Tükör és Irodalom


2018.feb.18.
Írta: ennaa Szólj hozzá!

Bókoló Csillagszem és az MSN-románc(unk) - Férfiak mellettem

Az első bókom tizenegy évvel ezelőtt, egy augusztusi szombaton érkezett hozzám. A balatoni, focista srác, Zoli, próbálkozott a lehetetlennel: mond nekem néhány kedves szót, amit én örömmel fogadok majd. És nem csak fogadom, meg is köszönöm a bókjait, jólnevelten, pontosan úgy, ahogyan azt illik.…

Tovább

Lassacskán ledoblak magamról

Mardos a fájdalom, lassacskán, egymagában. Még az érzésnek sincs párja. Egyedül árválkodott (és árválkodik) bennem, téged pedig csak úgy elkerült. Ott álltam, fájdalomba öltöztetve, és te semmit sem értettél belőle. Az elején belém égetted kettőnket, amely először a rossz előérzeten, később a…

Tovább

Félbevágott örökkécsakveled

Zsákutcába húzott a szívem. A járatlan utat kereste, abban mégiscsak több az izgalom és a kockázat. Hiszen még egy zsákutcában is el lehet tévedni, ha nem tudjuk, merre van az előre. Botorkálni az éjszakában: zsebünkben a félelemmel, szívünkben a kalandvággyal. Igen, így is lehet. Tudod, én neked…

Tovább

Passzol(t)unk

Kellünk a pillanatnak, kellünk egymásnak. Vesszőkkel választom el közös életünk szakaszait, érzékeltetem kapcsolatunk dinamikáját. Mindeközben én elveszek magamból; kínzó érzéseket, fájó emlékeket, aztán üres polcként állok csupasz testemben. A testem tiltakozik, gondolataim össze-vissza cikáznak,…

Tovább

Nekem Te jelentetted a világot

Budapesten sétálok. Körülöttem nyüzsgés, bennem üresség. Visszagondolok az együtt töltött órákra, napokra, hetekre, és nem találom a megfelelő szavakat. A szívemben harc dúl, hiányod felemészt; eltelt egy év. Miközben felszakítom a sebeimet, és eggyé válok a fájdalommal, bevillannak a közös…

Tovább