortárs irodalom - területéről.

Miközben én, Eötvös Natália (Enna),

szívvel-lélekkel,

a sorok között,

minduntalan,

visszatükröződöm.