Tükör és Irodalom


2018.már.24.
Írta: ennaa Szólj hozzá!

Wenckheim Krisztina grófnő magával ragadó életregénye – Bauer Barbara: A leggazdagabb árva

Életregény. Így nevezi Bauer Barbara A leggazdagabb árva c. kötetét. Sorainak főszereplője Wenckheim Krisztina Mária Anna Regina, Wenckheim József Antal gróf lánya, egyetlen gyermeke, aki háromévesen árván marad. És gazdagságot örököl, ami egyrészről megkönnyíti, másrészről pedig megnehezíti…

Tovább

Mikor ha nem később? - André Aciman: Szólíts a neveden

Szólíts a neveden. Letehetetlen regény. Lélekszakadva elfojtott érzelmekkel, amelyek egy idő után már nem bírják tovább, muszáj a felszínre törniük. Muszáj az Elio és Oliver közötti szikrát lángra lobbantaniuk, a nyári szenvedélyt forróbbá tenniük, miközben a két fiatal szembenéz a valósággal. Mert…

Tovább

Bókoló Csillagszem és az MSN-románc(unk) - Férfiak mellettem

Az első bókom tizenegy évvel ezelőtt, egy augusztusi szombaton érkezett hozzám. A balatoni, focista srác, Zoli, próbálkozott a lehetetlennel: mond nekem néhány kedves szót, amit én örömmel fogadok majd. És nem csak fogadom, meg is köszönöm a bókjait, jólnevelten, pontosan úgy, ahogyan azt illik.…

Tovább

Egy lélekmelengető kötet a jóllétről - Louisa Thomsen Brits: Hygge - Harmónia dán módra

Hygge. Öt betűs szó, amely a pillanat örömében születik, és magába foglalja a valahova tartozást, az egyszerűséget, az otthonosságot, a melegség érzését és a jóllétet egyaránt. Louisa Thomsen Brits: Hygge - Harmónia dán módra címet viselő, lélekmelengető könyvében az egymáshoz és a pillanathoz való…

Tovább

Férfiak mellettem – Egy virtuális novelláskötet margójára

Leültem a szemtelenül kényelmes bőrkanapémra. Egy kósza mosoly eltévedt az arcomon, vagy mondhatnám úgyis, hogy hazatalált. Az évek során sokszor éreztem azt, hogy hiába beszélek és beszélek, mégis marad bennem szó. Még nem mondtam eleget. Még nem mutattam meg igazán az irodalomhoz fűződő…

Tovább

Köszönöm 2017, sokat tanultam tőled (és magamról)

Finom érzékenységgel szemlélem a 2017-es évet. Aztán meglátom a vaskos jegyzetfüzeteimet, a folyamatosan bővülő könyvespolcomat, a teleírt, nagyon színes post-iteket, és mosolyogni kezdek. Köszönöm 2017, sokat tanultam tőled (és magamról). Ha változás következik be az ember életében, akkor felborul…

Tovább

Szívszorító sorokba csomagolt elengedés – Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb

Bevallom, én foggal-körömmel ragaszkodom ahhoz, ami egykoron boldoggá tett. Nehezemre esik az elengedés, és addig marcangol az utóíz, amíg (végre) képes leszek továbblépni. Elengedni. Fredrik Backman könyve pontosan erről szól. A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb című regénye a fájdalmas…

Tovább

Lassacskán ledoblak magamról

Mardos a fájdalom, lassacskán, egymagában. Még az érzésnek sincs párja. Egyedül árválkodott (és árválkodik) bennem, téged pedig csak úgy elkerült. Ott álltam, fájdalomba öltöztetve, és te semmit sem értettél belőle. Az elején belém égetted kettőnket, amely először a rossz előérzeten, később a…

Tovább

Pillanatok az élet margóján – Juhász Gergely: Ütközés

A kezembe vettem Juhász Gergely első regényét, az Ütközést. Tetszett a cím és a borító is, hát belelapoztam. Megtaláltam a hídemberekről szóló részt. Nagyon megérintett, miközben elgondolkodtatott, aztán visszalapoztam a könyv legelejére. Csak olvastam és olvastam: Shawn, Lana, Norina és Logan…

Tovább

Félbevágott örökkécsakveled

Zsákutcába húzott a szívem. A járatlan utat kereste, abban mégiscsak több az izgalom és a kockázat. Hiszen még egy zsákutcában is el lehet tévedni, ha nem tudjuk, merre van az előre. Botorkálni az éjszakában: zsebünkben a félelemmel, szívünkben a kalandvággyal. Igen, így is lehet. Tudod, én neked…

Tovább