Így szökj meg a saját életedből! – Mörk Leonóra: A papagájos ablak

ml1.JPG
„Tizenkét éves koromban szöktem meg először.” – indítja A papagájos ablak című regényét Mörk Leonóra. Erős kezdés, sokszínű élményanyag, a német kultúra iránti tisztelet és szeretet jellemzi a kötetet, pontosan ebben a sorrendben, de akkor hadd említsem már meg Luther Mártont, Johann Wolfgang von Goethét – és helyenként a szerző Bach-rajongását is, hiszen egy korántsem mindennapi regényről van szó. Aki nem hiszi, járjon utána!

Mörk Leonóra, akinek történetei több idősíkon játszódnak (például A Hellinger-Madonna vagy a Lány igazgyönygyökkel), A papagájos ablakban is hozza a tőle jól megszokott, sokszínű írói technikát, a múlt és jelen szoros összefonódását. A papagájos ablakban egyből a közepébe vág, nem kertel, csak kijelenti, márpedig ő megszökik a saját életéből. Legalábbis átmenetileg, egy Luther-út erejéig, amelynek keretén belül ellátogat Közép-Németország tartományaiba, Szászországba, Szász-Anhaltba és Türingiába.

A kötet elbeszélője az író, újságíró, szerkesztő, műfordító, Mörk Leonóra, aki sorról sorra vezeti az olvasót, és átvitt értelemben idegenvezetőként is funkcionál, aki egy kicsit ki akar szabadulni a mindennapok gondjainak, problémáinak sűrűjéből, a stresszes környezetből, mindeazt azért, hogy legalább egy pillanatig igazán szabadnak érezhesse magát. Így a korántsem mindennapi történet kezdetét veszi.

„A szobám arasznyi kulcsán régimódi fémtábla himbálózik a számmal, a széles sárgaréz ágy mellett éjjeli asztalka áll fehér ernyős porcelánlámpával, a sarokban kecses lábú íróasztal bársonyhuzatos székkel, a belső udvarra néző, virágmintás függönnyel keresztezett ablakból egyenesen a St. Petri- Pauli-templom tornyának kupolájára látni. A hátsó kert rácsra felfuttatott rózsái felől virágillatot sodor felém a szél, és egyszerre az a megmagyarázhatatlan érzésem támad, hogy elegáns dáma vagyok a 18. század végéről, és ha kilépek a szobámból, a tágas folyosón szembesétál velem Goethe. Az érzés annyira erős, hogy a kicsomagolatlan bőröndöt otthagyva felderítőútra indulok a szállodában, bár kettőnk közül valószínűleg én lepődnék meg jobban, ha tényleg összetalálkoznánk.” (59.)

A „szökés” (engedd meg nekem, Kedves Olvasó, hogy ebben a kontextusban idézőjelbe tegyem a szót) tizenöt fejezetet ölel fel, telis-tele személyes történetekkel, érdekes tényekkel, hasznos információkkal, ennélfogva sokszínű útinaplóként is olvasható kötet. Megtudjuk, 1523-ban tizenkét apáca megszökött nimbscheni zárdából, köztük Katharina von Bora is, aki 1525. június 13-án nőül megy dr. Martin Lutherhez. A helyszín Wittenberg, az esemény történelmi jelentőségű. Továbbá a kötet olvasása során kiderül az is, hogy a szász választófejedelem, Erős Ágost és kegyencnője szerelmi története miként alakul. Miközben példa példát követ, a múlt és a jelen szorosan összefonódik.

A szerző Goethe és Luther munkássága iránti szenvedélye vitathatatlan, ahogyan az is, hogy több utalás is megjelenik Szerb Antal, illetve Szabó Magda műveire (mindkettő nagyon kedves a szívemnek), sőt, még a Bach-rajongás is karaktert kap, több fejezetnyi lelkesedéssel. Ahogyan a fülszöveg is említi: kultúrtörténeti kalandozásként is értelmezhető a regény.

ml2.JPG

 A "Csendváros" és a "Zajváros" tökéletesen beilleszkedik A papagájos ablak soraiba, főleg azért, mert az író "Csendváros"-ként értelmezi Augustinerklostert, útjának egyik állomását. Az elnevezések egy igazán kreatív elméről tanúskodnak, így nem meglepő, hogy nagyon tetszett a városokat elválasztó képzeletbeli híd ötlete is. Tehát, aki a határon áll, eldöntheti, melyik városkába megy - a szerző képzeletvilága szerint.

Kiemelnék egy fejezetet, ami különösen tetszett; talán a spiritualitása miatt, talán azért, mert egy igazán személyes történethez kötődik (és ugyebár én élek-halok az életszagú történetekért!!!), de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy valamit elindított bennem. Nem csak elolvastam, hagytam, hogy elindítson egy érzelemlavinát, ami emlékeket hozott felszínre, hatása volt rám. És ez számít. E fejezet az Erfurt – Kövesd a jeleket! címet viseli, amelyben Mörk Leonóra Kate Mosse Languedoc-regénysorozatának hatásáról ír, és a tarot-kártya-vetésről, ami tulajdonképpen összeköti az erfurti epizód apróbb képkockáit (is). (Igyekszem spoiler-mentes lenni.)

A regény tehát egy olvasható "térkép", aminek minden egyes pontját élményanyagok kötik össze; a német kultúra tisztelete és szeretete, a zene és az irodalom iránti szenvedélyes rajongás, tulajdonképpen mindaz, ami a szerző szívének kedves. A Luther-út során egy történelmi kincsesláda elevenedik meg az olvasó előtt, a Playmobil-figura mellékszereplésével, a kis Luthi-val (vagyis Luther Márton kicsinyített „másával”), aki büszkén modellkedik, pózol a fotókon, megörökítve az utazás egy-egy kiragadott epizódját. Ő Mörk Leonóra útitársa, azé a Mörk Leonóráé, aki "megszökős típus"; akinek a lelke többször is Weimarban maradt; és ő az, aki a kötet végén szembenéz a problémákkal, sorra veszi az akadályokat, s bizakodva tekint a jövőbe.

„Egy út véget ért. Egy másik elkezdődött.”

Eötvös Natália (Enna)

 

Olvasói élmény: 9/10

Fotók: Saját

Kiadó: Jaffa Kiadó

Oldalszám: 250 oldal

Kiadás éve: 2017

Kötés: Kartonált

ISBN: 9786155609985