Tükör és Irodalom

2018.dec.31.
Írta: ennaa Szólj hozzá!

Így olvastam én ⇒ 2018 nagy könyves meglepetései

osszegzo.jpg

Én nagyon szeretek olvasni. 

Ki hitte volna.

(Jó történeteket.)

(Ki hitte volna.)

Például azért, mert  olvasás során meghatározó élménnyel gazdagodhatok, és minden egyes kötet hozzám ad valamit, továbbá kikapcsolódást nyújt a hétköznapok fogaskerekében, így pedig menedéket ad a gondolataimnak, sőt, az is előfordulhat, hogy megihlet. 

Eltelt egy év. De még milyen év! 2018 rendkívül produktív volt; sokat olvastam-írtam-fotóztam, kreatívkodtam (jaj, de jó szó), és folyamatosan azon dolgoztam, hogy minél jobb és érdekesebb tartalmat állíthassak elő. Újévi fogadalmaim között szerepel, hogy több szépirodalmi művet olvasok majd, továbbá verseskötetek értékelésével is színesíteném a blogot. Mindemellett új projekteket, rovatokat is tervezek. Különösen melengette a szívemet, hogy szívesen fogadtátok az első portrémat, amely Szabó Magdához kapcsolódott (link ITT), és az is nagy örömömre szolgált, hogy többen visszajeleztetek egy-egy általam értékelt/ajánlott kötet kapcsán, mennyire tetszett nektek. 

A Tükör és Irodalom blog mint életem egyik legjobb döntése annak köszönhető, hogy életemben (talán) először nem ijedtem meg az ismeretlentől. Belevágtam. Beleolvastam. Megtetszett. Az idei év nagy tanító volt, a következő még nagyobb lesz. Az én történetem 2018-ban kezdődött el igazán, jövőre pedig még ennél is nagyobb lelkesedéssel folytatódik. Hálásan köszönöm a kiadóknak az együttműködéseket, a köteteket, és Nektek pedig azt, hogy olvastok, követitek a posztjaimat, de legfőképp azt, hogy támogattok.

És most térjünk át 2018 nagy könyves meglepetéseire, amelyeket tartalmuk miatt (képzeletbeli) díjakkal jutalmaztam. Ennélfogva különböző kategóriákat állítottam fel, köteteket rendelkeztem hozzájuk, a végeredményt pedig meg is leshetitek. Dobpergés (a bejegyzések a fotóra kattintva érhetitek el): 

 

A legelgondolkodtatóbb történet díja:

 

ghb1_1.jpg

 

Az őrülten szerelmes gondolatok különdíja:

 

aciman.JPG

 

A legizgalmasabb fordulatok regénye:

 (A Tükörjáró-sorozat második részének olvasása folyamatban :)) 

 

ateljegyesei.JPG

 

A legszenvedélyesebb próza díja:

 

jmc1_1.jpg

 

A legérdekesebb irodalmi kötet díja:

 

kd1_1.jpg

 

A legőszintébb sorstörténetek díja:

 

lv6_1.jpg

 

A legkülönlegesebb párbeszédek díja:

 

sw13_1.jpg

 

A legérzékenyebb kötet díja:

 

szm2_1.jpg

 

Nagyon boldog új évet, és sok-sok olvasói élményt kívánok! :) 

 

Még több könyves kontent: ITT és ITT #csekkolniér 

Gárdos, Morris és Spiegelman ⇒ 3 ok, miért olvassunk igaz történeteket

ashmgp1.jpg

Régóta tervezem, hogy egy bejegyzésen belül több kötetet is értékelek – igen, plusz egy hangsúlyosabb igen az év végének címezve –, méghozzá egy adott téma keretein belül. Ebben a posztban olyan ”el kell olvasni”-műveket gyűjtöttem össze, melyek igaz történeten alapulnak, és kapcsolódnak a holokauszt emlékezetéhez. Mindhárom kötet meghatározó élményt nyújt(hat, ha nyitottá válunk azok befogadására); holokauszt-túlélők visszaemlékezései, egyéni életútjai rajzolódnak ki a német koncentrációs táborokban töltött idő(k)ről, továbbá az embertelen körülményekről, melyekben ott pislákolt az élni akarás fénye. 

#1 Gárdos Péter: Hajnali láz  

Ha már az igazságnál tartunk, megjegyeznem, Gárdos Péter nevét és munkásságát egészen addig nem ismertem (talán burokban éltem volna?), míg az egyik egyetemi tanárom fel nem hívta a figyelmemet a Hajnali láz című kötetre. Ezt az információt mindenképp meg kellett osztanom. Továbbá azt is, hogy Gárdos Péter rajongója lettem. A szerző úgy ír, hogy az olvasó képkockákat lát maga előtt, mintha egy film jelenetei peregnének előtte. A Hajnali lázban minden részlet aprólékosan kidolgozott, és a cselekmény pontjai olyan hálót alkotnak, melyből az olvasó nem szívesen lép ki. Egyszerűen csak hagyja, hogy a történet behálózza.

A prózaszöveg szerint 1945-ben, Svédországban koncentrációs táborokból szabadult embereket ápolnak. A lábadozók között találjuk a 25 éves Miklóst, akit ismét halálra ítélnek. Hat hónapot jósolnak neki az orvosai, de Miklós nem törődik bele az „ítéletbe”. 117 levelet ír azoknak a magyar lányoknak, akiket szintén Svédországban rehabilitálnak és gyógyítanak, és akik annak idején a földijei voltak. Feleséget keres magának. És talál is a válaszleveleket között, Reich Lili személyében. Gárdos Péter ötven év elteltével (!) tudta meg szülei ismerkedésének valódi történetét; anyja és apja hat hónapon át leveleztek, 1945 szeptemberétől 1946 februárjáig. Tehát a regény megtörtént események alapján íródott. 

Nagyon szerettem olvasni a Gárdos-kötetet. Az író stílusa, a szóhasználata, ahogyan megformálja mondatait, zseniális. Ez az igazság. Aki pedig nem hiszi, járjon utána.

Kiadó: Libri Kiadó

Oldalszám: 282 oldal

Kiadás éve: 2015

Kötés: Keménytábla, védőborítóval

ISBN: 9789633105764

 

#2 Heather Morris: Az auschwitzi tetováló – Lale Sokolov igaz története alapján

„Ha reggel felébredsz, az a nap már jó nap.” (296.) Meghökkentő, lebilincselő, magával ragadó történet. Érdemes volt elbeszélni.

A szöveg tizenkét éven át forgatókönyvként létezett, és három évig tartott, mire Heather Morris előtt kibontakozott Lale Sokolov története, vagyis Az auschwitzi tetoválóé. Miután a szerző elnyerte Lale bizalmát, az egykori Tätowierer belemerült az önelemzésbe. Mesélni kezdett, így letette magáról a több mint ötven éve hordozott bűntudat súlyát. És a félelmet. Ugyanis Lale is fogoly volt, akinek száma ott áll az Auschwitzi-jegyzőkönyvben, és ő az, aki „különleges helyzetéből” adódóan csak az SS politikai részlegének tartozott számadással. Ugyanakkor megfordult Mengele részlegében, megjárta a büntetőbarakkot és látta a gázkamrákat (is). Ebben a környezetben találkozik Gitával, akivel rövid időn belül egymásba szeretnek.

gms2.jpg

Nekem mint olvasónak, eszembe sem jutott letenni a kötetet,  továbbá gondolataim sem kalandoztak el a fordulatos cselekményről. És azon kívül, hogy lapról lapra csodálatosan kibontakozik a koncentrációs táborban született szerelem, a regény az emberségről is mesél az embertelenségben: a Tätowierer ajándékokat és ételt szortírozott, próbált segíteni a rászorulókon. Gitán. Magukon. (Túl)Élni akart(ak).

