Melletted ébredtem

joao-silas-114301.jpg

Összefonódtunk az első napsugarakkal. Kócosan, félelmeimet levetkőzve vackoltam be karjaid közé. Lelkem a bimbózó romantikától megrészegülten táncra perdült, mintha mindig is erre várt volna. Mert benned rejlett a hiányzó rész. Pontosan jól tudtad, mit kell tenned ahhoz, hogy boldogan ébredhessek melletted. Hatással voltál rám. Éjjel-nappal, télen-nyáron, testemben-lelkemben.

Kócosan, félelmeimet levetkőzve vackoltam be karjaid közé. Lelkem a bimbózó romantikától megrészegülten táncra perdült, mintha mindig is erre várt volna. A te dallamodra várt volna. Így az éjjel elhozta az ütemet, a reggel pedig a válaszokat.

Összefonódtunk az első napsugarakkal. Csendesen feküdtünk egymás mellett, a mellkasodra tettem a kezemet. Ujjaim nyoma a bőrödön maradt, hűségesen tapadt hozzá. Egy kicsit megtörtem a pillanat varázsát, egy kicsit közelebb éreztelek. A szívem meg csak kalimpált és kalimpált, össze-vissza, majd kiugrott a helyéről. Hatással voltál rám.

Benned rejlett a hiányzó rész. Pontosan jól tudtad, mit kell tenned ahhoz, hogy boldogan ébredhessek melletted. Sorra vetted a hiányzó láncszemeket, összekötötted őket, majd büszkén közölted: „itt vagyok”. És valóban ott voltál. Éjjel-nappal, télen-nyáron, testemben-lelkemben.

Te jelentetted a lelkem ébredését, a személyiségem kiteljesedését és a szerel(m)em dallamát. Az ominózus éjjel pedig hozta a változást, amely ráébresztett minket, összetartozunk. Jóllehet először hevesen tiltakoztam, és határozottnak tűnő monológba kezdtem, miszerint a kettőnk között lévő ellentétek előbb-utóbb kiütköznének. Megmérgeznék az idilli kapcsolatunkat, ezáltal véget vetnénk barátságunknak, s az „üresség”-re hivatkoznánk. Utólag bölcsebbek lennénk, elfelejtenénk az „üresség” kezdeti szakaszait (is), mert nem tulajdonítanánk nagy jelentőséget az éjszakának.

Aztán ezerszer átgondoltam, és nem akartam ismét keresni. Kutatni valami után, ami tulajdonképpen ott hever mellettem, és csak arra vár, hogy valóban lássam. Higgyek a szememnek, amely ezúttal a valódit mutatja. Mellőzi a homályos részeket, mert nincs rá szüksége. A belső monológom kezdett lecsendesedni, elhagytam a kifogásokat. Téged választottalak.

Éjjel, azután, majd azt követően is.

Melletted ébredtem.