Életregény. Így nevezi Bauer Barbara A leggazdagabb árva c. kötetét. Sorainak főszereplője Wenckheim Krisztina Mária Anna Regina, Wenckheim József Antal gróf lánya, egyetlen gyermeke, aki háromévesen árván marad. És gazdagságot örököl, ami egyrészről megkönnyíti, másrészről pedig megnehezíti életének fejezeteit. A kis kontesz magával ragadó története a 19. század második felének Magyarországát mutatja be; Pest-Buda lüktető pezsgésével, nemesi uradalmainak mindennapjaival. Meg egy Balassi-kötettel. Ajánló.

Bauer Barbara életregényében Wenckheim József Antal gróf, Jókai Mór és Ybl Miklós is elfér egymás mellett. Meg a történetük; életüknek főbb állomásai, illetve összekapcsolódó pontjai, és igazából bárhonnan is szemléljük az eseményeket, a nemesi uradalmak hétköznapjai bőven tartogatnak még meglepetéseket. Esetenként hívatlan vendégeket, nem szívesen látott rokonokat, vagy egyszerűen csak egy furcsa nászajándékot: egy fekete koporsót (hoppá, egy nagyon fontos utalás Jókai Mór: Egy magyar nábob c. regényére).

Aztán ott van a kis kontesz karaktere, aki szimpátiát kelt az olvasóban. Wenckheim Krisztina grófkisasszony igazán bájos, kicsit cserfes, és mélységesen együttérző teremtés, aki ott segít, ahol tud. És ezt nem kötelességből teszi, hanem jószándékból. Majd idővel Sisi császárné palotahölgye lesz - a regény szerint egy kis vers indítja útjára ezt a cselekményszálat.

A leggazdagabb árva a második kötet, amit az írónőtől olvastam (a Porlik, mint a szikla értékelését ITT olvashatjátok). Mindkét regényében visszatérő fogalom az útkeresés, a belső béke megkeresése – és persze megtalálása, hiszen a szerző hősei a világban keresik a helyüket. A méltó helyüket. Azt a helyet, ahová boldogan érkeznek, még akkor is, ha az elsőre lehetetlennek tűnik. Vagy túlságosan távolinak.

Wenckheim Krisztina Mária Anna Regina életregénye során az olvasó megismerkedik Benedek atyával, a Papbácsival, a Nagymamával, Minka nénivel, Jenny kisasszonnyal, Ilonkával – és „sötét” (netán feslett?) múltjával, s Frigyessel is, aki kulcsszereplője a kötetnek. Csupán néhány nevet soroltam fel, akik nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy egy percre se tegyük le A leggazdagabb árvát. Mert az vétek lenne.

 Tudja, nem tudom, mikor vagy mitől, vagy... mi kell ahhoz, hogy megnyugodjak. Valami hiányzik. Valami, ami önnek biztosan megvan, mert ott voltak ön mellett a szülei, és ha kérdések merültek fel önben, akkor megválaszolták. Nekem ez nem adatott meg. Nincsenek válaszaim. Nem tudom, milyen lett volna velük, de azt tudom, hogy milyen nélkülük. (250.)

A stílus és a nyelvezet amolyan bauerbarbarás, ami nekem kifejezetten tetszik, szívesen olvasom sorait. És örömmel. Talán azért, mert a szereplői a megannyi megpróbáltatás után, de megtalálják a boldogságukat. Egy kicsit sem bánják az afelé vezető Utat, mert ami azután várja őket...

Ahhoz nincs fogható.

Ahhoz nincs mérhető.

Olvasói élmény: 9/10

Fotók: Saját