„Lale eltűnődött a dátumon. 1944. április 4-e. (...) Három hét múlva két éve lesz, hogy ideérkezett. Két év. Hogy csinálta? Hogyhogy még mindig lélegzik, pedig olyan sokan már nem? Eszébe jutott a kezdetekkor tett fogadalma. Túl kell élni, hogy meglássa, a felelősök megfizetnek ezért.” (180.)

A fülszöveg ígérete nem szirupos; nem akarja negédesen bemutatni az auschwitzi tetováló történetét, hiszen a második világháborúhoz és a holokauszthoz kapcsolódóan az édes a legeslegutolsó szó, mely valaha is eszünkbe juthat. Ennélfogva a borítón olvasható szöveg összhangban áll a kötet cselekményével, a tartalmával, vagyis „minden szempontból különleges” a Morris-kötet. Csak ajánlani tudom.

Kiadó: Animus Kiadó

Eredeti cím: The Tattooist of Auschwitz

Fordító: Moldova Júlia

Oldalszám: 304 oldal

Kiadás éve: 2018

Kötés: Keménytábla, védőborítóval

ISBN: 9789633245675

 

#3 Art Spiegelman: A teljes Maus

Az okok közül kilóghat a Pulitzer-díjas Spiegelman-kiadvány, hiszen A teljes Maus képregény formájában ábrázolja Art Spiegelman édesapjának visszaemlékezéseit. A fekete-fehér rajzok megteremtik az atmoszférát, továbbá a képregényalbum szereplői antropomorf állatok; egérfejű zsidók, macskafejű németek és kutyafejű amerikaiak. Így fonódik össze az emlékezet a holokauszttal, hiszen az állatok mesélnek a szégyenletes korszakról, amely korántsem merülhet feledésbe. Kiemelnék egy jelenetet, amely különösen megérintett, és úgy gondolom, az üzenet magától értetődik. Tehát Vladek (a szerző édesapja) találkozik egy pappal (nem zsidó, de művelt), aki az alkarjára tetovált számot nézte. A pap megjegyezte, hogy Vladek száma 17-tel kezdődik, ami nagyon jó ómen, továbbá 13-ra végződik, ami pedig azért fontos, mert ebben a korban érik férfivá a zsidó fiú. A számok összege pedig 18, amely héberül „cháj”, vagyis „élet”.

A történet eredetileg két kötetben, majd gyűjteményes formában jelent meg A teljes Maus néven. Mindkét rész precízen rajzolt és szerkesztett, de nekem mégis az nyújtott maradandó élményt, ahogy a bűntudat megjelenik a lapokon – és persze az emlékezetben, így pedig lehet némi alapja annak, hogy a holokauszt-elbeszélések „veszélyesek” lehetnek.

„ – Ez egy fontos könyv. Azokat is érdekelni fogja, akik nem olvasnak ilyen történeteket.

– Igen. Én sosem olvasok képregényeket, de ez most érdekel.

– Téged persze, hogy érdekel! Ez a te történeted.

– Igen. Kívülről fújom a saját történetemet, és mégis érdekel!

– Biztos, nagyon sikeres lesz.

– Ja-ja. Egy nap híres leszel, mint az a... hogyishívják?

– Mi? „híres, mint a hogyishívják?!”

– Tudod, a menő karikaturista...

– Melyik karikaturistát ismerheted?... Walt Disney-t??

– Aha. Walt Disney!” (135.)

Tehát ebben a művészi (engedtessék meg nekem e szóhasználat) kiadványban, amely fikciós, önéletrajzi és dokumentumkötet is egyben, a cselekmény szerteágazó, a szereplők éles kontúrral rendelkeznek – helyenként maszkokkal is –, a párbeszédek pedig olyannyira hitelesek, hogy az olvasó hátán a hideg futkos. Műfajteremtő alkotás a második világháború sötét korszakáról.

Kiadó: Libri Kiadó

Eredeti cím: The Complete Maus

Fordító: Feig András

Oldalszám: 296 oldal

Kiadás éve: 2005, 2018

Kötés: Füles, kartonált

ISBN: 9789634333678

Eötvös Natália 

Mindhárom kötet olvasói élménye: 10/10

Fotó: Saját

Még több könyves kontent: ITT és ITT #csekkolniér 

A szenvedély és a "zenetánc" regénye ⇒ J. M. Coetzee: Jézus iskolái

jmc1.jpg

 A Nobel- és Booker-díjas John Maxwell Coetzee (J. M. Coetzee) regényfolyamának második kötetében, az önmagában is teljes történetet alkotó, Jézus iskoláiban „zenetánc”-órákra invitálja az olvasóit. Méghozzá úgy, hogy teremt egy bibliai utalásoktól hemzsegő, utópisztikus környezetet, amelyhez kidolgozott karaktereket rendel – persze sejtelmes régi élettel. Mindeközben az olvasó szüntelenül azon gondolkodik, a szenvedély vagy annak hiánya bűn. A befogadóállomás-szerűen működő világban sok kérdés merül fel, de vajmi kevésre érkezik válasz. 

Jézus gyermekkorának (2014) folytatásából, a Jézus iskoláiból az olvasó megtudja: a hajó nemcsak szállításra alkalmas, hanem arra is, hogy az új élet egyik eszközeként funkcionáljon. A Coetzee-univerzumban, aki felszáll a hajóra, maga mögött hagyja a múltat, az előző életét – és az emlékeit. Inés, Davíd és Simón Estrellába (hadd jegyezzem meg: „estrella” magyarul csillagot jelent), a „vidéki porfészek”-be érkezik. Az iskoláskorú Davíd különleges kisfiú (de nevezhetnénk másképp is, hiszen a nevét a kikötőben kapta) kérdez, Simón (ő is átnevezhető) próbál válaszolni. A legnagyobb kérdés Davíd taníttatása, iskoláztatása, és Estrellában Akadémiák vannak, amelyek nem a hagyományos módon oktatnak; például a Táncakadémián tánccal kommunikálnak, így hívják le a csillagokat. 

Érdekes, hogy a történetben szereplő "Három Nővér" egyfajta mecénásként tevékenykedik, hiszen ők állják a kisfiú taníttatását, a csúf teremőr, Dmitrij megszerzi a szépséges táncost, majd az iránta érzett szenvedélye miatt bűnbe esik. Továbbá remek, ahogy a szerző játszik a karakterek megnevezésével: hol a fiú, hol Davíd; hol „ő, Simón”, hol a férfi. Érdekes, hogy csak Simón kapja  neve elé az E/3. személyű alakot, ezzel is érzékeltetve, ő kilóg a sorból. Ő az egyetlen, aki „híján van” a szenvedélynek, akinek "száraz” a lelke. Ennél a pontnál merül fel a kérdés: a szenvedély vagy annak hiánya bűn? Létezik-e helyes válasz?

„(...) a kérdés és válasz ugyanúgy összetartozik, mint a föld és az ég vagy férfi és a nő. A férfi tűvé teszi az egész világot, hogy választ kapjon az egyetlen nagy kérdésére: Mi hiányzik nekem? És egy szép napon, ha szerencséje van, megleli a választ:a nőt. A férfi és a nő összejön, eggyé válik – maradjunk ennél a kifejezésnél -, és az egységükből, a szövetségükből jön létre a gyerek. A gyerek nő, növekszik, mígnem egy szép napon neki is eszébe jut a kérdés: Mi hiányzik nekem?, és a ciklus megismétlődik, mert a kérdés magában hordozza a választ, mint egy születendő gyermeket.” (124.)

