A szavakon a túl. A legeslegen túl. Szabó Magda kötetének szereplői hús-vér emberek, szellemi és lelki társak, egyenrangú partnerek. Fülig szerelmesek, nem is tagadhatnák, ugyanakkor különböznek egymástól. Szabó Magda (menthetetlenül) optimista, Szobotka Tibor (menthetetlenül) pesszimista, és félúton találkoznak. Azon az irodalmi félúton, ahol egy remekmű Megmaradt Szobotkának: bánattal és örömmel, mitológiai szerelemmel és pillanatnyi csenddel. Könyvajánló.

Szabó Magda kötetének szereplői hús-vér emberek, szellemi és lelki társak, egyenrangú partnerek. Fülig szerelmesek, nem is tagadhatnák, ugyanakkor különböznek egymástól. Szabó Magda (menthetetlenül) optimista, Szobotka Tibor (menthetetlenül) pesszimista, és félúton találkoznak. A Megmaradt Szobotkának méltó emléket állít a tehetséges írónak, a szerető férjnek, az élete végéig küzdő, s elismerésre vágyó férfinak, a hiú, szemüveges Szobotkának, és annak, aki gyermekkora óta fél, minden porcikájában retteg Györgyjakab Ilka madarától. A halálmadártól.

Az író életének stációit sorakoztatja fel felesége, aki összegyűjti, majd sorba rendezi az irodalmi hagyaték darabjait; a novellákat, a korai regényeket, a hangjátékokat, a riportokat, a verseket, a leveleket, és erőn felül munkálkodik azért, hogy Szobotkának sikerüljön az a bizonyos áttörés, amire életében olyannyira vágyott. A kötettel Szabó Magda méltó emléket állít férjének, társának, szerelmének.

 „Ha mindenkinek van naplója, miért ne legyen nekem is.” – olvasható Szobotka Tibor naplójában, amit 1925. március 7-én kezdett írni. Lejegyzett mindent, ami megtörtént vele és körülötte, ennélfogva a napló kordokumentumként is szolgál - segítségével bepillantást nyerhetünk a kor aktuális politikai helyzetébe, társadalmi közegébe, s közelebbről is megismerkedhetünk Szobotka Tiborral. Olvasás közben megismerjük a félelmeit, a halálmadártól való rettegését, és megtudjuk, hogy folyamatosan harcban áll önmagával. Zaklatott lelkiállapota műveiben is visszatükröződik, ugyanakkor nem veti meg a földi örömöket, gondolok itt az angliai utazásaira vagy épp a nőkre, a Lola-epizód(ok)ra.

Szobotka írónak született, ezt már tizenkét évesen felismeri, tizenöt évesen publikálja első novelláját, csak ír és ír. Küzd, a tőle telhető legesleg-módon (engedd meg nekem Kedves Olvasó, hogy éljek ezzel a szókapcsolattal), miközben a lelke fáj. Örökké fáj. Noha írói zsenialitása vitathatatlan, mégsem kapja meg a hőn áhított, szakmai elismerést. Ahhoz, hogy kikecmeregjen a sötét veremből, meg kell ismerkednie a vidéki lánnyal, Szabó Magdával, aki gyógyírként szolgál sebzett szívére. 

 „A név alig jelent már valami személyit vagy személyest. Az ember, akit valaha e néven neveztek, aki papucsot viselt, ebédelt és szerelmes volt, régen elporladt. Ami maradt belőle, az igazabban az, mint a teste volt, az a saját legbelső világa, amin keresztül a másik, ellentétes világgal harcolt. Ő, egyedül, mindazzal, ami nem ő volt. E harc emléke az életmű.”

(Szobotka Tibor)

Szobotka Tibor elkezdi életműsorozatát, de megjelenik előtte a halálmadár, elviszi magával, így Szabó Magda fejezi be a teljes életművet. A Megmaradt Szobotkának magába foglalja Szobotka életútját; írói, szerkesztői, rádióriporteri, tanári pályájának stációit, fontosabb műveit (mint például: Megbízható úriember, Menyasszonyok, vőlegények) jelentősebb eseményeit, gyermekkori élményeit és traumáit, szerelmeit, Ilit (I.), s az Igazit, Szabó Magdát. Azt a vidéki lányt, aki se szó, se beszéd felforgatja az életét, antik gemmával lepi meg (ami Nikét, a győzelem istennőjét ábrázolja), s ezáltal útjára indítja kettejük közös történetét.

Nekem nagyon tetszett A vidéki lány és a Magánhangzók c. fejezet, hiszen igazán mély gondolatokat fogalmaznak meg benne, ők ketten, akik egyek voltak. Ennélfogva maradandó olvasói élményt nyújtottak az általam felsorolt epizódok, hiszen nélkülük nem lenne teljes a kötet. Értéket képviselnek. Élményt adnak. Mitológiai szerelemről szólnak.

A kötet végén Agyigó (Sz.M.) megtanítja magánhangzókkal kommunikálni a férjét, így is értették egymást, lelkük összefonódott. Külön nem kaptak levegőt, egymás karjaiban leltek menedékre. (Kettejük földöntúli szerelméről egy korábbi bejegyzésemben már írtam, itt) Bánattal és örömmel, mitológiai szerelemmel és pillanatnyi csenddel. Így éltek ők.

És fognak akkor is, amikor majd találkoznak a Katalin utcában, ahogy megbeszélték.

A szavakon túl.

Az legeslegen túl.

Olvasói élmény: 10/10

Fotók: Saját