Fekete-fehér sorstörténetek érzékeltetik Edan Lepucki kötetének sokszínűségét. Regényében erősek a kontrasztok, a karakterek különlegesek, és minduntalan drámai szituációkban keverednek. A 17-es szám bűvkörében pedig semmi sem az, aminek látszik. Sokkal izgalmasabb annál. Recenzió.

Különleges regény, különleges, művészeti projekttel. Fontos kiemelnem e kettő mozzanatot, ugyanis a kötet megköveteli , és nem mellékesen, üresnek érezném a recenziómat a különleges jelző nélkül. Edan Lepucki második kötetében, A 17-es számú nőben a titokzatosságra és drámára épít, amolyan (hollywoodi) film noir-szerűen (igen-igen), és finom könnyedséggel vezet végig a két főszereplő sorstörténetén: Lady Daniels és S. életének fejezetein.

A regény elején Lady felvesz egy Szittert a kétéves fia, Devin mellé, hogy az önéletrajzi könyvét befejezhesse. A Szitter személyében S.-t (Esther Shapiro) ismerheti meg az olvasó, aki rendkívül titokzatos jelenség. Olyannyira, hogy felkelti Lady kamasz fiának, a mutista Seth érdeklődését, aki csak írásban képes kommunikálni (például @agymeneseth nicknéven a Twitteren). Seth és S. viszonya még inkább sejtelmessé teszi S. karakterét, ami hozzájárul a róla alkotott kép hitelességéhez. Mert ő tulajdonképpen egy meg nem értett művész.

Ennél a pontnál fontos megjegyeznem, hogy a regényben S. többször is megkérdőjelezi, ki szerint cselekszik és gondolkodik. Mivel eltökélt szándéka, hogy édesanyjává váljon, és hitelesen alakítsa Happy Katy szerepét, esetenként összezavarodik. Testi-lelki változáso(ko)n megy keresztül, nagyon komolyan veszi a művészi projektjét. Egyfajta fanatizmus jellemzi, tudniillik csillapíthatatlan a művészet iránti  lelkesedése. Így nyer értelmet a bejegyzésem címe: Művészeti projekt keresi különleges alanyát. Különleges karakterét.

A kötet elbeszélője, hol Lady, hol pedig S., így az olvasó előtt párhuzamosan rajzolódik ki kettejük (korántsem feddhetetlen) portréja. Próbálkoznak, hibáznak, majd drámáznak. Pontosan ebben a sorrendben. Fekete-fehérben látják a világot, még akkor is, ha esetenként színt csempésznek egymás életébe.

Lady úgy érzi, anyaként kudarcot vallott. S. úgy érzi, művészként kudarcot vallott. Mindketten bonyolult kapcsolatban állnak szüleikkel – és a férfiakkal. Sötét múltbeli képkockák, homályos jövőkép. A jelen a túlélésé. Közös pontok, amelyek egy barátság alapját képezik a kötetben. Nemhiába, a karakterizálásba Lepucki apait-anyait belead (szó szerint).

Olvasás során számtalan kérdés felvetődik az anyaságról, a család intézményéről, a szeretetről, illetve annak hiányáról, illetve az önkifejezés különböző módjairól. Több lapnyi, apró részletességgel kidolgozott portrék kelnek életre a kötetben: szavakkal, esetenként jelekkel, fekete-fehér köntösben.

A regény legjobb fejezetei  S. monológjai. Az Esther c. fejezetekben bepillantást nyerhetünk S. lelki világába; kusza gondolatainak alkohollal átitatott foszlányaira, művészeti projektjének perverz mivoltába, illetve Seth-hez fűződő különleges kapcsolatába, majd pedig Lady-vel való barátságába. És a S. a kötet során megkísérel a saját anyjává válni, ennélfogva szinte mindent elkövet annak érdekében, hogy minél hitelesebb legyen az alakítása. De a határok elmosódnak.

„Egyelőre fogalmam sem volt, mit kezdek ezekkel az adatokkal, vagy hogyan kapcsolódnak a polaroidokhoz, meg az egész performanszhoz: a rossz frizurához, ronda ruhákhoz, a Ladynek feltett nyers kérdésekhez, mintha nem érdekelne, mi a véleménye rólam. Vagy hogy az erődben maradtam Sethtel, miután Devin kiment. Egyszerűen csak haladnom kellett tovább a projekttel. Eszembe jutott valami, amit Everett mondott:  „A folyamat majd értelmet ad a szándéknak, Es.”” (112.)

És az ominózus 17-es szám... A 17-es számú nő egy portré címe, ami Lady-t ábrázolja fiatalabb korában. És ez a prímszám nemcsak az ő életére hatott és hat, hanem a közvetlen környezetére, családjának tagjaira és a Szitterre. Ebből (is) látszik a zseniális írói szándék. Mert ez a szándék végigvonul a regény során, ahogyan a végkifejleten is, miközben sok kérdés marad megválaszolatlanul.

Fekete-fehéren.

(Lepucki művészetében.)

Fotó: Saját

Olvasói élmény: 9/10