Tükör és Irodalom


2018.már.03.
Írta: ennaa Szólj hozzá!

Mikor ha nem később? - André Aciman: Szólíts a neveden

Szólíts a neveden. Letehetetlen regény. Lélekszakadva elfojtott érzelmekkel, amelyek egy idő után már nem bírják tovább, muszáj a felszínre törniük. Muszáj az Elio és Oliver közötti szikrát lángra lobbantaniuk, a nyári szenvedélyt forróbbá tenniük, miközben a két fiatal szembenéz a valósággal. Mert…

Tovább

Bókoló Csillagszem és az MSN-románc(unk) - Férfiak mellettem

Az első bókom tizenegy évvel ezelőtt, egy augusztusi szombaton érkezett hozzám. A balatoni, focista srác, Zoli, próbálkozott a lehetetlennel: mond nekem néhány kedves szót, amit én örömmel fogadok majd. És nem csak fogadom, meg is köszönöm a bókjait, jólnevelten, pontosan úgy, ahogyan azt illik.…

Tovább

Kötelező kötet egy szívbemarkoló apa-lánya kapcsolatról - Marceline Loridan-Ivens: És te nem jöttél vissza

Marceline Loridan-Ivens kötete nem egy szokványos apa-lánya kapcsolatot mesél el. Jóval több annál. Jóval mélyebb annál. A történet szálai 1944-ben indulnak útjukra, a franciaországi Drancyban, aztán a Harmadik Birodalom haláltáboraiban folytatódnak. Marceline-t Birkenauba deportálják, Édesapját…

Tovább

Férfiak mellettem – Egy virtuális novelláskötet margójára

Leültem a szemtelenül kényelmes bőrkanapémra. Egy kósza mosoly eltévedt az arcomon, vagy mondhatnám úgyis, hogy hazatalált. Az évek során sokszor éreztem azt, hogy hiába beszélek és beszélek, mégis marad bennem szó. Még nem mondtam eleget. Még nem mutattam meg igazán az irodalomhoz fűződő…

Tovább

Lassacskán ledoblak magamról

Mardos a fájdalom, lassacskán, egymagában. Még az érzésnek sincs párja. Egyedül árválkodott (és árválkodik) bennem, téged pedig csak úgy elkerült. Ott álltam, fájdalomba öltöztetve, és te semmit sem értettél belőle. Az elején belém égetted kettőnket, amely először a rossz előérzeten, később a…

Tovább

Félbevágott örökkécsakveled

Zsákutcába húzott a szívem. A járatlan utat kereste, abban mégiscsak több az izgalom és a kockázat. Hiszen még egy zsákutcában is el lehet tévedni, ha nem tudjuk, merre van az előre. Botorkálni az éjszakában: zsebünkben a félelemmel, szívünkben a kalandvággyal. Igen, így is lehet. Tudod, én neked…

Tovább

Passzol(t)unk

Kellünk a pillanatnak, kellünk egymásnak. Vesszőkkel választom el közös életünk szakaszait, érzékeltetem kapcsolatunk dinamikáját. Mindeközben én elveszek magamból; kínzó érzéseket, fájó emlékeket, aztán üres polcként állok csupasz testemben. A testem tiltakozik, gondolataim össze-vissza cikáznak,…

Tovább

Nekem Te jelentetted a világot

Budapesten sétálok. Körülöttem nyüzsgés, bennem üresség. Visszagondolok az együtt töltött órákra, napokra, hetekre, és nem találom a megfelelő szavakat. A szívemben harc dúl, hiányod felemészt; eltelt egy év. Miközben felszakítom a sebeimet, és eggyé válok a fájdalommal, bevillannak a közös…

Tovább