Jóllehet először nem értettem (teljesen) a „zenetánc”-filozófiát, de nem voltam rest; gondoltam, ha már ilyen szép a kötetborító, és sokat ígérő a fülszöveg, akkor időt kell adnom magamnak a mondanivaló megértéséhez. És miután többször is elolvastam a "zenetánc"-hoz kapcsolódó részeket, egyre inkább magával ragadott a szerző stílusa. A J. M. Coetzee által teremtett, éles kontúrral megrajzolt világ számomra telitalálat, ennélfogva biztos vagyok benne, hogy nem ez az utolsó regény, melyet a dél-afrikai írótól olvasok.

jmc2.jpg

Tehát a Jézus iskolái egy utópisztikus, néhol misztikus kötet, aminek megértéséhez szükségeltetik némi elrugaszkodás a realitás talajától. Úgy gondolom, az értheti meg igazán a kötet üzenetét, aki veszi a fáradságot, és hajlandó nemgondolkodni. Csak hagyni, hogy vigyék magával a felejtésektől háborgó Coetzee-hullámok, majd pedig lehulljanak azok a bizonyos csillagok.

Akár második nekifutásra (is).

 Eötvös Natália 

 

Olvasói élmény: 10/10

Fotók: Saját

Még több könyves kontent: ITT és ITT #csekkolniér 

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Eredeti cím: The Schooldays of Jesus

Fordító: Szieberth Ádám

Oldalszám: 336 oldal

Kiadás éve: 2018

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789632937779

Bonde karakterei az igazság bajnokai akartak lenni ⇒ Golnaz Hashemzadeh Bonde: El kell mondanom

ghb1.jpg

(Aki elmenekül, feladja? A menekült nő „áldozat”? A menekülés „vérré válik”, ennélfogva generációkon át „öröklődik”?

A válasz helye.)

Golnaz Hashemzadeh Bonde 1983-ban született Iránban. Kisgyerekként a szüleivel együtt Svédországba menekült. El kell mondanom című prózájának főszereplője, Nahid, aki a történet szerint (szintén) Svédországba menekült, annak reményében, hogy ott új életet kezdhet jövendőbelijével, Maszuddal.

1978-ban mindketten részt vettek a sah rezsim elleni teheráni tüntetésen. Katonai sortűz által több fiatal is életét vesztette, kitört a forradalom. A demokráciáért. A szabadságért. Ezen esemény értékelődik át (vagy újjá?) az idősödő Nahid életében, ugyanis rákot diagnosztizálnak nála. Úgy gondolja, a forradalom utáni életét „kölcsönbe kapta”, s három évtized elteltével ismét harcolnia kell: az orvosok hat hónapot jósolnak neki. Bonde pedig nem könnyíti meg az olvasó helyzetét: Nahid karakterét rendkívül megosztóan ábrázolja, miközben az elbeszélés terébe helyez egy másik szereplőt is;  Nahid lányát, Aramot, aki voltaképpen a következő nemzedékbe vetett hitet testesíti meg. 

Tehát az írónő kulcsfigurái a nők. Az El kell mondanom egy korántsem szokványos anya-lánya regény, hiszen a jelent és a múltat, ehhez kapcsolódóan pedig az életet és a halált állítja párhuzamba. Ugyanakkor mindezt nem egy határ vagy egy szakadék (embere válogatja, minek nevezi) választja el egymástól, hanem egy dallam. Egy perzsa dallam. A szereplők láthatatlan billogként viselik a fájuk szerteágazó gyökereit, származásukból adódó (?) "öröklődő" menekülést. 

A „hús-vér” mondanivaló arra készteti az olvasót, hogy egy percre se tegye le a kötetet. Azt hozzá kell tennem, én mindenképp újra fogom olvasni, mert hiszem, hogy minél többször veszem majd kezembe a Bonde-regényt, annál mélyebben meg fog érinteni. Egyszerűen zseniális. És újraolvasás során tartogathat még meglepetéseket. 

Továbbá az angol fordításban a kötet a What We Owe (Amivel tartozunk) címet viseli, amely arra enged következtetni, hogy  a történet szereplőinek el kell számolniuk: a múltban elkövetett tetteikkel, és azok következményeivel. A magyar fordítás pedig egyfajta vallomásra utal. Bonde prózájának szereplői fiatalon az igazság bajnokai akartak lenni. Kezdetben egy jobb világért, később pedig a túlélésért harcoltak. 

„Lehetséges, hogy az ember gyorsabban leéli az életét, ha intenzíven él? Sokszor mondták már nekem, hogy harsányan nevetek. Mi van, ha minden nevetés, ha minden túlontúl hangosra sikeredett nevetés napokkal lerövidítette az életemet? Mi van, ha az embernek csupán egy meghatározott számú lélegzetvétel áll a rendelkezésére, és ha harsányan nevet, ha hangosan beszél, ha kifulladásig ropja a táncot, gyorsabban felhasználja. Ha hangosan üvölti a jelmondatokat és hanyatt-homlok menekül a katonák és gárdisták elől. Fújtat, zihál, és elfogy az összes levegője. Tűnődöm.” (33.)

El kell mondanom: szívből ajánlom mindazoknak, akik egy olvasmányos és érzékeny témát érintő kötetre vágynak. Számomra a hitelesség záloga a túlélés – ebben az esetben pedig az, hogy a szerző maga is menekült. Tehát a Bonde-kötet mesél. Csak hallani kell, amit a sorok között suttog.

A lelkiismeretről.

És az igazságról.

Eötvös Natália

 

Olvasói élmény: 10/10 (És a borító: 10/10)

Fotó: Saját

Még több könyves kontent: ITT és ITT #csekkolniér 

Kiadó: Park Kiadó

Eredeti cím: Det var vi

Fordító: Bogdán Ágnes

Oldalszám: 224 oldal

Kiadás éve: 2018

Kötés: Keménytábla, védőborítóval

ISBN: 9789633554159

Karácsonyi könyvajánló ⇒ 7+1 elgondolkodtató kötet, amelyet kár lenne kihagyni

ka1.jpg

Nyakunkon a karácsony. (Ez jó.) Ennek apropóján ajánlok néhány kötetet, amelyet kár lenne kihagyni. (Ez még jobb – felkiáltójel.) A válogatásban szereplő kiadványok mindegyike az életről szól; a sorok hol mesés tájakra kalauzolnak, hol (csak) az élet fekete-fehér képkockáit engedik láttatni, hol pedig olyan pillanatokat mutatnak meg, melyek melengetik a szívünket. 7+1 élményt a karácsonyfa alá, íme!

#1 David Lynch – Kristine McKenna: Aminek álmodom

1523636_2.jpg

 Az Aminek álmodom teljesen egyedi könyv, amely betekintést nyújt David Lynch életébe és alkotásaiba a szerző saját szavain, vallomásain, filmes nyelvén, valamint a legközelebbi munkatársai, barátai és családtagjai nyilatkozatain keresztül.

Ez a könyv egyszerre életrajz és memoár: David Lynch először nyílik meg, hogy elbeszélje életét, amelynek során mindig az volt a legfontosabb számára, hogy kifejezésre juttassa látomásait; és amelynek során szívfájdalmak és vívódások közepette vitte sikerre váratlan és beskatulyázhatatlan művészeti projektjeit. Lynch lírai, közvetlenül és kötetlenül megfogalmazott bekezdésekben tárja fel élményeit, amelyek életrajzi szakaszokkal váltakoznak - ez utóbbiakat a filmrendező közeli munkatársa, Kristine McKenna írta, miután száznál is több új interjút készített: alanyai a megdöbbentően nyílt exfeleségek, rokonok, színészek, ügynökök, zenészek és más munkatársak voltak, akik saját nézőpontjukból mesélték el, hogyan látták az eseményeket. 

