Marceline Loridan-Ivens kötete nem egy szokványos apa-lánya kapcsolatot mesél el. Jóval több annál. Jóval mélyebb annál. A történet szálai 1944-ben indulnak útjukra, a franciaországi Drancyban, aztán a Harmadik Birodalom haláltáboraiban folytatódnak. Marceline-t Birkenauba deportálják, Édesapját pedig Auschwitzba, így elválasztják őket egymástól. És te nem jöttél vissza fájdalmas emlékek együttese, némán elnyomott miértek sorozata, illetve egy olyan kötelező kötet, amit hatalmas vétek lenne nem elolvasni.

Marceline Loridan-Ivens kötete nem egy szokványos apa-lánya kapcsolatot mesél el. Jóval több annál. Jóval mélyebb annál. Marceline és Édesapja ("Slojme") az SS-szel szemben próbálta megőrizni méltóságát, miközben embertelen körülmények között harcoltak a túlélésért. Hogy újra egymás (védelmező) karjaiban lehessenek.

És te nem jöttél vissza történetének szálai 1944-ben indulnak útjukra, a franciaországi Drancyban, aztán a náci haláltáborokban folytatódnak. Marceline-t Birkenauba deportálják, Édesapját pedig Auschwitzba, így elválasztják őket egymástól. Ám mielőtt ez megtörténik, az Édesapa felhívja figyelmét a lányának arra, hogy fiatal, így talán életben fog maradni, de ő (tehát "Slojme") nem fog visszatérni. Ezt Marceline sosem felejtette el, örökké belé ivódtak Édesapja szavai.

Kötelező kötet, ami az olvasó szíve mélyére hatol. Ott megkeresi a legérzékenyebb pontot, és csakis ott kezd el mesélni. Őszintén, kendőzetlenül, zsigeri élni akarással. És te nem jöttél vissza fájdalmas emlékek együttese, némán elnyomott miértek sorozata és egy szívbemarkoló apa-lánya kapcsolat bizonyítéka. Hatalmas vétek lenne nem elolvasni.

"Egyike vagyok annak a százhatvan embernek, aki még él a két és félezer visszatérőből. 76 500-an voltunk franciaországi zsidók, akik Auschwitz-Birkenauba mentek. A táborokban hat és fél millióan haltak meg." (120. oldal)

Ahol az SS még a bőr alá is beférkőzik, ahol a félelmet tapintani lehet a levegőben, ahol a betegségek hazajárnak és a halál mindennapos vendég, ott próbál helytállni Marceline és Édesapja. Továbbá olvashatunk több deportált zsidóról is, közülük Malát emelném ki, akire a tábor(ok)ban hősként tekintettek.

Családi krónika, kordokumentum, vallomás, egy elveszett levél kárpótlása, egy kislány segélykiáltása, egy idős hölgy segélykiáltása és válasza Édesapja elvesztésére - halálára. A Harmadik Birodalom haláltáborainak, koncentrációs táborainak kegyetlenségeire. Amiket inkább elfelejtene, minthogy megtanuljon velük együtt élni. Csillapíthatatlan bűntudatot érez, mert ő életben maradt.

"A túlélés érzéketlenné tesz mások könnye iránt. Különben belefulladnánk." - olvasható a 35. oldalon. Majd ír a szerző a visszatérésről, annak körülményeiről, és arról, hogyan folytatta életét, továbbá a hatalmas űrről, amit az Édesapja hiánya hagyott maga után.

De a lelke mélyén Loridan-Ivens még mindig az a kislány maradt, akitől az Édesapja megkérdezi: 

"Mire vágysz a világon a legjobban, Marceline?"

Fotó: Saját

Olvasói élmény: 10/10