Röviden és tömören: zseniális. Nem találok megfelelő(bb) szót Jurij Poljakov kisregényére, amely a Demagrád címet viseli. Büszkén. Az író görbe tükröt mutat, groteszk módon ábrázol, és semmit sem bíz a véletlenre. Az újjászületett Oroszországban, Rik admirális vezetésével egy új, katonai diktatúra bontakozik ki. Meg egy (ellenőrzött?) bimbózó románc. A Hercegkisasszony és disznópásztor különös esete. Ajánló.

Jurij Poljakov kisregénye antiutópiaként és politikai szatíraként is olvasható. A kötet címét viselő Demagrád a világtól elzárt kis település, lakossága alig éri el az ezer főt. Miután Rik admirális hatalomra kerül, kezdetét veszi a cselekményszálak kusza egymásutánja. Néhol görbén, néhol egyenesen, néhol a föld alatt, néhol a föld felett – katonai diktatúrában.

Miután a demagrácia megbukik, Rik admirális hatalomra kerül, hiszen „van hozzá elég karizmája”, és a "legitimitást megteremtették” hozzá. Az EX-elnök, ex-ELNÖK és a Haza Megmentője (HM), vagyis az admirális furcsa háromszöget alkot a szigorúan ellenőrzött Demagrádban. Megtudjuk, hogy HM szerint „a demokrácia nem más, mint a nemi eltévelyedés egyik fajtája”. Általa kialakul egy új, diktatórikus rezsim, s az „úrelvtárs” megszólítás válik elterjedté az újjászületett Oroszországban.

Poljakov szereplői (például Misa, Lena, Renat, Jurjatyin alezredes) „lehetetlen” szituációkba keverednek, miközben rádöbbennek, hogy senkiben sem bízhatnak. Ismeretségek köttetnek, aztán elszakadnak; szerelmek bimbóznak, aztán darabjaira hullanak; csak a Felmerülés című színjáték nem veszít fényéből. Jelentőségéből.

És a kötet csak úgy hemzseg a zseniális írói megoldásoktól, a kreativitástól. Mint például itt:

 Felkapták Vtorovot, aki éppen csak annyit tudott nyikkanni, hogy „Til...”, és mint egy zsák krumplit, behajították a páncélozott járműbe. A nap hátralevő részében a falusiak egyre azt találgatták, mit akarhatott mondani az elhurcolt mozigépész: „Til...takozom!” vagy „Til...os!” A kérdés azonban nyitva maradt, mivel Vtorov hosszú időre eltűnt, úgyhogy az aleskinóiak három hónapon át, amíg ki nem neveztek egy új gépészt, kénytelenek voltak nélkülözni a mozit. (26.)

A mozigépész és sofőr, Misa Kuriljov és Lena (55-B) románca kiemelkedik a cselekményszálak (ellenőrzött) sűrűjéből. A zárójeleknek fontos szerepe van; légyottokra utal, az elkülönítetteket „jelzi” és fontos információkat tár az olvasó elé. A kötetben megannyi történelmi utalás (helyszínek, nevek) is megtalálható, kifejezetten kreatív, esetenként mulatságos megoldásban. A Hercegkisasszony és disznópásztor különös esetéről/akciójáról nem is beszélve.

Nagyon tetszett a kötet. Zseniális stílusban ír Poljakov (nem győzöm hangsúlyozni); semmit nem hagy a véletlenre. Szavainak hatalmas súlya van, üzenetét dekódolni szükségeltetik, ám az olvasó mindezt egy kicsit sem bánja. Sőt, talán örül is neki. És a végén (szó szerint) kedvet kap az Utószóhoz, ami kiegészítéseket, illetve érdekességeket tartalmaz a kisregényről...

Demagrádról.

És egy alternatív valóságról.

Olvasói élmény: 10/10

Fotók: Saját