 #2 Nyáry Krisztián: Írjál és szeressél – 125 szerelmes levél és történet

4866652_3.jpg

 "Fene bánja, megesett. Szerelmes vagyok." – Móricz Zsigmond Simonyi Máriának – 1923

Nyáry Krisztián összegyűjtötte a magyar kultúrtörténet legszebb, legérdekesebb vagy éppen legfelháborítóbb szerelmes leveleit, majd mára már jól ismert stílusában megírta keletkezésük történetét is. Félénk udvarlólevél, pimasz széptevés, szemérmes viszontválasz, írásos erotika, hideg elutasítás, csalódott szakítás, könnyes búcsúlevél: minden, ami a szerelmes levél műfajába belefért 1526 és 1976 között. Csokonai Vitéz Mihály, Móricz Zsigmond, Ady Endre, Nemes Nagy Ágnes, Kossuth Lajos, Örkény István, Jászai Mari, Krúdy Gyula, Latinovits Zoltán és még száz név a magyar közel és régmúltból, akik levélben is megírták, mit gondolnak a szerelemről.

#3 Gárdos Péter: Hét mocskos nap

gp.jpg

 Mekkora hullámokat vethet egy apró rezdülés a történelem folyamán? Miként kapcsolódhat össze egymást nem is ismerő emberek sorsa?

Hét nap, három család és egy viharos évszázad története tárul elénk Gárdos Péter új regényében. Vajon mi köze van a Berlinben tanuló ifjú Szende Pálnak ahhoz a Szvetlana Tureckajához, aki a ’30-as évek Moszkvájában egy végzetes estén éppen a szovjet titkosszolgálatot vezető Berija autójába szállt be? Hogyan kapcsolódik az életük a zsidó Bódai Eszterhez, aki ’45-ben a budapesti gettóban próbálja túlélni a II. világháború borzalmait? Gárdos Péter sok szálon futó és több idősíkon játszódó regényéből kiderül, hogyan függnek össze egymással a bagatell jellemhibák és a végletes emberi aljasság, az ártatlan erotikus vágy és a szexuális szadizmus, a kisemberek hétköznapjai és a mindent uralni akaró hatalom törekvései. A Hét mocskos nap az élet apró esetlegességeiről és brutális szörnyűségeiről mesél, miközben azt kutatja, mi mindenen múlhat egy ember élete.

#4 Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban – A tükörjáró 2. könyv

rejtelyes-eltunesek-a-holdvilagban.jpg

 2017 egyik legnagyobb ifjúsági könyvsikere, A tél jegyesei végre folytatódik!

A Tükörjáró-sorozat második részében a Sark kegyetlen világába száműzött Ophélie hirtelen az érdeklődés középpontjába kerül. Nemcsak különleges képességeire derült fény, hanem arra is, mekkora fenyegetést jelent ellenségei számára. Nincs más választása, minthogy saját maga leplezze le az udvari intrikákat. Ebben a különösen veszélyes helyzetben pedig csak titokzatos vőlegényére, Thornra számíthat. Eközben rejtélyes eltűnések tartják izgalomban az udvart, Ophélie pedig hirtelen egy nyomozás kellős közepébe csöppen, amelynek végén talán megtalálhatja az igazságot a Délibábosok keltette illúziók mögött.

A sorozat első kötete, A tél jegyesei fordításáért Molnár Zsófia a Magyar Gyerekkönyv Fórum "Az Év Fordítója" díjában részesült.

#5 André Aciman: Nyolc fehér éjszaka

1547818_2.jpg

A Nyolc fehér éjszaka felejthetetlen utazás azon az elvarázsolt vidéken, ahol a szenvedély, a félelem, a vágy és a szerelem képes örökre megváltoztatni az életünket. 
Egy huszonéves férfi elmegy egy manhattani karácsonyi partira, ahol egy nő csupán annyit mond: "Clara vagyok." Az elkövetkező hét napon minden este találkoznak, ugyanabban a moziban. A férfi le van nyűgözve, de azért óvatos, lassan halad előre. Fokozatosan alakul közöttük a feszültség, a remény, a bizalmatlanság. 
André Aciman kérlelhetetlen pontossággal kutatja érzelmeiket, érzéki nyelvezettel írja le útjukat, ahogy egyre közelebb és egyre távolabb kerülnek, míg a varázslatos záró jelenet, a szilveszter éjszaka elhozza a megújulás ígéretét. Aciman korábbi regénye, a Szólíts a neveden méltán emelte a szerzőt korunk legkiválóbb írói közé. A Washington Post könyvmellékletében így fogalmaztak a könyvről: "Aciman írásmódjának szépsége, szenvedélyének tisztasága ezt a különleges első regényt a nagy romantikus szerelmi történetek kánonjába illeszti." 

 #6 Michelle Obama: Így lettem

mo.jpg

 Az egyesült államok egykori first ladyjének személyes hangú, átütő erejű és inspiráló önéletrajza.

Michelle Robinson gyermekkorát Chicago déli részén töltötte. A család tetőtéri lakásában egy szobában lakott bátyjával, Craiggel, akivel gyakran fogócskázott kint a parkban. Szüleinek, Fraser és Marian Robinsonnak köszönheti szókimondását, bátorságát. Innen az élet távolabb repítette: a Princeton nagyelőadóitól, ahol először tapasztalta meg, milyen érzés egyedüli feketének lenni egy teremben, a csupa üveg irodaházig, ahová elszánt és lelkes társasági szakjogászként került. Itt toppant be irodájába egy nyári reggelen egy joghallgató, Barack Obama, és borította fel szépen felépített terveit.

Michelle Obama most először mesél házasságuk első éveiről, arról, miként próbált egyensúlyt teremteni a munkája és a családi élet között, miközben férje politikai karrierje gyorsan ívelt felfelé. Beavat az elnökválasztáson való indulásról szóló vitáik részleteibe, és ír arról is, hogyan élte meg a népszerűség terhét és a kritikákat a kampány során. A bájjal, humorral és szokatlan őszinteséggel elmesélt történetekben igen érzékletesen számol be a színfalak mögött zajló eseményekről, amelyeknek a családja a történelem rivaldafényébe kerülve lett részese. Hasonlóan élvezetesen ír a Fehér Házban eltöltött nyolc meghatározó évről, amelyek során megismerte az országot, és az ország is megismerte őt.

EXTRA: A könyv trailere ITT érhető el.

#7 Bernard Schlink: Olga

olga.jpg

 A felolvasó című, világhírű bestseller szerzőjének új könyve!

Olga árva, szeretet nélkül nő fel nagymamája mellett a tizenkilencedik század végének Pomerániájában. Hátrányos helyzetből indulva sikerül kiharcolnia, hogy tanítóképzőbe járhasson, és korát megelőzve önálló egzisztenciára tegyen szert.  Olga beleszeret a szomszédben élő magányos fiúba, Herbertbe, és kapcsolatuk egész életükön át tart. A fiú gazdag szülei ellenzik Herbert viszonyát a szegény falusi lánnyal. Herbert fantasztikus terveket forgat a fejében: előbb háborút akar vívni a gyarmati Afrikában, azán vakmerő expedíciót indítana a sarkvidékre. Ahogy ebben az időben sokan, Herbert is csak kudarca tükrében szembesül a valósággal. Herbert alakját valós személy ihlette: Herbert Schröder-Stranz német felfedező 1912-ben tűnt el a Spitsbergákon. A történet főszereplője, Olga pedig élete végéig küldi csodaszép szerelmesleveleit a messzi északra.

Schlink visszatérő témája, hogy miben is áll a szerelem, milyen elvárásokat támaszt az emberben. Schlink mesterien beszéli el a könnyen befogadható, megindító szerelmi történetet, amelynek hátterében megjelenik a tizenkilencedik és huszadik század fordulójának Németországa. Barátság és lojalitás tükröződik e szívet melengető, emlékezetes történetben.  A cselekmény meglepetéseivel és csavarjaival könnyeket csalhat az olvasó szemébe. A szerző egyúttal alkalmat ad a bűntudat és részvét érzéseinek vizsgálatára, sőt, az élet értelmével kapcsolatban is új összefüggéseket tár fel. 

