A címadás nem egyszerű feladat. Egy címbe sűríteni mindazt, amiről szól az iromány, a szerzemény, az alkotás, és még sorolhatnám a szebbnél szebb szavakat, kifejezéseket, ám akkor nem érnék a gondolatmenetem végére. Pontosabban elkanyarodnék a kiindulóponttól, másról kezdenék el írni, de nekem itt és most címet kell adnom a recenziómnak. Valami frappánsat. Valami olyasmit, ami segít megérteni Mörk Leonóra regényének törékenységét. Finom gondolatainak ívét, a női karaktereinek generációkon átívelő hősiességét. A mustársárga emlékképek margójára.

Mörk Leonóra remekül választott címet új regényének. Olvasás után számomra egyértelművé vált, A porcelánlány egy törékeny idilli pillanatot őriz meg kulcsfontosságú momentumként, amely igyekszik magába zárni két szerelmes boldogságát. Pillanatnyi boldogság ez, amelyet az első világháború oly’ könnyedén elvett, földbe tiport, így Heinrichet és Juliannát elválasztotta egymástól. A szerelmesek története a huszadik század elején kezdődik, amikor is Heinrich Fielmann vendégként érkezik Kammererék házába, és akit, mint kiderül, „nem zavarja túlságosan” Wagner. Kammerer Julianna (Julika) viszont szereti Wagnert, rajong a zenéért, ahogyan a könyvekért is. Szerencsére ez mindkettejükben közös. Kettejük története a kötetben lévő, huszadik századi idősík szála.

És van egy másik is, a huszonegyedik századi szál, ahonnan a kötet főcselekménye indul. A főszereplő a gyógytornász, Sebestyén Lili, akinek látszólag tökéletes élete van. Mondhatni irigylésre méltó – legalábbis annak tűnik. Aztán egyszer csak az Instagram-posztok sűrűjében rábukkan egy ismerős fotóra, ami egy régi udvarházat ábrázol, és nyomozni kezd. Ugyanis a lány családi hagyatékként hozzájut egy biedermeier komódhoz, ami múltbeli kincseket rejt: megsárgult fotóalbumot, a miskolci polgárlány (az üknagymama, Kammerer Julianna) emlékkönyvét, rajzokat, csipkekesztyűket, megválaszolatlan kérdéseket. És Lili abban az emlékkönyvben látja az északnémet kastélyt ábrázoló fotót, amit a közösségi média egyik felületén pillantott meg. S ha mindez nem lenne elég, egy véletlennek köszönhetően áthelyezik Usedom szigetére, Ahlbeckbe, ahol dolgoznia kell. „Berlin fürdőkádja” izgalmas titkokat rejt: a keleti-tengeri szigeten a vörös téglás udvarház megszólal, az első világháborús katonaláda segítségével pedig mesélni kezd. És ne feledkezzünk meg Andreas-ról sem.

Mörk Leonóra köteteiben közös az életszeretet; az utazás (főleg Németországba), az irodalom (Theodor Storm, Thomas Mann), a könyvek, a zene (Richard Wagner) iránti szenvedélyes rajongás; regényeinek hősei nők (itt elolvashatod A papagájos ablakról írt recenziómat), akik keresik az Útjukat, és ezáltal a múlt egy-egy darabkája fontos szerepet kap. Ezúttal az életszeretetre hoztam példát, idézve Sebestyén Lili karakterének sorait:

„Én annyira szeretek én lenni! Én, Sebestyén Lili! Ha listát kellene összeállítanom, hosszasan tudnám sorolni, mi mindent szeretek az érett szőlőtől a barokk zenén át a bőrömet simogató kasmírpulcsiig. Szeretem érezni reggelente, amikor felébredek, hogy fiatal vagyok, egészséges és erős, és a testem engedelmeskedik nekem. Szeretem nézni, ahogy a kis cinkék ugrálnak az ablakom előtt álló almafa ágain. Szeretek belekortyolni a frissen főzött kávéba, vagy élvezni a nyelvemen a joghurtomba kevert málna ízét. Szeretem hallgatni a Messiásban Händel trombitáinak fényes hangját. Szeretek behunyt szemmel lebegni a tenger vizében, súlytalanul, mintha elszakadtam volna a földtől. Szeretem beszívni esténként az ágyneműmre fújt párnaspray levendulás-vetiverfüves illatát. Szeretem követni József Attila alapprogramját: enni, inni, ölelni, aludni. Szeretek élni.” (36-37.)

A szerző egy interjúban úgy nyilatkozott, járt a regényének helyszínein, ennélfogva a saját tapasztalatait írja le, és milyen jó, hogy saját élményanyagból dolgozik, ezért is olyan magával ragadó a stílusa. Szinte érezzük a szellő kellemes fuvallatát, a bodzabokor bódító illatát, a német tengerpart homokja perzseli a talpunkat, és két főhősnő kalandjait szinte magunkénak érezzük. Mert A porcelánlány finom gondolatainak íve hatással van az olvasóra: először elgondolkodtatja, aztán hozzászoktatja a folyamatos olvasáshoz, ezáltal a mindennapok részesévé válik, majd a kettőszáznyolcvanhatodik oldalon eléri a katarzist.

Mustársárga emlékképekben.

Storm-sorokkal összefonódva.

Eötvös Natália (Enna)

Olvasói élmény: 9/10

Fotók: Saját