Páncélba zárt idézetek Franz Kafkától

kafka620.jpg

Szorongó gondolatfoszlányok keringtek körbe és körbe, amikor legelőször találkoztam Franz Kafka nevével. Irodalomóra volt, és én feszülten vártam, hogy aznap ki fog felelni, és azt követően kiről fogunk tanulni. Majd jött ő, a cseh származású, német író, Franz Kafka, aki seperc alatt előidézett egy szürreális hangulatot, a maga „elidegenedett” szemléletével, amely – valljuk be, őszintén – kifejezetten különleges. Különlegessége a különcségében rejlik, hiszen az általa formált főhősök mindegyikét egyfajta páncélba zárta. Hagyta őket ott tekeregni, kiszolgáltatottan és magányosan; néhol „bíróság” áldozataként; néhol pedig féregként, átváltozva. Noha a kafkai nézőpont sötét és zord, a világirodalomban mégis üde színfoltot képez. Az író páncélba zárt idézetei között válogattam.

„Nem kell elhagynod a szobádat. Maradj ülve az asztalodnál és hallgatózz! Még hallgatóznod sem kell, csak várnod. Még várnod sem kell, csak megtanulni csendben maradni, nyugodtan/mozdulatlanul, magányban. A világ szabadon felkínálja magát a leleplezésre. Nincs választási lehetősége.”

„Markomba rejtettem az eszem; azóta boldogan, emelt fővel járok, csak a kezemet lógatom fáradtan, az eszem súlya lehúzza. Látod, ez a kicsiny, kemény bőrű, erekkel átszőtt, ráncok barázdálta, duzzadó erezetű, öt ujjal zárható tok most az eszem tokja; de jó, hogy ide menekíthettem, ahol senki se gyanítja! És felbecsülhetetlen előny, hogy két kezem is van. Bárkitől megkérdezhetem: melyik kezemben van az eszem; nem fogja kitalálni, mert ha összekulcsolom a kezem, hipp-hopp, máris átcsúsztattam az eszemet egyik markomból a másikba.”

„Három dolog... idegenként szemléld magad, felejtsd el a látványt, őrizd meg a nézést. Illetve csak kettő, mert hiszen a harmadikban benne van a második.”

„Mi zavar téged? Mi az, ami szíved cibálja, e kitartót? Mi rángatja ajtód kilincsét? Mi szólít téged az utca felől, de tárt kapudon soha be nem jön? Ó, ez az éppen, akit te zavarsz, akinek szíve kitartását cibálod, akinek ajtaja kilincsét rángatod, akit szólítasz az utca felől, de kitárt kapuján soha be nem mégy.”

„Fejjel kell áttörnöd a falat. Ezt a falat könnyű áttörni, hiszen vékony papírból van. Annál nehezebb viszont, hogy ne hagyd magad becsapni attól, hogy a papíron már ott van a megtévesztésig hű képe annak, amint éppen áttöröd a falat. Nagy csábítás, hogy azt mondd: "Hát nem töröm át szüntelen?”

Forrás: citatum.hu

Fotó: innen