#+1 Szabó Magda: Gurul a sok-sok pillanat

szabo_magda_gurul_a_sok_sok_pillanat_b1.jpg

Szabó Magda minden művében az emberi lélek titkait kutatta állhatatosan. Most azonban az ő titkai tárulhatnak fel ebben a különleges fényképalbumban, amelynek lapjain az írónő egész élete megelevenedik. A kronológiai rendbe állított fotók, amelyek közül sok felvételt most először láthat a nagyközönség, születésétől haláláig örökítik meg alakját és sorsát, élete és pályája legfontosabb állomásait. Hétköznapi és ünnepi pillanatokban, szülővárosában, Debrecenben és Budapesten, a Júlia utcai lakásban, külföldi útjain, hivatalos és családi események alkalmával, író-olvasó találkozókon, díjátadáson, kollégáival, barátaival, szeretteivel és négylábú kedvenceivel. Igazolványkép éppúgy van a felvételek között, mint családi albumból való fénykép. Kilenc évtized képei bontakoznak ki a kötet lapjain, az első portrékat még édesapja készítette róla üvegnegatívra, majd számtalan családi-baráti eseményen készült felvétel, hivatásos fényképészek által készített fotók sorakoznak egymás után, melyek hagyományos és digitális technikával készültek egyaránt. Szabó Magdának, a gyermeknek, az iskolásnak, a gimnazistának, az érettségiző bájos lánynak, a vonzó fiatal nőnek, a maga korában divatikonnak számító, elegáns, érett asszonynak ezer arca volt. „Én ugyan ki vagyok?” – kérdezi az albumot lapozgató olvasótól a titokzatos macska-szempár. A válasz ott rejlik a Gurul a sok-sok pillanat különleges fotóiban, csak meg kell fejteni a titkot.

Eötvös Natália

Főkép: Saját

Különleges irodalmi felfedezés: Így születik meg a prózaíró „SzM”⇒ Szabó Magda: Csigaház

szm1_1.jpg

Szerelem és politika. Szabó Magda eddig kiadatlan kisregényének, a Csigaháznak két fontos fogalma, a kötet cselekményének kiindulópontjai. A hagyatékban talált történet 1939-ben játszódik, Bécsben, és az alapélményt az írónő korábbi, bécsi látogatásai adják. A Csigaház a részletekben megbúvó „veszedelmes viszonyok” kötete. Mindemellett pedig különleges irodalmi felfedezés, amely több mint százötven oldalon keresztül bemutatja, hogyan talál rá Szabó Magda a saját hangjára. És hogyan születik meg a prózaíró.

„Toni letette a telefont, az ajtó felé fordult.” (5.) – az 1944-ben keletkezett kisregény (amelyet hosszú éveken át két iskolai kockás füzet rejtett) első mondatát idézem. A szerző megteremti az atmoszférát, mivel történt valami; valami, amire az írónő felhívja az olvasó figyelmét, ennélfogva az események láncolata indul el ezen a ponton. Miközben az olvasó tűpontosan beilleszkedik a Csigaház környezetébe, és amelyben lapról lapra otthonosabban kezd el mozogni. Továbbá a kötet címe jelképes; a Csigaház egyrészről jelentheti a bécsi panziót, másrészről pedig a szereplők viselkedését. A szerelmi szálak kuszák, talán egy kicsit össze is érnek, de a végkifejletet illetően én úgy éreztem, hogy a karakterek bent maradnak a „(csiga)házukban”. Megismerhetjük Júlia-Dorner András-Dolly szerelmi háromszögét és Edmund von Graff-Schoberné asszony „kapcsolatát” is, miközben a politikai helyzet – és persze a feszültség – egyre inkább fokozódik.

A szereplők a „(csiga)házukban” maradnak, mert az a biztos pont, ott nem érheti veszély őket. A megszokás nagy úr, az új ismeretlen és „veszedelmesebb”, mint azok a viszonyok, amelyek a négy fal között zajlanak; egy lakásban, egy panzióban. Vagy a lélekben. Abban a lélekben, amely fél szembenézni tetteinek következményeivel. Szabó Magda karakterábrázolásának sajátosságai már ebben a kötetben is megmutatkoznak. Ahogyan az is, hogy az írónő számára a két iskolás füzetbe írt történet gondozása kiemelten fontos volt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a szövegbe ékelt kézirat-töredékek, amelyeken láthatóak az „SzM”-féle javítások, az átírások, tehát a szöveg gondozása.

„Vannak emberek, akik képtelenek elfogadni a tényeket, minél jobbak a tények, annál kevésbé. Más kell. Lehetőleg az ellentéte annak, ami van. Zavar kell és feszültség. Az emberiség boldogtalan, és zűrzavarra van szüksége, hogy elfelejtse a maga baját.” (81.)

A szereplők egyéni történeteit, motivációit a párbeszédekből ismerhetjük meg igazán. Ezért (is) örültem annak, hogy Szabó Magda már az írói pályája kezdetén is fontos szerepet szánt a jól megszerkesztett párbeszédeknek. Továbbá nagyon tetszett, hogy a történet szálai zárt térben játszódnak, leginkább a bécsi panzióban, a Csigaházban. Úgy gondolom, a személyes élmények ihlette írások sokkal közelebb hozzák az olvasót és a történetet egymáshoz, hiszen a szerző maga is újraéli az élményeit, ennélfogva érzékletesebben fogalmazza meg mondanivalóját, gondolatait. Ad egy pluszt. Továbbá Szabó Magda munkásságát illetően elfogult vagyok (igen, és ezt leírtam), ugyanakkor kijelenthető, hogy a Csigaház nem olyan kimunkált történet, mint például a Freskó, amely 1957-ben jelent meg. Aki többet szeretne tudni, olvassa el a kötethez tartozó Utószót. Hangsúlyozom, megéri.

És ha néhány szóban ki kellene fejtenem, mégis miért érdemes kézbe venni Szabó Magda első prózai művét, azt válaszolnám: az olvasó maga is részese lehet a szerző szárnypróbálgatásainak, írói hangja megtalálásának, kidolgozásának. Érzelmekkel teli út, érzelmekkel átitatott karakterekkel. Így lesz igazán hiteles mindaz, amit a szerző papírra vet. Így lesz "szabómagdás"

Zárójelben: jelen pillanatban farkasszemet nézek a Szabó Magda-vászontáskámmal. Nagyon figyel. Talán arra is ösztönöz, hogy hagyjam el mondataimból a feltételes módot, és fogalmazzak egyértelműen. Hát ki vagyok én, hogy ellent mondjak annak a vászontáskának, amelyet Szabó Magda portréja díszít!

Szóval elhagyom a feltételes módot.

Tudniillik: „Az ember mindent tud, ha befelé hallgat.” (89.)

Eötvös Natália

 

Olvasói élmény: 8/10

Fotó: Saját

 Kiadó: Jaffa Kiadó

Oldalszám: 168 oldal

Kiadás éve: 2018

Kötés: Keménytábla, védőborítóval

ISBN: 9789634751342

 

A „sohavégetnemérős” könyvélmények olvasónaplója ⇒ Szabados Ágnes: Van időm olvasni

sza6.jpg

 „Hosszú évek óta ismertetőjegyem, hogy bármerre járok, könyv van a hónom alatt, és ha csak két szabad percem is akad: olvasok.” – idézem Szabados Ágnes Van időm olvasni címet viselő kötetének beköszönő sorait. A kezemben tartom. Belelapozok. Szép és precízen szerkesztett olvasónapló, megannyi idézettel, amelynek szerzői sok olvasó, pardon, könyvmoly számára ismerősen csenghetnek. Szerb Antal (határozott igen!) , Szabó Magda (elfogult vagyok, rajongó vagyok), Stephen King (velősen: nagyon érti a dolgát), Gabriel García Márquez (zsenialitása vi-tat-ha-tat-lan) – csupán néhány név (néhány személyesebb megjegyzéssel) az inspiráló gondolatok sűrűjéből. És nemcsak inspirálódhatunk a kiadványból, hanem mi magunk is "szerkeszthetjük" azt; olvasmányélményeinket papírra vethetjük, mindemellett pedig célokat fogalmazhatunk meg és terveket is készíthetünk. 

