Az idegen Albert Camus azonos című regényének adaptációja. Jacques Ferrandez képregényében színes az abszurditás. A történet szerint az algíri francia irodai hivatalok, Meursault „érzéketlenül” részt vesz az édesanyja temetésén, miközben abban sem biztos, hogy édesanyja melyik nap hunyt el. A szerelmi élete is abszurd – a maga módján –, hiszen Meursault képtelen az érzelmei kifejezésére, nem empatikus. Majd megismerkedik egy férfival, akinek még bonyolultabb a magánélete, mint az övé, és az események egyre szorosabban követik egymást. Meursault gyilkosságot követ el, elítélik miatta, a büntetése halál. A képregény második része pedig bemutatja, illusztrálja a büntetés előtti börtönnapokat is. Érdekes cselekmény, rövid mondatok, mély mondanivaló.

Albert Camus írói világát fekete-fehéren (is) értelmezhetjük, hiszen a kötet főszereplője elidegenedik az érzelmek kifejezésétől, közöny jellemzi viselkedését. Nem szólal meg – szívesen. Céltalanul vegetál abban valamiben, amelyet mások életnek neveznek. Az abszurditás pedig színes; többféleképpen értelmezhető. Ugyanis nemcsak Meursault viselkedése furcsa, hanem azoké is, akik asszisztálnak a regényben és a képregényben ábrázolt nyugati környezet társadalmának szürrealitásához.

" – Be fogjuk bizonyítani, hogy ez az ember nemcsak, hogy bűnös, de nem számíthat semmiféle elnézésre a bíróság részéről.

– Az az érzésem, hogy nélkülem tárgyalják az ügyet...

– Nem is kérik ki a véleményemet a sorsomról. Tulajdonképpen ki a vádlott?

– Vádlottnak lenni fontos dolog... Van mondanivalóm...

– A saját érdekében jobb, ha hallgat!” (110.)

Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy Az idegen főszereplőjének sokszor (m)elege van, izzad, és izzadságcseppek jelezhetik az algíri francia kispolgár-életének belső vívódását. Nem találja helyét a társadalomban. Ennek ékes példái a 16. és a 17. oldalon található rajzok, amelyekhez egyetlen egy szó sem tartozik. Csak rajzok; hol közelebb, hol távolabb ábrázolják a karaktereket a virrasztáson, amikor is mindenki gyászolja Meursault édesanyját, csak Mersault ül rezzenéstelenül. Mereven. Továbbá amikor főszereplő (el)beszél, azt E/1. személyben teszi, ugyanakkor a miértek egyértelmű megválaszolására nem kerül sor.

Az idegen igényes, szépen megrajzolt képregény, amely hűen tükrözi Albert Camus világát, és még egy kicsit csavar rajta: voltaképpen kiszínezi azt. Ebben a kötetben az abszurditás meleg színeket kap, jelezve, hogy az eredeti Camus-regény nemcsak fekete és fehér, hanem sokkal színesebb. Szerteágazóbb. És nem túlzom, ha szemet gyönyörködtetőnek nevezem a rajzokat. A művet Bayer Antal műfordító, a Magyar Képregénykiadók Szövetségének elnöke fordította magyar nyelvre.

A Ferrandez-képregény egy plusz élményt ad az olvasónak.

Ettől (is) olyan különleges.

Eötvös Natália 

Olvasmányélmény: 9/10

Fotók: Saját

Ha nem elég a könyves kontentből: megoldás ITT és ITT #csekkolniér