Szerelem és politika. Szabó Magda eddig kiadatlan kisregényének, a Csigaháznak két fontos fogalma, a kötet cselekményének kiindulópontjai. A hagyatékban talált történet 1939-ben játszódik, Bécsben, és az alapélményt az írónő korábbi, bécsi látogatásai adják. A Csigaház a részletekben megbúvó „veszedelmes viszonyok” kötete. Mindemellett pedig különleges irodalmi felfedezés, amely több mint százötven oldalon keresztül bemutatja, hogyan talál rá Szabó Magda a saját hangjára. És hogyan születik meg a prózaíró.

„Toni letette a telefont, az ajtó felé fordult.” (5.) – az 1944-ben keletkezett kisregény (amelyet hosszú éveken át két iskolai kockás füzet rejtett) első mondatát idézem. A szerző megteremti az atmoszférát, mivel történt valami; valami, amire az írónő felhívja az olvasó figyelmét, ennélfogva az események láncolata indul el ezen a ponton. Miközben az olvasó tűpontosan beilleszkedik a Csigaház környezetébe, és amelyben lapról lapra otthonosabban kezd el mozogni. Továbbá a kötet címe jelképes; a Csigaház egyrészről jelentheti a bécsi panziót, másrészről pedig a szereplők viselkedését. A szerelmi szálak kuszák, talán egy kicsit össze is érnek, de a végkifejletet illetően én úgy éreztem, hogy a karakterek bent maradnak a „(csiga)házukban”. Megismerhetjük Júlia-Dorner András-Dolly szerelmi háromszögét és Edmund von Graff-Schoberné asszony „kapcsolatát” is, miközben a politikai helyzet – és persze a feszültség – egyre inkább fokozódik.

A szereplők a „(csiga)házukban” maradnak, mert az a biztos pont, ott nem érheti veszély őket. A megszokás nagy úr, az új ismeretlen és „veszedelmesebb”, mint azok a viszonyok, amelyek a négy fal között zajlanak; egy lakásban, egy panzióban. Vagy a lélekben. Abban a lélekben, amely fél szembenézni tetteinek következményeivel. Szabó Magda karakterábrázolásának sajátosságai már ebben a kötetben is megmutatkoznak. Ahogyan az is, hogy az írónő számára a két iskolás füzetbe írt történet gondozása kiemelten fontos volt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a szövegbe ékelt kézirat-töredékek, amelyeken láthatóak az „SzM”-féle javítások, az átírások, tehát a szöveg gondozása.

„Vannak emberek, akik képtelenek elfogadni a tényeket, minél jobbak a tények, annál kevésbé. Más kell. Lehetőleg az ellentéte annak, ami van. Zavar kell és feszültség. Az emberiség boldogtalan, és zűrzavarra van szüksége, hogy elfelejtse a maga baját.” (81.)

A szereplők egyéni történeteit, motivációit a párbeszédekből ismerhetjük meg igazán. Ezért (is) örültem annak, hogy Szabó Magda már az írói pályája kezdetén is fontos szerepet szánt a jól megszerkesztett párbeszédeknek. Továbbá nagyon tetszett, hogy a történet szálai zárt térben játszódnak, leginkább a bécsi panzióban, a Csigaházban. Úgy gondolom, a személyes élmények ihlette írások sokkal közelebb hozzák az olvasót és a történetet egymáshoz, hiszen a szerző maga is újraéli az élményeit, ennélfogva érzékletesebben fogalmazza meg mondanivalóját, gondolatait. Ad egy pluszt. Továbbá Szabó Magda munkásságát illetően elfogult vagyok (igen, és ezt leírtam), ugyanakkor kijelenthető, hogy a Csigaház nem olyan kimunkált történet, mint például a Freskó, amely 1957-ben jelent meg. Aki többet szeretne tudni, olvassa el a kötethez tartozó Utószót. Hangsúlyozom, megéri.

És ha néhány szóban ki kellene fejtenem, mégis miért érdemes kézbe venni Szabó Magda első prózai művét, azt válaszolnám: az olvasó maga is részese lehet a szerző szárnypróbálgatásainak, írói hangja megtalálásának, kidolgozásának. Érzelmekkel teli út, érzelmekkel átitatott karakterekkel. Így lesz igazán hiteles mindaz, amit a szerző papírra vet. Így lesz "szabómagdás". 

Zárójelben: jelen pillanatban farkasszemet nézek a Szabó Magda-vászontáskámmal. Nagyon figyel. Talán arra is ösztönöz, hogy hagyjam el mondataimból a feltételes módot, és fogalmazzak egyértelműen. Hát ki vagyok én, hogy ellent mondjak annak a vászontáskának, amelyet Szabó Magda portréja díszít!

Szóval elhagyom a feltételes módot.

Tudniillik: „Az ember mindent tud, ha befelé hallgat.” (89.)

Eötvös Natália

Olvasói élmény: 8/10

Fotó: Saját