2017 januárjában történt, hogy az RTL Klub hírműsor-vezetője, Szabados Ágnes megelégelte a "Nincs időm olvasni!" kezdetű örök klasszikust (voltaképpen a kifogások éllovasát), és létrehozta az olvasásnépszerűsítő kampányát. A „Nincs időm olvasni” kihívás mára már több tízezer főt számlál; a közösség rendkívül aktív és összetartó. A Facebook-csoport, a könyves találkozók és a közös élmények egyre jobban erősítik a kihíváshoz csatlakozott (és csatlakozó) könyvmolyok kötelékét. Nincs mit tenni: a könyvek szeretete összeköt. 

„A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz.” – Carlos Ruiz Zafón

Öröm kézbe venni, forgatni (és szagolgatni), "szerkeszteni", kitölteni a kötetet. Az Olvasónapló az olvasók által válik „sohavégetnemérős”-sé. Velem többször is előfordult, hogy egy könyv elolvasása után egyfajta hiányérzet uralkodott el bennem. Szerencsé(nk)re a kiadvány erre is megoldást ad: a legfontosabbat is lejegyezhetjük, amit a könyvtől kaptunk – nehogy elfejtsük azt, továbbá leírhatjuk azt is, hogyan talált ránk a kötet. Tehát idézetek, kívánságlisták, várólisták – és még hosszasan sorolhatnám – ösztönöznek arra, hogy bátran naplózzuk gondolatainkat, érzéseinket. 

Szabados Ágnes kötete a Libri Kiadó gondozásában jelent meg; a borító, a könyvterv és az illusztráció Kőfaragó Anna remek munkájának eredménye. Szívből ajánlom mindazoknak, akik egy kreatívan töltögetős, szívmelengetős és „sohavégetnemérős” olvasónaplóra vágynak, és hisznek abban, hogy könyvélményeik életre kelnek a sorok között.

sza4.jpg

Mert ez a kiadvány valóban él. Tud valamit. Rólunk. És arról, hogy egy jó történet nem ér véget azzal, hogy pont kerül a végére.

Az olvasóban folytatódik tovább.

Eötvös Natália

Olvasói élmény: 10/10

Fotók: Saját

Kiadó: Libri Kiadó

Oldalszám: 192 oldal

Kiadás éve: 2018

Kötés: Kemény kötés

ISBN: 9789634335054

A zsenialitás illatszeres üvegcsékkel, zöld tintával és papucsban tör utat magának ⇒ Kosztolányi Dezső: Mindent bevallhatok

kd1.jpg

Mindent bevallhatok. Szenzációs cím. Mivel Kosztolányi Dezső sosem beszélt mellé. De szerette a tréfát is. És ha ő, a költő, író, műfordító bevall(hat) mindent, nincs mitől tartania, jöjjön, aminek jönnie kell, ő mindig csak saját magát adta. Ha úgy tetszik: saját magát alakította. E kötetben pedig övé a főszerep. A Jaffa Kiadó gondozásában megjelent Kosztolányi Dezső-válogatás nemcsak a XX. századi magyar irodalom egyik kiemelkedő alakjának életébe enged betekintést, hanem a szerető férj és apa mindennapjaiba is. Egy kötet, két portré. Érzékletesen. Papucsban (is).

Az Urbán László által összegyűjtött és összeállított Mindent bevallhatok kötetben eddig meg nem jelent írásokat tartalmaz, illetve más újdonságokat is. Mindezek hat nagyobb részre, fejezetre különíthetők el: tárcák, vallomások, "körkérdésekre" adott válaszok, interjúk, visszaemlékezések színesítik a kötetet, és az utolsó rész tartalmazza Urbán László utószavát, amely tulajdonképpen egyfajta keretet ad az olvasottaknak. És jóllehet a kötet címe az "én"-t sugallja, ám a sorok között ott a "mi" is, főként Kosztolányi feleségéhez, Harmos Ilonához („Violácská"-hoz) fűződő szoros kapcsolatára utalva.

Továbbá a rövidebb-hosszabb fejezetekben többek között olvashatunk arról is, hogy Kosztolányi Dezső első versei a Budapesti Naplóban jelentek meg. Ekkor tizenhét éves volt. Később „áttért” az epikára, és e folyamatban őszerinte fontos szerepet játszott a fejlődés és a kor. Miközben regényt írt, napi öt-hat órát töltött az íróasztala mögött, ennélfogva három hónap alatt megírt egy kötetet. „Cikkeit fejből diktálja, úgy, az ihlet pillanatában. Fehér köpenyben sétál fel-alá a dolgozószobában, akár az orvosok vagy a gyógyszerészek a laboratóriumban.” (127.) – mesélt a szerzőről a gépírónője egy 1929-ben megjelent interjúban. 

Tehát a személyesebb hangvételű írások segítségével az olvasó voltaképpen egy „közelit” kaphat Kosztolányi Dezsőről: a gyermekkorában sokat betegeskedő (és sok dologtól rettegő) „Didé”-ről, a poétáról, a nagy regényíróról, a zöld tintáért (babonásan) rajongóról, a Shakespeare-t szenvedélyesen olvasóról és fordítóról, a bicsérdistáról (tehát nem evett húst, csak nyers gyümölcsöt és zöldségféléket fogyasztott, vegetáriánus volt), sőt még arról is, aki az íróasztalán lévő, tíz különböző színű üvegcséből is ihletett merített, miközben szagolgatta az illatokat. „Az Édes Anna című regényem írásánál például a szerelmi fejezetnél a szegfűsegest szagolgattam, míg az utolsó fejezetnél, amelyben a gyilkosság történik, az éteres üvegre került a sor.” (82.) – nyilatkozta Kosztolányi a Színházi Élet hasábjain. 

Kosztolányi sokat utazott; jártában-keltében élményekkel gazdagodott, amelyeket minduntalan papírra vetett. Példának okáért említeném az Utastípusok (Naplójegyzet) című tárcáját, amely rendkívül szórakoztató stílusban íródott. Nagy adag társadalomkritikával fűszerezve. Ehhez kapcsolódóan idézek egy kisebb szövegrészt: „S ahogy félig céltudatosan, félig akaratlanul az utasok tereferéjére figyelünk, lassan-lassan kiesik kezünkből a könyv, s bámulva nézünk lelkük mélyére. Az egyes alakok elveszítik szűk egyéniségüket, s típusokká szélesednek. A szavak, melyeket elejtenek, lelkiviláguk mélységeinek kulcsaivá válnak – akarva-nem akarva kasztokba osztjuk őket.” (20.)

kd2.JPG

Nem lenne teljes az értékelésem, ha nem szentelnék egy külön bekezdést Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes szoros barátságának. Mindkét szerző nagyon(-nagyon) kedves a szívemnek, ezért fontosnak tartottam, hogy a kettejük között kialakult barátságról is ejtsek néhány szót. A Kosztolányi, a nagy ugrató című írásban egy visszaemlékezésről olvashatunk, amelynek tartalmát ezúttal nem ismertetem (mert az nagyon spoiler-gyanús lenne), de annyit elárulhatok, nagy tréfamesterek voltak. A Kosztolányi-válogatás e kis szemelvényei mind-mind hozzájárulnak az olvasói élményhez. És talán nem árulok el nagy titkot: e szerzőket a magyar irodalom üde színfoltjának tekintem.

„Regényemmel az a célom, hogy egy idegen életet annyira megéreztessek magammal és másokkal, mintha a tulajdon életem volna. A jó regénynek mámorítóan szép hatása van. Olyan testvériséget revelál [feltár], amilyent még a legszebb vallások sem tudnak revelálni.” (113.) 

