Dr. Guy Winch pszichológus, író és előadó kezében két adu van: 1., az érzelmi elsősegély doktora, 2., tudja, hogyan gyógyítsunk meg egy összetört szívet. Tudását, tapasztalatait száznegyvenegy oldalba sűríti. Könyvajánló egy nagyon lelkes olvasó szemszögéből.

A HVG Könyvek gondozásában megjelenő TED Könyvek filozófiája így hangzik: „Kis könyvek, nagy gondolatok.” – és én teljes mértékben egyetértek a (leírt) gondolatok nagyságával. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy korábban ajánlottam Brian R. Little kötetét (ITT), és a terveim között szerepel egy másik TED-könyv értékelése is. Részletek hamarosan.

Amikor a kezembe vettem a Hogyan gyógyítsunk meg egy összetört szívet? című kötetet, hajtott a kíváncsiság. Nagyon érdekelt, mégis milyen praktikák segíthetik az összetört szív gyógyulását, és egyáltalán mi alapján lehet mindezeket rendszerezni, mi az összekötő kapocs, amely nélkül az egész egy fabatkát sem ér. A téma iránti lelkesedésemet a korábbi tapasztalataim, illetve a mezei kíváncsiság diktálta, és nem túlzás azt állítanom, hogy faltam az oldalakat. Winch olvasmányos stílusa, lendülete, szakértelme és precizitása magával ragadott. Egy olyan területre összpontosít, amelyről beszélnünk kell, még akkor is, ha az fájdalmas. A sorok között hasznos információk lelhetők fel, melyek egyrészről alkalmasak arra, hogy a testi-lelki gyötrelmek enyhítésére szolgáljanak, másrészről pedig a  jövőbeli érzelmi akadályok leküzdésében is segíthetnek.

A mű szerkezete jól áttekinthető, így könnyebben eligazodunk a fejezetek között, miközben megért(het)jük, mi munkálkodhat a háttérben, amikor a szívfájdalom vihara lecsap ránk. Winch a lényegi információra koncentrál, nem vész el a részletekben. Megtudjuk, az „érett” felnőtteknek ugyanúgy összetörik a szíve, mint a „tapasztalatlan” és „naiv” kamaszoknak, a szívfájdalom nem válogat, ám az rajtunk áll, hogyan birkózunk meg vele. És hogy minél érthetőbb legyen a hatékony eszközök tárháza, a pszichológus a különös eseteit vetette papírra. A páciensek a szívfájdalom különböző kategóriáit mutatják be, és a történeteikhez gyönyörű illusztrációk kapcsolódnak, melyek magukért beszélnek. 

Míg Ben a házi kedvencének, a legjobb barátjának elvesztését próbálja feldolgozni, addig Kathy, Lauren és Dev esetében a szerelemfüggőség (offline és online térben egyaránt) fogalma bontakozik ki. Mindemellett a támogató körök fontosságára, illetve azok kudarcának okaira is felhívja a figyelmet a szerző. Kiemelkedő hangsúlyt kap az a tévhit, miszerint a szívfájdalom csak a hozzátartozók elvesztésére vonatkozhat, házi állatokra, kis kedvencekre viszont nem; szó esik a vállalatok "szűklátókörűségéről" is, ugyanis azok nem ismerik fel, milyen bénító hatással bír egy szakítás – főleg akkor, ha elrejtjük lelki gyötrelmeinket. A gyászhoz szükség van némi időre, és ebben a cégeknek támogatniuk kellene dolgozóikat, ennélfogva hamarabb gyógyulnának ki a lelki fájdalomból, és újra képesek lennének a maximumot nyújtani a munkájukban. Bölcs gondolatokkal tűzdelt, érzelmi elsősegély ez a kis könyv. 

„Ha a lelki fájdalom láthatóvá válna, mind nagyon másként bánnánk önmagunkkal is. Tapintatosabban szakítanánk a barátunkkal, barátnőnkkel, és kedvesebben utasítanánk vissza az érdeklődőket. Jobban odafigyelnénk arra, aki elgyötört arckifejezéssel, egymagában ücsörög. Türelmesebbek és kevésbé előítéletesek lennénk azzal a barátunkkal vagy szerettünkkel, aki nem tudja a szerintünk elegendő idő alatt túltenni magát egy szakításon, illetve veszteségen. És több együttérzéssel fordulnánk önmagunk felé, amikor nekünk törik össze a szívünk, nem szégyenkeznénk ennyire a szenvedésünk miatt, és nyitottabban állnánk a segítségkéréshez is.” (125.)

Hazudnék, ha azt írnám, a testi-lelki problémáink varázsütésre megoldódnak csupán attól, hogy elolvassuk a Winch-kötetet. Arra azonban tökéletes, hogy elinduljunk a gyógyulás felé vezető úton; gondolkodjunk el egy kicsit, és vegyük észre a folyamatosan visszatérő, ismétlődő mintákat.

Jó hír: létezik gyógyír.

"Rossz" hír: sok munkával jár a fájdalom enyhítése; többek között tudatossággal, akaraterővel és jó nagy adag önbizalommal, önszeretettel.

Az idő pedig… az idő nekünk dolgozik, ha barátként tekintünk rá, és nem pedig ellenségként.

 Eötvös Natália

Olvasmányélmény: 10/10

Fotók: Saját

Ha nem elég a könyves kontentből: megoldás ITT és ITT #csekkolniér