A kötet olvasása közben pedig olyannyira elmerültem az információk áradatában és a fontos(abb) szövegrészek kiválasztásában, hogy utólag vettem észre, az általam idézni kívánt szövegrészek többségét zöld post-it-tel jelöltem meg. Nem nevezném a véletlen művének, sőt tréfájának sem (csakhogy stílusos legyek), sokkal többről van szó; talán arról, hogy olyan közel érezheti magát az olvasó a sorok főszereplőjéhez, Kosztolányi Dezsőhöz, hogy egyszerűen csak belefeledkezik a személyével körbevetett atmoszférába. Abba a sajátosan színes – főként zöld színnel átitatott – világba, amelyet vétek lenne a múlt homályával betakarni. Eltitkolni. "Ott kezdődik az érdekesség, ahol emberi korlátokról és határokról van szó.” (44.)

És én most átrendezem a könyvespolcomat.

A Kosztolányi-köteteimet a polcomnak abba a szegletébe helyezem, amely közelebb van az ablakhoz.

Hogy több napfény érje őket.

Eötvös Natália

 

Olvasói élmény: 10/10

Fotók: Saját

Kiadó: Jaffa Kiadó

Oldalszám: 260 oldal

Kiadás éve: 2018

Kötés: Keménytábla, védőborítóval

ISBN: 9789634751274

Életképek a „traumafátyol” alatt ⇒ Szurovecz Kitti: A kisemmizett angyal

szm3.jpg

Szurovecz Kitti írt egy olvasmányos, ám témáját illetően korántsem leányálom-történetet. A kisemmizett angyal című regényében olvashatunk a prostitúcióról, az emberkereskedelemről, a szervezett bűnözésről, és valljuk be, az esetek többségében mindezek nem képezik a beszédtéma tárgyát. Ám ettől függetlenül létező fogalmak. Létező problémák. A szerző pedig olyan köntösbe öltöztette Panka és Mia történetét, hogy az minden olvasó számára (meg)érthető legyen – mellébeszélés nélkül. És ettől olyan nagyszerű.

Szurovecz Kitti a Szerzői utószó és köszönetnyilvánításban megjegyzi, célja A kisemmizett angyallal, hogy felhívja a figyelmet „egy, a nagy többség számára gyakorlatilag láthatatlan problémára”. (316.)  

Talán nem túlzok.

 Ha leírom.

Sikerült neki.

Csak olvastam és olvastam a két kamaszlányról, Pankáról és Miáról (Emíliáról). Erős a kontraszt; két ellentétes világ, két teljesen különböző személyiség, mégis összefonódik a történetük a „traumafátyol” alatt. Mia egy nyírségi szegény családból származik, és hogy ne haljon éhen a családja – meg persze ő sem –, Pesten prostituáltként kezd el „dolgozni”. „A szabad akarat a középosztály és a felső tízezer kiváltsága. Az alatt nem lehet ilyesmiről beszélni...” (209.) Míg Mia a testével keresi a kenyerét (a kenyerüket), Panka a budai-rózsaszín felhős-tehetős életét éli, és akkor még nem tudja, a rózsaszín felhő majd (f)oszlani kezd, és helyére a „traumafátyol” kerül.

De ne rohanjunk előre az események sűrűjében; a regény cselekménye akkor veszi igazán kezdetét, amikor Panka képtelen uralkodni az érzelmein, és felkeresi Dávidot, a „barátját”, és mindez az események széles láncolatát indítja el. Pankát elrabolják, a közös lakásban (amelyet akár „kalickának” is nevezhetnék) megismerkedik Miával, sorsuk végérvényesen összefonódik.

 „Hát te meg mit csókolgatod ottan az anyaföldet, Emikém? – kérdezi kásás hangon, mire Mia hirtelen hátrafordul, és az idős asszonyra mosolyog: – Temetem a régi életemet és örülök az újnak. Egyébként meg csókolom, Marika néni!” (298.)

A többi kiderül a regényből. És az is, hogy a szerző valóban alapos kutatómunkát végzett; a történet fikció, ám mégis valósnak tűnik, a karakterek hitelesek (utalok itt például Mia tájszólására, nyelvjárására), a párbeszédek életszerűek és informatívak. A cselekmény fordulatos, izgalmas, a dramaturgiai elemek a helyükön, ellentétben az izgága olvasóval, aki szinte tűkön ül(het) minden egyes fejezet után.

szk5.jpg

„Legszívesebben mindent eldugnék a világ elől, ami csak egy kicsit is jelzi, hogy lány vagyok.” (143.) – e kijelentés is olvasható A kisemmizett angyalban, ám a kötet végén a szerző egy alternatív és boldog(abb) végkifejletet mutat be, amely számomra nagyon idilli, talán egy kicsit túlságosan is. Ugyanakkor az író nyitva hagy néhány kérdést, amelyek fellelhetőek a sorok között, a válaszokat pedig az olvasókra bízza.

Azt még be kéne vallanom...

Szóval ez volt az első regény, amit Szurovecz Kittitől olvastam. És olyannyira életszagtól bűzlő A kisemmizett angyal (és ezt nagyon-nagyon pozitív értelemben írom), hogy vétek lenne e kötetet a polcon hagyni.

Porosodni.

Hagyjuk otthonra lelni.

Eötvös Natália

Olvasói élmény: 9/10

Fotók: Saját

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Oldalszám: 328 oldal

Kiadás éve: 2018

Kötés: Puhatáblás, ragasztókötött

ISBN: 9789632938202

Aki nélkül minden könyvespolc üres lenne – 101 éve született Szabó Magda

szm.jpg

„A tizenhármak emléknapja egy nappal esett születésnapom után, gyakran eltűnődtem rajta, lesz-e valami befolyással az életemre, hogy majdnem hogy nemzeti gyásznapon születtem.”

A könyvespolcom üres lenne Szabó Magda kötete(i) nélkül. Az ajtó, Abigél, Ókút, Régimódi történet – csupán néhány cím, a magával ragadó írói világának ékes, kézzel-fogható bizonyítékai, tapintható csodái. Mert Szabó Magda csoda volt; kivételes tehetségére, zsenialitására, sokrétű tudására egyszerűen képtelenség más szót használni, mint azt, hogy csoda, és akkor már ismétlem a szavakat, inkább csak nyomatékosítom, hát itt vagyok én, a lelkes olvasó. És itt volt ő, a valódi, a hiteles író, aki egyaránt sokat adott elmének és léleknek. Szabó Magda ma lenne 101 éves.

1917. október 5-én született Debrecenben Szabó Magda, Kossuth-díjas író, költő, műfordító. Egy olyan szerető és féltő családban nőtt fel, ahol az édesapa, Szabó Elek és az édesanya, Jablonczay Lenke rendszeresen olvasott, szenvedéllyel, válogatás nélkül, mint „az örökké szomjas ember”. Így nem meglepő, hogy hatévesen Shakespeare-t olvasott, és még nem volt tízéves, amikor sorra kerültek a tizenkilencedik századi nagy prózai alkotások. Első regényélménye Charles Dickens Pickwick Klub című kötetéhez kapcsolódik, amit Dombey és fia követett. Az Ókútban Szabó Magda ekképpen idézi fel emlékeit: „Nem mindig értettem, mit akarnak ábrázolni, de valamit minden regényben találtam, ami elragadtatott, sőt amit fel akartam használni mint útmutatást, példát vagy ellenpéldát saját felnőtt, jövendőbeli életemben.”

„Hol van a tenger, Dolna?”

A bekezdés címében szereplő idézetet a Jaffa Kiadó gondozásában megjelent Ókútból kölcsönöztem, A tenger című fejezetből (novellából). Szabó Magda egy gyermekkori élményét meséli el, amikor is szabadon engedte a halait, a „tengerbe”, a lefolyóba. A történet szépsége abban rejlik, hogy „Dolna” (ahogyan édesapja nevezte) nagyon szerette a halacskáit, méghozzá „valami forró, édes szenvedéllyel”, önzetlenül, és olyannyira akarta nekik a szabadságot, „majd beleszakadt a szíve”. Mivel megelégelte, hogy ő rossz kislány, és legalább egyszer szeretett volna jó kislány lenni, „olyan igazi, mesebeli kislány”, ennélfogva nem értette, miért nem értékelik a szülei a tettét, miért nem értik meg őt, az áldozathozatalát. Noha a kérdés úgy hangzik, hol van a tenger, ám az igazán lényeges a szabadság volt; egy kislány értelmezése, számára pontosan mit is jelent az, ha úgy kívánja a halainak a szabadságot, hogy az már fájdalmat okoz neki. Voltaképpen már kisgyermekként is megmutatkozik az állatok iránti szeretete.

Szabó Magda féltette szüleit, és a szülei is féltették őt. Szoros kapcsolatuk minden akadályt legyőzött, szeretetben éltek. Bennünket kergethetnek, minket nem fognak el, mi majd élünk örökké, mindörökké.” Az antik kultúra és a latin nyelv iránti szenvedély ajtaján az édesapja által léphetett be, ő inspirálta, míg édesanyja a költészetben és a zenében volt jártas, ennélfogva Szabó Magda sokrétű tudása, illetve az őt körülvevő világra való nyitottságának, gondolkodásmódjának magyarázata a gyermekkorában keresendő.  

 Az elkötelezettségről és az irodalom becsületéről

Mivel a Szabó családban mindenki írt és alkotott, nem számított furcsaságnak, hogy a kis „Dolna” már-már verssorokban, rímekben fejezi ki önmagát. Számára a vers mint „alkotássá oldódott indulat”; a szenvedély vagy a feszültség levezetésének rímekbe faragott módja, míg a próza tárgyilagos, személyétől független, képzelt realitás. Mindezek jellemezték a kezdeti éveket, és kiegészült a színház iránti „fizikumot és lelket egyaránt megviselő, felnőttes vágy”-gyal.

Teltek-múltak az évek; 1940-ben a Debreceni Egyetem latin-magyar szakán tanári és bölcsészdoktori karon szerzett diplomát. Ezt követően a helyi Református Leányiskolában, később pedig Hódmezővásárhelyen pedagógusként dolgozott. 1945-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa lett. Két évvel később megjelent első verseskötete, Bárány címmel. 1949-ben megkapta a Baumgarten-díjat, ám ugyanazon a napon vissza is vonták tőle, állásából elbocsátották, és 1958-ig nem publikálhatott. A „hallgatás évei” után prózái napvilágot láthattak; a Freskó és Az őz című regényei meghozták számára a sikert. Jóllehet sosem tekintett magára női íróként, kedvelt témái közé tartozott a női sors, a női lélek (és annak útvesztői), továbbá a kiszolgáltatottság különféle megnyilvánulásai.

Lengyel Balázs 1970. június 14-ére datált levelében a következőket írja Szabó Magdának:  „Bármilyen viharos is időnként a barátságunk – összetartozás ez, akár akarjuk, akár megtagadjuk. Egyre inkább látni kell, hogy bennünket akár az idő, akár a közös ifjúság, a csaknem azonosságig rokon irodalmi események úgy egymáshoz kötöznek, mintha valami galád ellenség összeszíjazott volna, s most úgy menetel az időben (amíg van!) ez az összebilincselt nemzedék, hogy ha elfordul is egymástól, a kezét egyik se bírja kiszabadítani.” Az „összebilincselt nemzedék” az Újhold-kör, a maga polgári íróival. E baráti kör tagjai megfogadták (akárcsak József Attila), nem szolgálnak „nyomorító hatalmakat”, ennélfogva az őket elnémító rendszernek „nem énekelnek többé”. Továbbá a „szellemi és biológiai határozat” azt is magában foglalta, hogy az Újhold-kör tagjai közül senkinek se szülessen gyereke, amit Szabó Magda így indokolt egy vele készített interjúban: „(...) nem akartuk kitenni magunkat a kísértésnek, hogyha a gyerekünk éhes, rá való tekintettel megalkudjunk, és feledjük a fogadalmunkat.” A nemzedék tehát döntött, a Babits-örökséget továbbvitte, és mindegyikük meghozta a számukra legnagyobb áldozatot.

Nyusziék – És a földöntúli szerelem

Szabó Magda és Szobotka Tibor 1947-ben házasodott össze. Legendás, már-már földöntúli szerelmük mélyen összekötötte őket, kölcsönösen inspirálták egymást. Mindketten írtak, és Szabó Magda igyekezett optimistá(bba)n élni életét, míg Szobotka Tibor sokszor pesszimistá(bba)n viszonyult a világhoz. Korábban már írtam a Nyusziék (elolvasható itt) és a Megmaradt Szobotkának (elolvasható itt) című kötetekről, amelyekben egyaránt megmutatkozik kettejük kivételes szerelme. „Ezer élet kellene, és mind Veled” – veti papírra Szabó Magda, miközben együtt elvesznek a pillanatban, az általuk teremtett belső világban, amely minduntalan menedéket nyújt számukra.

Szobotka Tibor 1982. februárjában halt meg. 1983-ban Megmaradt Szobotkának című kötetében Szabó Magda emléket állít férjének, miközben vissza-visszaemlékszik a nagybetűs szerelem égisze alatt születő érzéseikre, boldogságukra (is).

szm2.JPG

„Az emlékezet milyen bölcs szobrász”

Számára az emlékezet nemcsak „bölcs szobrász”, hanem történeteinek forrása is. Az Ókútban szülővárosába, Debrecenbe kalauzolja olvasóit, és a szüleinek állít méltó emléket, a Régimódi történet egy dokumentumregény, amely főként családtörténetének visszaemlékezéseit tartalmazza, a Für Elise önéletrajzi ihletésű kötet, fiatalkorának fontosabb eseményeihez nyúl vissza, a tőle jól megszokott kivételes írói stílusban.

Életműve tehát rendkívül gazdag; több mint ötven kötet szerzője, műveit pedig egészen pontosan 42 nyelvre fordították le. Díjai magukért beszélnek, amelyek közül csupán néhányat emelek ki: 1959 és 1972-ben József Attila-díjat, 1978-ban Kossuth-díjat kapott, 2000-ben a Nemes Nagy Ágnes-díjat, majd három évvel később a Prima Primissima-díjat is neki ítélték.

 „Fogalmam se volt róla, mi a sorok különös szívverése, amelyet érzékeny fülem megérzett, de egyet tudtam, biztosan tudtam, hogy amit valami költő megírt, vagy amit színpadon mondani kell, mondani és nem muzsikálni, az hozzátartozik az életemhez, s ha nélkülöznöm kellene, nem tudnék boldog lenni soha már, mert nekem meg ez kell úgy, mint áldott öreg koldusunknak az a bizonyos kenyér.”

Szabó Magda 2007. november 19-én hunyt el a kerepesi otthonában, olvasás közben.

Eötvös Natália

Fotók: Saját 

Források:

https://mult-kor.hu/egy-evtizeden-keresztul-nem-jelenhettek-meg-az-abigelt-is-megalkoto-szabo-magda-irasai-20171005

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szab%C3%B3_Magda

Szabó Magda: Megmaradt Szobotkának, Jaffa Kiadó, Budapest, 2018.

Szabó Magda: Nekem titok a kell – Kötetben meg nem jelent írások, Jaffa Kiadó, Budapest, 2018.

Szabó Magda: Nyusziék – Naplók 1950-1958, Jaffa Kiadó, Budapest, 2017.

Szabó Magda: Ókút, Jaffa Kiadó, Budapest, 2016.

süti beállítások módosítása